1801-es év eseményei

• 1801. november 5-én hozta meg Rómából Szent Vince mártír ereklyéjét gróf Herzan Ferenc szombathelyi püspök. A cseh származású egyházi vezető volt a második a vasi egyházmegye élén, Szily Jánost követve. Az ő nevéhez kötődik az egyházmegyei könyvtár gyűjteményének gyarapodása. 1804. szeptember 23-án helyezték az üvegkoporsót Szent Bernát oltára elé.

1804-es év eseményei

• 1804. szeptember 23-án helyezték el ünnepélyesen Szent Vince mártír testereklyéjét üvegkoporsóban, díszes ruházatban a Nagyboldogasszony templomban. Gróf Herzán Ferenc kardinális, szombathelyi megyéspüspök Rómából, a Szent Cyriaca temetőjéből hozta el pápai engedéllyel és ajándékozta a szentgotthárdiaknak.

1809-es év eseményei

• 1809-ben, Napóleon magyarországi hadjárata idején, Szentgotthárdot is megszállták a franciák. De nem történt nagyobb kár – írta a Religio c. lap 1853-ban – mert a helybeliek „mindennel bőven ellátták a hívatlan vendégeket”.

1813-as év eseményei

• 1813-ban nagy árvíz volt, mely tönkretette a Rába és a Lapincs hídjait, a malom duzzasztóművét az alapjaival együtt és a csörötneki hidat és malmot is. Nikolaus Kasche apát megbízásából helyreállították az építményeket.

1814-es év eseményei

• 1814. június 15-én született Molnáriban (ma Püspökmolnári) gróf Zichy Hermann, aki 1848-ban a Vas vármegyei I. nemzetőr zászlóalj élén részt vett a Jellasics elleni harcokban.

1821-es év eseményei

• 1821. május 5-én született Székesfehérváron Schill Athanáz. 1848-1869 közt Egerben főgimnáziumi tanár volt. 1878 novemberében, amikor apátságunkat Zirchez csatolták, került Szentgotthárdra mint lelkész és jószágkormányzó. Neki jutott a feladat megszervezni a magyar nyelvre való mielőbbi áttérést az oktatásban és a templomi istentiszteleteken. Nem volt egyszerű dolga, kevés volt a magyar anyanyelvű tanár, de sikeresen megküzdött a feladattal. Először az elemi iskolában kezdték a magyar nyelv tanítását. Egy évvel később már minden tantárgyat magyarul oktattak. Munkájában legfőbb segítője Pumm Károly tanító volt. 1885-ben megkapja I. Ferenc József lovagkeresztjét. 1894. február 4-én hunyt el, a Temetőkápolna mellé temették, sírköve megtalálható a kápolna falában.

1825-ös év eseményei

• 1825. május 13-án érkezett meg az apáti engedély a patika megnyitásához Szentgotthárdon. Ez volt az első lépés ahhoz, hogy a következő évtől önálló gyógyszertár működhessen a településen. Két pályázó is volt, közülük a szombathelyi érdekeltségű jelentkezőt elutasították. Szentgotthárdon Wechsler Antal volt az első gyógyszerész, aki a dr. Varga Ferenc tulajdonában levő főtéri házban megnyitotta a Szent István patikát. 1997-ben az első patika helyén álló új felvette a régi nevét.

1826-os év eseményei

• 1826 októberében nyílt meg az első patikaSzentgotthárdon azon a helyen, ahol jelenleg is megtalálhatjuk. Tulajdonosa dr. Vargha Ferenc orvos, első gyógyszerésze pedig Wechsler Antal volt. A gyógyszerész 1847-ben meghalt. Az elkövetkező évtizedekben 8 patikus is dolgozott egymást követve, míg 1908-tól Friedrich Jakab lett a tulajdonos, 1912-től pedig fia Friedrich Ödön lett a gyógyszerész. A gyógyszertár az 1950-es államosításig a család tulajdonában maradt. Csak a 60-as években építették át, s kapott emeletet az addig földszintes épület.

1833-as év eseményei

• 1833 áprilisában gróf Zichy Károly (1778-1834) főispáni helytartó 10.000 ezüst Ft értékben alapítványt tett a németújvári és szentgotthárdi járások idegen ajkú falvaiban a magyar nyelvet sikeresen oktató katolikus tanítók javára.

