1664-es év eseményei

• 1664. július végén Szentgotthárdon járt Evlia Cselebi a század nagy utazója. Konstantinápolyban született 1611-ben. 40 éven keresztül készítette feljegyzéseit utazásairól, melyet 10 kötetbe foglaltak. Az utazások könyve 6. kötetében találhatók hiteles leírásai az 1660-1666 közt Erdélyben és Magyarországon tett megfigyeléseiről. A török táborral érkezett, útinaplójában részletesen (és túlzóan) ír a hadjáratról. Útinaplóját először 1904-ben fordították le magyarra.

• 1664. július 29-én a Köprülü Ahmed nagyvezír parancsnoksága alatt álló török sereg a körmendi és csákányi sikertelen átkelési kísérlet után a Rába jobb partján tovább vonult Szentgotthárd irányába. Július 30-31-én a Rába bal partján a keresztény, jobb partján a török haderők vertek tábort.

• 1664. augusztus 1-jén, pénteken zajlott a híres szentgotthárdi csata, amelyben a nemzetközi keresztény sereg Montecuccoli főparancsnok irányításával le tudta győzni mezei ütközetben a létszámbeli fölényben levő török sereget. Köprülü Ahmed nagyvezír Bécs elfoglalására indított hadjárata elakadt a Dunántúlon. Miután kudarcot vallott átkelési kísérletük a Rábán Körmendnél és Csákánynál, tovább vonultak nyugati irányba. Szentgotthárdnál sikerült hídfőállást kiépíteniük a Rábán, több ezer katonájuk át is kelt a folyón. A modern technikával és szoros hadrendben harcoló császári, német birodalmi és francia egységeknek azonban sikerült visszaszorítani őket. A szentgotthárdi csata volt az első keresztény győzelemmel végződő nagy mezei ütközet a törökök ellen.

• 1664. augusztus 10-i dátummal íródott Árvai Mihály dobrai tisztartó levele gazdájának, Forgács Zsigmondné Batthyány Borbálának. A magyar nyelven írt részletes beszámolóban szemtanúként sorolta fel a török előhadat képező tatárok és a főhad által okozott károkat, pusztításokat: „ Szent Gotthárd táján, a török a Rábán innéd Szölnökigh, a Német túl Gyanaffalváigh tíz egész napig táborozott. Rablójának vissza való térését várván, azonban a török Nagyfalu táján egy étszakán hidat csinált magának a Rábán….. a Rábán innéd már mind el égette tatár a falukat….. Rabot sokat vitt,….. a szegénységh mind el szélledett Styriára….”

1665-ös év eseményei

• Az 1665. évtől kezdődött meg fokozatosan a török dúlás után lakatlanná vált környékbeli területekre, főleg a Rábától délre a vendek, horvátok, legnagyobb számban pedig a stájer németek betelepülése. A mai napig maradtak fenn erre utaló családnevek, szlávok pl. a Doncsec, Holec, Mikos, német pedig Lang, Bauer.

1670-es év eseményei

• 1670 körül épült Nagyfalván (ma: Mogersdorf) az Anna kápolna, a katonák temetőjétől keletre. E helyen temették el az 1664-es szentgotthárdi csatában elhunyt magas rangú császári és török tiszteket. A mai napig minden évfordulókor török delegáció is érkezik tisztelegni hőseik előtt.

1676-os év eseményei

• 1676-ban, 12 évvel a híres csata után Szentgotthárdon Széchényi György kalocsai érsek templomépítését rendelte el, melyhez 120 000 forintot adományozott. Az Árpád-kori épület 1605-ös felrobbantása óta nem volt Szentgotthárdnak temploma. Az építkezéshez felhasználták az 1184-től épített első templom épen maradt falait is, mely jól látszik a színház bejáratánál.

1694-es év eseményei

• 1694. szeptember 7-én született és 1772-ben hunyt el Mathias Gusner ciszterci testvér, festőművész. Ő készítette a barokk templom összes oltárképét, falfestményeket a templomban és a kolostorban. A Temetőkápolna kriptájában nyugszik.

