- 1880. május 18-án, jakabházi birtokán halt meg gróf Zichy Hermann. 1814. június 15-én született Molnáriban (ma Püspökmolnári). Édesanyját, gróf Festetics Júliát kétéves korában veszítette el. Édesapja, gróf Zichy Károly három évvel később vette feleségül Seilern Crescence-t. Még nem nagykorú, amikor apja is meghalt. Nevelőanyja férjhez ment gróf Széchenyi Istvánhoz, aki gyámja lett az ifjú grófnak. Érettségi után katonai pályára lépett, és folytatta apja tevékenységét a magyar nemzeti öntudat megerősítése céljából. 1843-ban az egyik megalapítója volt a helyi, magyar nyelvet támogató Olvasó egyletnek. is. 1848-ban önkénteseket toborzott a nemzetőrségbe, de nem csak beszédeivel buzdított a haza védelmére, de maga is részt vett a harcokban. Nemzetőr őrnagyként augusztusban kapta meg kinevezését a Vas vármegyei I. mozgó nemzetőr zászlóalj élére. Szeptember utolsó napjaiban egységével részt vett a Kanizsa környéki harcokban Jellasics utóvéd csapatai ellen. A szabadságharcban való további részvételéről nem tudunk. 1852-ben Jakabházán építtette föl kastélyát. 1859-ben Szombathely város első díszpolgára lett. 1861 és 1864 között, a provizórium idején vállalta Vas megye főispánja tisztségét. Felesége Szegedy Karolina volt.4 gyermekük született, fia, ifjabb Hermann a körmendi járás országgyűlési képviselője volt 1892-1896 között. Ilona nevű lányuk gr. Kornis Emil felesége lett, ők maradtak a jakabházi kastélyban. Karolina nevű lányuk báró Roszner József feleségeként Szentgotthárdon élt, a helyi Nőegylet egyik vezetőjeként a kisdedóvó megnyitásáért fáradozott.
1885-ös év eseményei
- 1885. október 1-jén nyílt meg az óvoda Szentgotthárdon, a Széchenyi utca 27. szám alatt. Létrehozásában fontos szerepe volt a szentgotthárdi Nőegyletnek, amely 1880-ban báró Roszner Józsefné gróf Zichy Karolina kezdeményezésére alakult meg. Alapszabályában a legfontosabb feladatként jelölte meg a pénzügyi alapok előteremtését a „kisdedóvó” létesítéséhez. Az első óvónő a 26 éves, kolozsvári születésű Ambrózy Czeczilia, a későbbi Heilmann Károlyné lett, munkáját a kezdetekkor csak egyetlen dajka segítette. 1925-ben, 40 év szolgálat után ment nyugdíjba. A kisdedóvó 7 éven át a Nőegylet fenntartásában működött, vármegyei, országos segélyekből és más helyi egyesületek adományaiból tartották fenn. 1892-ben került a nagyközség kezelésébe.
1890-es év eseményei
- 1890. június 26-i testületi gyűlésen határozat született arról, hogy a jövőben Szentgotthárd nagyközség lesz. Több rendeletet, köztük a piac működését szabályzó rendeletet hozták meg ekkor.
1895-ös év eseményei
-
1895. február 25-én a Fejér megyei Rácalmáson született Borián József, ciszterci szerzetesi nevén Borián Elréd. 1924 júniusában doktorált az innsbrucki egyetemen. Szentgotthárdon plébánosként szolgált 1937-1941 között, részt vett az 1938-as jubileumi év rendezvényeinek megszervezésében. A szentgotthárdi katolikus egyházközség kiadásában megjelentette az Emlékfüzet Szent Gotthárd halálának kilencszáz éves évfordulójára (1038–1938) című művét, amelyben részletesen leírta Gotthárd püspök életrajzát, és bemutatta a szentté avatott püspököt ábrázoló helyi műalkotásokat. Gyűjtést indított egy helyi katolikus kultúrház létesítésére. Számos egyesületnek igazgatósági tagja volt. 1941-ben Magyarpolányba helyezték. 1962. január 22-én halt meg, sírja Magyarpolányban található.
1900-as év eseményei
- 1900. szeptember 1-jén került Mathiasz Artúr (1877-1956) a Gimnáziumba pályakezdő tanárként. 1912-től 1935-ös nyugdíjazásáig igazgatóként irányította az intézményt. Jelentős szerepe volt a település zenei életének fellendítésében, felelős szerkesztője volt a Szent-Gotthárd c. társadalmi hetilapnak.
1905-ös év eseményei
- 1905. február 1-jén dr. Kiss Elemért (1874-1944) a szentgotthárdi járás főszolgabírójává választották. E tisztséget 1930-ig töltötte be. Nyugdíjba vonulásakor megkapta a Szentgotthárd díszpolgára címet.