1834-es év eseményei

• 1834. január 29-én Kaposváron született Vajda Ödön, aki zirci apátként 1891-től az 1911-es haláláig a szentgotthárdi apátságot is irányította.

1837-es év eseményei

1837. július 2-án a megyei Magyar Nyelvterjesztő Választmány megtárgyalta a szentgotthárdi kerület szolgabírójának, Tóth Pálnak az előterjesztését, mely szerint 10 tanítóból 4 nem tud magyarul. A következő napon a vármegye közgyűlése már határozatot is hozott a magyar nyelv védelme ügyében.

1840-es év eseményei

• 1840. március 24-én született Desits Gyula Csákányban. 1876-ban ő lett az első szentgotthárdi járási királyi közjegyző. 1898-ban lipováczi előnévvel nemesi rangot kapott az uralkodótól. Feleségével, a svájci származású engweileni Egloff Matilddal együtt meghatározó szereplői voltak a nagyközség életének. Valéria nevű lányukat dr. Vargha Gábor vette feleségül, aki később az országgyűlésbe is bejutott.

1841-es év eseményei

• 1841. szeptember 1-jén nevezték ki a magyar származású Komáromi Ödönt a 61. heiligenkreuzi, 6. - egyben utolsó - szentgotthárdi főapátnak. Kőszegen született 1805. december 22-én, (Komáromy Vince néven keresztelték) középiskolába is ott járt. 1825-ben lett a heiligenkreuzi ciszterci rend tagja, 16 évvel később választották főapáttá. Haláláig, még több mint 36 évig vezette Heiligenkreuz és így az 1734 óta hozzá tartozó Szent-Gotthárdi apátságot. Főapátsága idején kapott templomunk új oltárképet és üvegablakokat, valamint a Mária-kápolnának megújult a berendezése, kicserélték a kövezetét és padjait. 1861-ben szülővárosa Kőszeg díszpolgárává fogadta. 5 év múlva 900, az osztrák-porosz-olasz háborúban sebesült katonát ápoltak Bécs melletti kolostora falai közt. 1877. április 10-én halt meg, következő évtől Zirchez csatolták a szentgotthárdi ciszterci apátságot.

1842-es év eseményei

1842. szeptember 22-én 21 évesen lépett be a ciszterci rendbe Schill Athanáz, ő volt az első szentgotthárdi perjel 1878-tól a zirci apátok (Rezutsek Antal, majd Supka Jeromos) főhatósága alatt 1886-ig.

1843-as év eseményei

• 1843-ban a Klein kávéházban/Kaszinóban Olvasó Egylet alakult. Célja a művelődés mellett a nemzeti öntudat megőrzése, erősítése volt.

1846-os év eseményei

• 1846. május 12-én született Szenczy Győző Ödön Bodrogkeresztúron, Zemplén megyében. 1868-81 közt tanár volt Székesfehérváron, majd házfőnök és igazgató lett Baján. Egyik szerzője volt a Magyarország ezeréves fennállásának ünnepére kibocsátott ciszterci emlékkönyvnek, ő írta meg a bajai gimnázium történetét. 1904-től priorként került városunkba, és a gimnázium püspöki biztosa lett, 1915-ben vonult nyugdíjba. 1926. augusztus 24-én halt meg Szentgotthárdon, sírköve a Temetőkápolna falában található.
• 1846. május 29-én Bécsben született Apponyi Albert. Ő vezette a trianoni béketárgyalások magyar küldöttségét. Híres beszédét 4 nyelven mondta el, mindhiába, addigra már minden eldöntetett. 1921-ben, 75 éves korában, 50 éves közéleti tevékenységéért számtalan város és település, köztük Szentgotthárd is díszpolgárává választotta. 1933-ban halt meg Genfben.

1847-es év eseményei

1847. január 25-én Szentgotthárdon született Brenner János, a neves építész. Kőművesmester édesapja az esküvője előtt telepedett le itt, de mivel nehéz idők jártak akkor, a szabadságharc alatt és után, nem kapott elég munkát, gyarapodó családjával 1851-ben vagy 1852-ben költözött Szombathelyre. Később Éhen Gyula polgármester műszaki tanácsadója lett, s aktívan részt vett a megyeszékhely közéletében, pl. a múzeum alapításában. Szombathelyen számos ismert épület, köztük az első Takarékpénztár, az Emberbaráti Egylet Kórháza, a Kálvária Templom második átépítése köszönhető a tehetségének. 1908-ban hunyt el.