1699-es év eseményei

• 1699. július 7-én született Franz Anton Pilgram, késő barokk stílusban alkotó építész. Ő kapott megbízást 1734-ben Robert Leeb heiligenkreuzi apáttól az új szentgotthárdi ciszterci apátsági épületek megtervezésére. 1761. október 29-én Bécsben hunyt el.

1704-es év eseményei

• 1704. július 4-én Károlyi Sándor, II. Rákóczi Ferenc hadvezére kurucai élén Nagyfalva mellett győzelmet aratott Rabatta János grazi várnagy közel 4000 fős seregén. Károlyi a nagy zsákmánnyal Szentgotthárdra sietett, és ott pihenőt tartott. Ebben a csatában őrségiek is részt vettek, akik nagy lelkesedéssel álltak a Fejedelem zászlója alá. Rákóczi a szolgálatukat 1706. június 7-én kelt levelében hálálta meg, meghagyta őket régi jogaikban. A kuruc és labanc csapatok portyázásai miatt a Szentgotthárd környéki földeken jelentős kár keletkezett. A sok lovas kárt tett a réteken és a mezőkön, összetörték, letiporták a termést, a gabona egy részét saját maguk és állataik részére learatták.

1705-ös év eseményei

• 1705. december 13-án volt Szentgotthárd mellett Vak Bottyán és Hannibal Heister közt a kuruc vezér rajtaütésszerű, gyors támadásával és győzelmével végződött híres csata, melyre II. Rákóczi Ferenc fejedelem is büszke volt. A hős generális harcát a Vak-Bottyánrul való ének így örökítette meg:
  „Fölgyűve aztán Rába mellékire,
  Szálla Szentgotthárdnak híres mezeire,
  Országunk prédáló rácokat ott veré,
  El bé Stiriába üldözé fegyvere.”
  Ez az ütközet rövid idő alatt már a második volt, és a megművelt földeken jelentős károk keletkeztek a lovasok átvonulásai és a csaták miatt.

1706-os év eseményei

• 1706. június 7-én állíttatta vissza az őrségben élők régi nemesi jogait II. Rákóczi Ferenc elismerve ezzel hűségüket és vitézségüket. Két évvel korábban a fejedelem oldalán, Károlyi Sándor vezetése alatt vettek részt Nagyfalvánál a Rabatta János elleni győztes csatában.

1720-as év eseményei

• Az 1720-as évben nagy országos összeírások voltak, biztosok járták a településeket és az ő feljegyzéseikből tudjuk, hogy az akkori mezőváros rangú Szent-Gotthárdon évente 4 nagy országos és minden héten heti vásárok voltak. Főleg a szarvasmarha volt keresett, jöttek érte Ausztriából is.

1728-as év eseményei

• 1728-ban Robert Leeb (1688-1755) lett a főapát a Bécs melletti Heiligenkreuz ciszterci apátságában. 1734-től haláláig az egyesített heiligenkreuzi és szentgotthárdi apátságok első közös apátja volt.

1729-es év eseményei

• 1729-ben született Dorfmeister István, aki 1784-ben a fiával együtt elkészítette a Nagyboldogasszony templom kupolafestményét a szentgotthárdi csatáról.

1734-es év eseményei

• 1734. július 29-én Robert Leeb heiligenkreuzi apát vette át III. Károly királytól az adománylevelet, amellyel a szentgotthárdi apátságot visszaadta a ciszterci rendnek. Ez volt az apátság „második alapítása”, hiszen 1557-től nem működött benne szerzetes közösség. A ciszterci szerzetesek visszatérésével nagy építkezések kezdődtek, felépült a barokk templom és kolostor. A heiligenkreuzi korszak 1878-ban ért véget, amikor a szentgotthárdit a zirci apátsággal egyesítették.

• 1734 és 1756 között készült a legrégebbi ismert akvarell Szentgotthárdról, az eredetit Heiligenkreuzban őrzik.

