1902. január 2-án megjelent Központi Értesítőben adtak hírt hivatalosan a Szent-gotthárdi Szikvíz RT. felszámolásáról, melyet az előző év november 11-én tartott rendkívüli közgyűlésén határozott el az igazgatóság: Nagy Béla, dr. Varga Gábor, Wellisch Béla, Sábor Lipót és Huber Miksa, valamint a tagság. A 14002. sz. 182/6 alatti határozat értelmében a cég nevét ettől fogva a „felszámolás alatt” toldalékkal kellett kiegészíteni.

1902 áprilisának végén tette meg kerékpárjával két nap alatt a közel 300 km-es utat Szentgotthárd és Vác között Bentze Béla vas megyei nagybirtokos, aki ugyanezt a szakaszt előző évben lóháton már teljesítette.

1902. május 8-ától lett Széll Kálmán országgyűlési képviselőnk a MTA igazgatói tanácsának tagja.

1902 májusának legvégén Bokréta ünnepséget tartottak abból az alkalomból, hogy elkészült a Deák Ferenc utca elején az új városháza alapépítménye. A kapu mögött, a földszint jobb oldalán ma is látható az eredeti fehér márványtábla, rajta a felirattal: „Épült Széll Kálmán miniszterelnök és Gyuráky József városbíró idején 1902.” Tanácsterme falait a 30-as években többek közt Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Széll Kálmán és Desits Gyula képei díszítették. Homlokzatán ma már nem látszik városunk akkori címere. A tornyos, egy emeletes épületben jelenleg a Takács Jenő Alapfokú Művészeti Iskola működik.

1902. június 8-án alakult meg a Szentgotthárdi és Vidéki Állatvédő Egyesület, mely hosszú évtizedekig működött. Vezetői közt számos köztiszteletnek örvendő értelmiségit találunk: elnök dr. Kiss Elemér főszolgabíró, alelnök Pum Károly iskolaigazgató, titkár Luka Ferenc tanító, pénztáros pedig Csuba István.

1902. július 12-én választották meg Brenner Tóbiást boldog Brenner János nagyapját Szombathely város polgármesterévé. Brenner Tóbiás Szentgotthárdon született 1850. december 27-én. Építőmester édesapja a szabadságharc utáni nehéz időszakban a több munkalehetőség reményében költözött a megyeszékhelyre. Másodszülött fia, Tóbiás jogot tanult, 1885-től főjegyző, 1889-től tanácsnok, 1902-1914 között pedig a Szombathely első embere lett. Nyugdíjba vonulásakor díszpolgári címet kapott. A 12 év alatt rendezte a város pénzügyeit, intézkedéseivel megfékezte a tífuszt, és számos építkezés fűződik nevéhez Szombathelyen: pl. iskolák, Kultúrpalota, ma Savaria Múzeum. 1919. május 23-án hunyt el. Napjainkban az a körút viseli nevét Szombathelyen, ahol az unokájáról elnevezett óvoda, általános iskola, gimnázium és kollégium áll.

1902 szeptemberétől, az indulástól számított 10. tanévben engedélyezte a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium a 8 osztályos képzést a szentgotthárdi gimnáziumban és indulhatott az 5. évfolyam. Ezzel főgimnáziumi státuszt nyert az intézmény, ami azt jelentette, hogy a diákok itt helyben folytathatták tanulmányaikat, és tehették le záró vizsgájukat. Az első érettségi vizsgákra 1906. május-júniusában került sor.

1902. szeptember 10-én emlékezett meg a Szentgotthárd az önkéntes tűzoltó egyesület alapításának 30. évfordulójáról. A korabeli újságok beszámoltak az ünnepi eseményről. Ekkorra már a környék tehetősebb falvaiban: Gasztonyban 1880-ban, Rábafüzesen 1882-ben, Rönökön 1885-ben, Jakabházán 1886-ban, Rábatótfaluban 1893-ban is megalakultak a helyi tűzoltó egyletek.

1902. szeptember 14-én, több mint fél évszázaddal a szabadságharc elbukása után végre az egész országban, így környékünkön is nyilvánosan, méltó módon emlékezhettek meg Kossuth Lajos születésének 100. évfordulójáról.