1847. május 5-én halt meg Wechsler Antal, városunk első gyógyszerésze. Az 1826 őszén megnyitott első patika pontosan a mostani helyén állt. Wechsler gyógyszerész Szepetneken született. 1841. november 27-én, 40 éves korában nősült meg. Felesége, a rábakeresztúri (ma Heiligenkreuz in Lafnitztal) Omisl Franciska 30 éves volt ekkor. Több gyermekük született.

1848-as év eseményei

• 1848 júniusában kapta kinevezését az alakuló Vas Megyei Nemzetőrség I. zászlóaljának élére gróf Zichy Hermann. Ez év szeptemberében bekapcsolódott a Jellasics elleni harcba. Kanizsa felszabadításában 800 fős csapatával vett részt.

• 1848. június 23-án zajlottak országszerte az első népképviseleti választások. Szentgotthárd térsége küldöttének közfelkiáltással Szabadfy Sándor (1822-1868) szombathelyi városi tanácsnokot választották meg. 1865-től haláláig ismét a körzet országgyűlési képviselője volt.

• 1848. november 7. és december 23. között folyt Szentgotthárdon a honvédek toborzása a szabadságharcba, a Klein kávéházban (ma Széll Kálmán tér 10.). A sorozási jegyzőkönyveken Petók János őrmester és Koller György főorvos aláírásai láthatók. Jelenlétével és buzdító szavaival gróf Zichy Hermann (a jakabházi birtok ura) bátorította a legényeket. 25 fiatal lépett be a honvédseregbe, köztük 17 szentgotthárdi.

• 1848 decemberében tárták föl Székesfehérváron, a Nagyboldogasszony bazilika mellett III. Béla királyunk és első felesége, Châtillon Anna sírját. Az övék az egyetlen olyan királyi sír a helyszínen talált 15-ből, amely halotti jelvényeivel együtt épségben maradt ránk. A feltárás után a holttesteket exhumálták, és a Nemzeti Múzeumba szállították, majd az 1898. október 21-én országos ünnepség keretében a Mátyás templom Szentháromság kápolnájának díszes, kettős kriptájába helyezték el. A ceremónián nagy létszámban vettek részt ciszterci szerzetesek.

1849-es év eseményei

• 1849. január 15-án rendelték el az osztrákok a császári lobogók kitűzését és a fegyverek begyűjtését környékünkön. A rendelkezés Vas vármegyére terjedt ki, ahol ekkor már a megszállás miatt tulajdonképpen a szabadságharc véget is ért. Nugent tábornok 1848 karácsonya idején csapataival megszállta és katonai kormányzása alá vonta megyénket. A nagyon zimankós, hideg időben azokat a férfiakat, akik nem tudtak jól elrejtőzni, elfogták és besorozták az osztrák ezredekbe.

• 1849 októberében Szentgotthárd önálló járási központ lett. A szabadságharc leverését követően Magyarországon osztrák mintára új közigazgatást alakítottak ki. Vas megyében addig 6 főszolgabíróság és mindegyiken belül három, összesen 18 járás volt. Az új rendszerben megszüntették a két szintet, és helyette 12 körzetre (Bezirk) osztották a megyét. Az intézkedés meghagyta a régi főszolgabírói kerületet, és további hatot (Jánosháza, Felsőőr, Németszentmihály, Sárvár, Szentgotthárd, Vasvár) vele egyforma szintre emelt. Szentgotthárd az 1867-es kiegyezést követően kialakított új rendszerben is megőrizte a járási központ szerepét.

1850-es év eseményei

• 1850. december 27-én Szentgotthárdon született Brenner Tóbiás, Boldog Brenner János nagyapja. Tóbiás édesapja, Brenner János építőmester Szentgotthárdról családostul Szombathelyre költözött, amikor ott talált munkát. Brenner Tóbiás jogi végzettséget szerzett. 1885. április 2-án lett főjegyző, majd tanácsnok a megyeszékhelyen. 1902. július 12-től 1914-es nyugdíjazásáig Szombathely város polgármestere volt, 1914-ben megkapta a díszpolgár kitüntető címet. Napjainkban egy körút viseli nevét Szombathelyen. Brenner Tóbiás 10. gyermekeként született meg Brenner József, aki folytatva a családi hagyományt, az építészmérnök lett, ő az édesapja a vértanúhalált halt rábakethelyi káplánnak.