1736-os év eseményei

• 1736-ban a ciszterci uradalom és Szentgotthárd mezőváros jogi viszonyát egy szerződés szabályozta. Ebben szerepelt az előírás, hogy nem római katolikus vallású személy házat és telket nem szerezhet. Ezzel főleg a zsidó vallású kereskedők letelepedését akadályozták. Az iparral foglalkozó német, valamint a mezőgazdasági árut előállító magyar és vend lakosok cserekereskedelmet folytattak egymással.

1738-as év eseményei

• 1738-ban érkezett településünkre Franz Anton Pilgram bécsi építész. Robert Leeb heiligenkreuzi főapát megbízásából ő tervezte a jelenleg is álló ciszterci kolostort és templomot.

1739-es év eseményei

• 1739 júniusát követően lett Mariabild búcsújáró hely. Ekkor hozta el Badafalvára (ma: Weichselbaum) a máriapócsi kegyképnek, a „könnyező Madonnának” a másolatát Hauer Gellért szentgotthárdi perjel-adminisztrátor (hivatalban 1739-1742). A tölgyfára erősített képnél több csodás meghallgatás történt, a hívek egy fakápolnát, majd 1793-ban templomot építettek számára. Mariabildre a környékbeliek, minden évben zarándoklatot szerveztek. A település 1920-ig Magyarország része, 1187-ben a szentgotthárdi apátság egyik majorja volt. 1945 után hosszú évtizedekig nem indulhattak zarándoklatok. A 2007-ben megalakult KEMESZE - Keresztény Megmozdulásért Egyesület Szentgotthárd - viszont újra minden év nyarán feleleveníti ezt a szép, régi hagyományt. Az út oda-vissza 22 km hosszú.

1740-es év eseményei

• 1740. június 13-án a Robert Leeb apát által kezdeményezett nagyszabású építkezés indításaként Hauer Gellért ciszterci adminisztrátor először a tervezett kolostor alapkövét tette le. Tíz évig tartott a klastrom építése, de a rend tagjai és a laikus fráterként dolgozó mesterek már hat év után be tudtak költözni a kolostor földszintjére, így helyben végezték munkájukat. A kolostor alsó szintjén később 12 apáti szobát alakítottak ki. Fölöttük, az emeleten kapott helyet a levéltáruk és a könyvtáruk, ami Vakarcs Kálmán szerint 1935-ben 10.000 kötetből állt. Az apátság könyvtárában, mely ma sajnos nem látogatható, faragott és intarziás, aranyozott tetejű barokk stílusú könyvespolcok állnak, mennyezetén pedig szép freskó található. Jelenleg is látható a szomszédos Robert Leeb teremben egy korabeli Koszkol Jenő festmény, mely fénykorában mutatja a könyvtár egy részletét.
  1748-ban elkezdődött a templom építése is. Egyidejűleg a gazdasági épületek, a hidak is megújultak, így a település is szépült. Ebben az időben kapott tornyot a temetői kápolna, és ekkor készült el alatta a kripta.

1745-ös év eseményei

• 1745-ben készítette Matthias Kitzberger gráci fazekas mester a gyönyörű, fehér mázas cserépkályhát a ciszterek ebédlőjébe, a refektóriumba, ahol ma is megcsodálható.

1746-os év eseményei

• 1746-ban vették birtokukba szerzetesek a már nagyobb részt elkészült kolostor épületét. Ettől fogva a földszinti szobákban dolgoztak, festettek, faragtak. Ekkor készülhetett az ebédlőjük, a refektórium intarziás falburkolata is, mely kalandos úton került vissza 2018-ban, s ma már régi pompájában csodálhatjuk Somos Tamás faszobrász, restaurátor és munkatársai keze nyomát.

1748-as év eseményei

• 1748. augusztus 14-én Karl Mayr perjel jelenlétében tették le a Nagyboldogasszony templom alapkövét, melyben okiratot helyeztek el az apátságunk történetéről, megnevezték a királyt, a tervező építészt (Franz Anton Pilgram), az építőmestert (Matthäus Graefenbauer) és az ünnepség több résztvevőjét. A templom homlokzatán olvasható felirat szerint az épület már 1760-ban állt, 1764-től pedig – miután Alberik Fritz apát megáldotta – miséztek benne. 1779-ben szentelte fel Szily János, szombathelyi megyéspüspök