1902. november elején tették le Felsőrönökön az új Szent Imre templom alapkövét. A több száz éves régi templom négy évvel korábban, november 5-én, éppen a Szent Imre napi szentmise idején tomboló viharban rongálódott meg életveszélyesen, így a lebontása mellett döntöttek. Építő mesternek a szentgotthárdi Lang József ajánlatát fogadták el. Széll Kálmánnak a járás országgyűlési képviselőjének közbenjárására a vallásalapból 66.000 arany érkezett. A környék jótevője is részt vett 1905. június 12-én az új templom felszentelésén. A Szent Imréről elnevezett domb már 1336-ban búcsújáró helyként volt ismert, mert az emlékezet szerint a herceg vadászat idején szívesen pihent meg a magaslaton, amit később róla neveztek el.

1897 júniusában történt meg a szentgotthárdi telefonvonal bekapcsolása a megyei hálózatba. Az akkor bevezetett kézi kapcsolással végzett összeköttetés működött egészen 1994-ig, amikor digitális telefonközpontot adott át a Matáv.

1897. július 25-én Szentgotthárdon nagy érdeklődéssel kísért tekeversenyt tartottak az egyre népszerűbb új sportágban. A rendezvényt a másfél évvel korábban alakult Kerékpáros Egylet szervezte, akik alapszabályukban vállalták a többi sportág felkarolását. A teke gyorsan növekvő népszerűségét mutatja, hogy két évvel később a helyiek megverték Körmend csapatát és már Kethelyen is rendeztek versenyeket.

1897. július 28-i rendkívüli közgyűlésen a közvilágítással kapcsolatosan határozták el 5 ív és 19 izzólámpa elhelyezését Szentgotthárdon, majd a következő évben még újabb 3 darabot. Jelentőségét mutatja, hogy Szombathelyen is csak két évvel korábban alakult meg a részvénytársaság és kezdődött el a villamosítás.

1897 szeptemberétől 1901 júniusáig, négy tanéven keresztül volt Pável Ágoston a gimnáziumunk kiváló tanulója.

1897 szeptemberében, az induló ötödik tanévben még hivatalosan nem iratkozhatott be és tanulhatott leány a mi gimnáziumunkba sem, de arra megnyílt a lehetőségük, hogy magánúton folytassanak középszintű tanulmányokat és tegyenek fizetős vizsgát.

1897. november 21-én, vasárnap tartották a tűzoltó egylet megalakulásának 25. évfordulóját. Az ünnepi szentmiséről zászlójuk alatt vonultak a Korona vendéglő nagytermébe, ahol ½ 12 órakor tartotta dr. Vargha Gábor főparancsnok az ünnepi beszédét. Többek közt jelen voltak: Papp Antal és Csorna Jenő szolgabírók, Schlesinger Ármin járási orvos, dr. Berger Máté plébános, Günsberger Jakab és Izidor az izraelita közösségből. A beszédet követően Bauer József egyesületi titkár olvasta fel jelentését. Beszámolt a misszióról, ahogy eljutottak oda, hogy a kezdetben csak szívében magyar egyesület teljesen magyarrá vált.

1892. január 12-én 150 fő részvételével gyűlést tartottak településünkön, ahol a gimnázium felállítását szorgalmazzák. Dr. Vargha Gábor az előző évben alakult Gimnáziumi Bizottság jegyzője tolmácsolta az érintett 3 járás (muraszombati, németújvári és szentgotthárdi) ezen kérését. A kormány megbízásából jelen volt dr. Németh Antal tankerületi főigazgató. A kormány végül egy algimnázium felállítását támogatta, így másfél évvel később, 1893 szeptemberében megkezdődött az oktatás ideiglenesen az óvodában. A nagyközség jelentős áldozatot vállalva a telek adásával, épület emelésével, majd bebútorozásával és a felszerelések biztosításával teremtette meg az indulás feltételeit.

1892. április 8-án a hét éve működő, egyesületi fenntartású szentgotthárdi kisdedóvót átvették a községi fenntartásába. A településünk első óvodája 1885-ben nyílt a Széchenyi utcában Ambrózy Cecília kolozsvári születésű képesített óvónő vezetésével, aki a nyugdíjazásáig, 1925-ig, négy évtizeden keresztül vezette az intézményt.

