- 1948. február 15-én a közeli határon halálos lövést kapott a 35 éves Aradi Ferenc kályhásmester, akinek „bűne” mindössze annyi volt, hogy haza szeretett volna térni a szülőföldjére.
- 1948. március 1-jén zárt be a már csak 404 főt (elsősorban nőket) foglalkoztató Magyar Királyi Dohánygyár, mely 1894-től 1935-ig szivarokat, majd az utolsó években csak cigarettát gyártott. A valamikor közel 1000 dolgozót foglalkoztató gyárban még a világháborúk idején is folyamatos volt a termelés a fronton harcolók ellátása miatt. Gépei és berendezései Egerbe kerültek.
- 1948. március 23-án a helyi képviselő-testület egy utcanév változtatás mellett döntött, mely szerint az addig Vass József nevét viselő útnak Táncsics Mihály nevét adták.
- 1948. április 12-én bontották le a Széll Kálmán tér 14. szám alatt álló Kranyecz házat, amely a világháború alatt a belövések miatt annyira megrongálódott, hogy életveszélyessé vált. Régi fényképekről és képeslapokról jól ismerjük az impozáns épületet, főterünk legdíszesebb épülete volt.
- 1948 májusában Magyarországon a cserkészmozgalmat az államhatalom hivatalosan megszüntette, a gyerekeknek be kellett lépniük az 1946-ban alakult úttörő mozgalomba. Csak a nyugat-dunántúli 3 megyében 62 cserkészcsapat működött akkor.
- 1948 tavaszán avatták fel a Kossuth Lajos utca 6. szám, a Rendőrség épülete előtt a Magyar összefogás szobrát, melyet a forradalom és szabadságharc centenáriumára készíttetett Szentgotthárd nagyközsége.
- 1948. május – júniusában érettségizett a gimnáziumban utolsó 8 évfolyamos osztály. Ezt követően csak a felső 4 évfolyamra iratkozhattak be a tanulók.
- 1948. június 1-jén hunyt el dr. szentlászlói Vargha Gábor ügyvéd, országgyűlési képviselő. Közel hat évtizedig szolgálta Szentgotthárd fejlődését.
- 1948. június 13-án közölte a szentgotthárdi rendőrkapitányság, hogy a körmenetek egyelőre nem tarthatók meg, azok engedélyezése a belügyminisztérium hatáskörébe került.
- 1948. június 16-án az országgyűlés törvényt fogadott el az egyházi iskolák államosításáról. Ennek következtében a szentgotthárdi, kethelyi és zsidai római katolikus és az evangélikus iskola közös, az állam által kinevezett igazgató irányítása alá került.
- 1948 júliusától fogadta 35 dolgozója gyermekét a selyemgyári óvoda. A gyárban dolgozó női munkaerő túlnyomó többsége három műszakban dolgozott, így óriási segítségükre volt a reggel 6-tól este 7 óráig nyitva tartó intézmény. Kezdetben a gyár területén belül, majd a létszám növekedése után a közelben, a vasút mellett épített új, korszerűen felszerelt, tágas helyen, a Gárdonyi u. 1. szám alatt (ma Szlovének Háza) fogadták az óvodás korúakat.
- 1948. október 17-én hálaadó szentmise hangzott el a Nagyboldogasszony templomban a háború utáni fogságból hazatért férfiakért.
- 1948. december 11-i rendeletével a minisztérium államosította és a szentgotthárdi Vörösmarty Mihály Gimnázium igazgatása alá rendelte az Iskolaszanatóriumot. Korábban alapítványi fenntartásban működött. Az intézmény 1945-47 között katonai kórháznak adott otthont. 1948 októberben épülete 300.000 Ft-ból megújult és kibővült, már 180 diák számára biztosított tanulási és gyógyulási lehetőséget.
