Bujatti Herman, az akkori Selyemgyár vezetője 1916-ban lett Szentgotthárd díszpolgára. A nagyközség vezetői méltányolták, hogy a környéken milyen sok embernek biztosított munkát, illetve hálájukat fejezték ki a díjjal az I. világháború idején mutatott humanitárius cselekedeteiért.

Bujatti Herman olasz eredetű bécsi gyáros családból származott. Felmenői két generáción keresztül textiliparral foglalkoztak. Az első selyemgyárat nagyapja alapította 1770-ben, és az apja virágoztatta fel Bécsben az 1800-as évek második felében. Termékeik még a selyemszövés őshazájában, Kínában is elismerést arattak. 1897-es halála után három fia kezébe került az irányítás.

A magyar ipartámogató politika az 1880-as évektől az új textilüzemek számára rendkívüli kedvezményeket adott, Szentgotthárdon pedig kiépített vasútvonal és olcsó munkaerő kínálkozott. Erre alapozva Széll Kálmán és Vargha Gábor elérték, hogy a Bujatti-fivérek itt építsék fel új gyárukat. Az üzemet a legmodernebb technika felhasználásával és a munkások egészségügyi szempontjainak figyelembe vételével alakították ki. A termelés 1901-ben indult be.

A gyár 1912-ben részvénytársasággá alakult, elnökségében szerepelt a három Bujatti-fiú, élükön Hermannal. A gazdasági világválság időszakában a munka szüneteltetésére kényszerültek. Állami támogatás és újabb tőke bevonásával ismét talpra állt a gyár, 1935-től immár Szentgotthárd Selyemgyár Rt. néven.

Bujatti Herman 1916-ban kapta meg a Szentgotthárd Díszpolgára kitüntető címet. Dr. Vargha Gábor a képviselő-testület előtt elmondott indítványában elismerte a gyáros jelentős hozzájárulását a település gazdasági fejlődéséhez, a község „boldogításához”.

„Azon férfiak között, kik Szentgotthárd nagyközség fejlődésére, jólétének előmozdítására és felvirágoztatására befolyást gyakorolnak, akik a polgárság indokait mindig szem előtt tartották, és ezen érdekek megóvására törekedtek, kiknek működése közvetve vagy közvetlenül mindig a község boldogításának útját egyengették, kik jó szívvel önzetlenül alkottak, ott, hol áldozatokra volt szükség, azt hiszem, előkelő helyet foglal el Bujatti Hermann úr wieni lakos, mint az itthoni selyemgyár egykori társtulajdonosa, és a jelenlegi részvénytársaság ügyeinek vezetője.
Bujatti Herman úr még többet is tett annál, mint egyébként azoktól elvárható, kik, bár a község kötelékébe nem tartoznak, de kicsinyes érdekszálak fűznek községünkhöz. Sokkal többet alkotott, mint amennyit tőle elvárhatnánk, Már a háború kezdetén felajánlott a helybeli Vöröskereszt Egyletnek egy teljes épületet, és berendezte megfelelő kórház céljára, ami sebesült katonáink, a mi szeretett testvéreinknek megfelel, vigasztalást és kigyógyulást találnak.
Ezen nagy emberbaráti érdemeket,- bár önmagában hordja jutalmát, - mégis arra késztet engem, hogy az egész tisztelt képviselő-testület elé a következő indítvánnyal javasoljuk.
Indítványozom, hogy Bujatti Herman urat Szentgotthárd díszpolgárává válasszuk meg, és a díszpolgári oklevelet részére alkalmas módon kézbesítsük."

A kiváló emberbarát gyáros díszpolgárrá választását 1916-ban a testület egyhangúlag támogatta.

Bujatti Herman 1925-ben, Bécsben hunyt el.

A Selyemgyár egyik tulajdonosa és ügyvezetőjeként sokat tett a szentgotthárdi ipar fejlesztéséért. Karitatív tevékenységét is elismerte a város 1916-ban a díszpolgári címmel.

> A szentgotthárdi selyemgyár. Bp. 1901. 04. 24. 11. p.

> A szentgotthárdi közgyűlés 1916. október 29-i jegyzőkönyve