1892. május 21-én, I. Ferenc József megkoronázásának 25. évfordulóján Szentgotthárdon is népünnepélyt tartottak, majd a Lapincs és Rába összefolyásához közeli „Nagykolompos” vendéglőnél folytatódott éjszakába nyúlóan a mulatság.

1892 augusztusában kapta meg a minisztériumi engedélyt Szentgotthárd nagyközség egy középiskola felállításához. Első körben ez algimnáziumi státuszt jelentett, de így is fontos lépcsőfok volt a környék kulturális és nemzeti törekvéseinek magasabb szintjére emelésében. Egy évvel később kezdődött meg a tanítás a 70 beiratkozott tanulóval, saját épület híján az óvodában.

1892. szeptember 18-án ünnepelték az önkéntes tűzoltó egyesület megalakulásának 20. évfordulóját. Dr. Vargha Gábor parancsnok vezetésével a tűzoltók 9 óra 30-kor vonultak be a templomba, hogy részt vegyenek az ünnepi szentmisén, melyen dr. Berger Máté plébános emelkedett hangon ecsetelte a tűzoltóság céljait. Utána a főtéren felállított emelvényhez vonultak, ahol a dalárda elénekelte a Himnuszt. Dr. Vargha Gábor tűzoltó parancsnok nagyhatású szónoklatát Gyuráky József városbíró beszéde követte. Az ünnepélyen parancsnokaik vezetésével jelen volt a környék tűzoltósága 17 településről összesen 382 fő.

1892. Wellisch Béla engedélyt kapott nyomda alapítására Szentgotthárdon. A következő évtől számtalan újságot, nyomtatványt, plakátot, meghívót, képeslapot és könyvet adtak ki magyar, német, illetve szlovén nyelven. A település gyárai, üzemei számos megrendelést biztosítottak a századfordulóig könyvnyomónak nevezett vállalkozásnak. A megye második legnagyobb nyomdájában 1914 őszétől az anyag és munkaerőhiány jelentett gondot. 1919. december 8-án, 53 éves korában Egerben meghalt a tulajdonos, ott is temették el. Két évig még örökösei, majd volt alkalmazottja, a gasztonyi születésű Németh Vilmos vezette a nyomdát 1944-ig. Halála után Plessinger László lett új tulajdonos. 1949-ben a nyomdát államosították, ezzel gyakorlatilag megszűnt.

1892. december 16-án Desits Gyula és dr. Vargha Gábor képviselők megbízást kaptak a képviselő testülettől a „gimnázium épületének és költségvetésének érdekében szükséges lépések megtételére”.

1882 áprilisában kötött szerződést a Szentgotthárdi Önkéntes Tűzoltók nevében elnökük Gersits Fábián Gejocsek Józseffel és nejével Taucher Emiliával, akik 91 négyszögöl, (327,6 m2) területet adományoztak az egyesületnek tűzoltó szertár építésének céljából. Ez az ingatlan az akkori Hosszú utca, (1945 óta József Attila utca) elején a hídtól indulva bal oldalon a legelső volt.

1882. szeptember 10-én avatták fel ünnepélyesen a helyi önkéntes tűzoltók az első szerházukat és zászlójukat. A díszes zászlót Zichy Mária grófnő adományozta az egyesületnek, mely ma is megvan. Egyik oldalán a tűzoltók védőszentje, Szent Flórián látható. A rúd fa nyelébe ún. zászlószegeket vertek a támogatók nevével. Az ünnepi szentmisén Lóskay Bekény nagyfalvi plébános mondott megható szentbeszédet. Az ünnep alkalmából 40 mm-es átmérőjű ezüstözött réz érmet adtak ki, rajta a felirattal:“ A Szt.Gotthárdi Önkéntes Tűzoltó Egylet fennállásának tizedik évfordulója és zászlófelszentelési ünnepségének emlékére.”

1882 decemberétől vezették magyarul a 10 évvel korábban alakult tűzoltó egyesület okiratait, jegyzőkönyveit, s még újabb egy évtized és dr. Vargha Gábor parancsnok kellett ahhoz, hogy a vezénylési nyelvük is magyar lehessen.

