- 1890. június 26-i testületi gyűlésen határozat született arról, hogy a jövőben Szentgotthárd nagyközség lesz. Több rendeletet, köztük a piac működését szabályzó rendeletet hozták meg ekkor.
-
- 1890. június 26-án egyhangúlag döntött a képviselő-testület „alapfokú iparos tanonciskola” létrehozásáról. Egy 1884-es törvény előírta minden mesterember számára, hogy köteles tanoncait iskolába beíratni, utánuk meghatározott díjat fizetni. Az igazgatói tisztségre pályázatot írtak ki, melyre 3 tanító jelentkezett: Platz Ede Nagyfalváról, Moór Károly Hárspatakról és Pum Károly, a szentgotthárdi római katolikus elemi iskola igazgató-tanítója. Pum Károlyra esett a választás. A megbízást 1890. augusztus 31-én kapta kézhez. Az oktatás helyszíne az elemi iskola lett. Az előírások szerint heti hét órában folyt az oktatás: két munkanap délutánján 2-2, valamint vasárnap 3 tanórában tanultak. A tantárgyaik: olvasás és reál ismeretek, üzleti fogalmazás, ipari számvetés, rajz. Az első tanévben (1890/91) 62 iparos jelölt iratkozott be az iskolába, akik 17-féle szakmában inaskodtak. Szentgotthárdon a legnépszerűbb szakmák a szabó és a cipész volt.
(Pum Károly 1858-ban született Németújváron. 1878-ban a szentgotthárdi római katolikus iskolában kezdett dolgozni, ahol egyike lett a magyarosítást lelkiismeretesen végző 3 tanárnak, ezért a német származású, de magyar érzelmű pedagógus több kitüntetést kapott. Karmestere volt az egyházi és dalos egyletnek, parancsnoka a tűzoltóknak, alelnöke, elnöke, majd díszelnöke az Asztaltársaságnak. 43 éven keresztül itt tanított, 1938. október 12-én hunyt el, a szentgotthárdi temetőben nyugszik.)
- 1890. augusztus 25-én született Schwartz Elemér Vasvörösváron (ma: Rotenturm an der Pinka). A szentgotthárdi gimnáziumban kezdte középiskolai tanulmányait. Nagyfalváról (Mogersdorf) járt be a szentgotthárdi gimnáziumba, ahol ciszterci szerzetesek voltak a hitoktatók. 1907-ben belépett a rendbe, ekkor kapta az Elemér nevet. Egerben érettségizett, Budapesten, a Bernardinumban végezte teológiai és bölcseleti tanulmányait. Német-latin szakos tanári diplomát, 1914-ben bölcsészdoktor címet szerzett. Doktori értekezését A rábalapincsközi nyelvjárás hangtanából írta. 1915-ben segédlelkész volt Szentgotthárdon, majd Előszálláson szolgált. További tanulmányaiban foglalkozott szűkebb szülőhazája történetével, ilyen pl. a Szentgotthárd és vidéke a ciszterciták letelepedése előtt. 1916-tól 1935-ig a ciszterci rend budapesti Szent Imre Gimnáziumában tanított, közben a müncheni egyetemen tanult, és a pesti egyetemen magántanárként német nyelvjárástant oktatott. Megszervezte a Foederatio Emericanát (katolikus egyetemi egyesület 1921-46 között). Rendszeresen publikált különböző magyar és német szaklapokban. Segítette a Vasi Szemle indulását, már az első évfolyamokban több írása is megjelent. Elindította a magyar betlehemépítő mozgalmat, megalapította a Német Nyelvtudományi és Néprajzi Intézetet, megkezdte a Magyarországi német nyelvatlasz munkálatait. 1936-tól a pesti egyetem német nyelvészeti és néprajzi tanszékén tanított. 1948-ban minden indoklás nélkül elbocsátották egyetemi tanári állásából. Kivándorolt Belgiumba, 1950-től haláláig a leuveni egyetemen német művelődéstörténetet és néprajzot oktatott vendégprofesszorként. Würzburgban hunyt el 1962. január 21-én. Kívánságára egy ciszterci kolostorban temették el, a bajorországi Seligenportenben.
- 1890. november 28-án határozta el Szentgotthárdon egy magyar érzelmű hazafiakból álló baráti kör a Magyar Asztaltársaság megalakítását. Az alapítók: Kovács Antal (az első asztaltársasági elnök, korábbi községbíró), Horváth János (korelnök), Tomcsányi Béla (titkár), Kovács Kálmán (megyei útbiztos, bizottsági elnök). További tagok: Tomcsányi Lipót (gyógyszerész), Decker Gyula (írnok), Benedek János (irnok) és Nagy Béla (kocsmáros). Tomcsányi Lipót készítette el az alapszabályzatukat. Összejöveteleiket a Vám vendéglőben (ma: Hunyadi u. 22. a volt Hunyadi vendéglő) tartották. 1900-ban 186, tíz évvel később 378 tagjuk volt. Törekedtek a magyarság megerősítése a nyugati határszélen. Céljuk elérését szolgálta, hogy számos hazafias ünnepséget szerveztek a településen, vagy pl. évente pénzjutalommal díjazták azt a nem magyar anyanyelvű gimnáziumi tanulót, aki a magyar nyelv elsajátításában élen járt. Ezen kívül minden évben karácsony előtt pénzt gyűjtöttek, hogy a szegény gyermekek részére ruhaneműket adományozzanak. 1900-ban megjelent Wellisch Béla nyomdájában az akkori alelnök, Fodor Béla gimnáziumi tanár könyve az Asztaltársaság első évtizedéről. Kovács Antaltól 1906-ban az elnöki tisztet Pum Károly elemi iskolai tanító vette át. Három évtizedes hazafias tevékenysége után 1920-ban az asztaltársaságból alakult a Szentgotthárdi Magyar Közművelődési Egyesület (SZMKE).
