- 1664. július végén Szentgotthárdon járt Evlia Cselebi a század nagy utazója. Konstantinápolyban született 1611-ben. 40 éven keresztül készítette feljegyzéseit utazásairól, melyet 10 kötetbe foglaltak. Az utazások könyve 6. kötetében találhatók hiteles leírásai az 1660-1666 közt Erdélyben és Magyarországon tett megfigyeléseiről. A török táborral érkezett, útinaplójában részletesen (és túlzóan) ír a hadjáratról. Útinaplóját először 1904-ben fordították le magyarra.
- 1664. július 29-én a Köprülü Ahmed nagyvezír parancsnoksága alatt álló török sereg a körmendi és csákányi sikertelen átkelési kísérlet után a Rába jobb partján tovább vonult Szentgotthárd irányába. Július 30-31-én a Rába bal partján a keresztény, jobb partján a török haderők vertek tábort.
- 1664. augusztus 1-jén, pénteken zajlott a híres szentgotthárdi csata, amelyben a nemzetközi keresztény sereg Montecuccoli főparancsnok irányításával le tudta győzni mezei ütközetben a létszámbeli fölényben levő török sereget. Köprülü Ahmed nagyvezír Bécs elfoglalására indított hadjárata elakadt a Dunántúlon. Miután kudarcot vallott átkelési kísérletük a Rábán Körmendnél és Csákánynál, tovább vonultak nyugati irányba. Szentgotthárdnál sikerült hídfőállást kiépíteniük a Rábán, több ezer katonájuk át is kelt a folyón. A modern technikával és szoros hadrendben harcoló császári, német birodalmi és francia egységeknek azonban sikerült visszaszorítani őket. A szentgotthárdi csata volt az első keresztény győzelemmel végződő nagy mezei ütközet a törökök ellen.
- 1664. augusztus 10-i dátummal íródott Árvai Mihály dobrai tisztartó levele gazdájának, Forgács Zsigmondné Batthyány Borbálának. A magyar nyelven írt részletes beszámolóban szemtanúként sorolta fel a török előhadat képező tatárok és a főhad által okozott károkat, pusztításokat: „ Szent Gotthárd táján, a török a Rábán innéd Szölnökigh, a Német túl Gyanaffalváigh tíz egész napig táborozott. Rablójának vissza való térését várván, azonban a török Nagyfalu táján egy étszakán hidat csinált magának a Rábán….. a Rábán innéd már mind el égette tatár a falukat….. Rabot sokat vitt,….. a szegénységh mind el szélledett Styriára….”