1877. április 10-én halt meg Komáromy Ödön, Edmund) ciszterci apát, az egyesített Heiligenkreuzszentgotthárdi apátság utolsó vezetője. Halála után a szentgotthárdi apátságot Zirc fennhatósága alá rendelték. Elszegényedett nemesi családban született Kőszegen, 1805. december 22-én. Apja posztómesterként dolgozott. Vince a helyi gimnázium elvégzése után Szombathelyen tanult. 1825-ben ciszterci szerzetesként kapta az Ödön nevet. A heiligenkreuzi kolostor teológiai intézetének vezetője és dogmatika professzora lett, 1841-ben nevezték ki apátnak. 1850-től 6 éven át Heiligenkreuz település polgármesteri tisztét is betöltötte. Szülővárosa, Kőszeg 1861-ben Chernel Kálmán javaslatára díszpolgárává avatta. Szentgotthárdon az apátság malmát turbinákkal műmalommá alakíttatta át. 1861 körül a Nagyboldogasszony templom Mária-kápolnájának a berendezése újult meg támogatásából: kicserélték a kövezetét és a bútorzatát, új Piéta szobor került a régi helyére, a temetőkápolna is új padokat kapott. Tíz évvel később 10.000 forintból restauráltatta az apátsági templomot. 1866-ban a Bécs melletti kolostor több helyiségét átengedte kórházi célokra, ahol a königrätzi csatában megsebesült katonákat ápoltak. 1871-ben fél oldalára lebénult, de apáti teendőt haláláig ellátta.

1877. szeptember 17-én nyílt meg a Szentgotthárd-vidéki gazdasági kiállítás több mint 100 kiállítóval bemutatva két járás (szentgotthárdi és németújvári) minden terményeit és állatait. A látogatók száma meghaladta a 2000 főt. Különböző kategóriákban több díjat kapott az apátság, a jakabházi uradalom és a Batthyány család. A magánemberek közül többek közt Schazl János rábafüzesi gazda tenyészbikája és gróf Zichy Hermann badacsonyi bora ért el kimagasló sikereket. A bemutatót a helyi gazdasági egyesület szervezte, a kiállítás vezetője Wollinger Károly volt.

1872. január 1-jétől, a járásokról szóló törvény életbe lépése után Szentgotthárd nagyközség járási központ lett járásbírósággal, telekkönyvi és földhivatallal. Széll Kálmán országgyűlési képviselő javaslatára a településen királyi törvényszék is létrejött, melynek hatásköre fellebbviteli bíróságként kiterjedt a szentgotthárdi, muraszombati és németújvári járásokra. Vezetésével Ivánkovits János neves táblabírót bízták meg. A királyi törvényszék csak 4 évig működött Szentgotthárdon. A járás területe a trianoni határok meghúzása után kb. a felére csökkent.

1872. szeptember 1-jén adták át a Szombathely - Szentgotthárd - Gyanafalva (ma Jennersdorf) vasúti szakaszt, melyet a következő évben meghosszabbították Grazig. A vasútvonal kiépítése bekapcsolta térségünket az országos hálózatba, közvetlen összeköttetésbe kerültünk az iparilag fejlettebb ausztriai és magyar központokkal.

1872-ben a Szentgotthárdi Önkéntes Tűzoltó Egylet az 1830-as években már működő „Manner - Gesang und Geselling Keitsverem" nevű egyletből vált ki. Annak elnöke, dr. Kolossa Ferenc lett az új egyesület alapítója és első elnöke, tagságát pedig az előző egylet tagságából szervezte meg. Szentgotthárdon akkor a társalgási nyelv a német volt, ezért még németül írták alapító okiratát és vezették jegyzőkönyveit. Az új egylet titkárának lovag Freyenstein Antalt, főparancsnokának pedig Schreiner Ferenczet választották. Egyben járásunkban a legelső tűzoltó egylet is volt. A mezővárosi rangú településen ekkor 1442 lakos élt 140 házban. Alapszabálya 1. §-a szerint “egy magába álló egylet, melynek tevékenysége kiterjedt Szentgotthárd környékére is.” A 2.§ a célját határozta meg: “Tűzvész esetén Szentgotthárd és a távolabb eső helységekben elégséges, biztos, gyors és szabályozott segélyt nyújtani”.