A temetőkápolnáról az első forrás egy akvarell, amely a heiligenkreuzi szerzetesek szentgotthárdi letelepedése (1734) utáni években keletkezett. Ezen torony nélkül látható, déli bejárata felett kereszttel. 1756 körül Eberl Gotthard ciszterci plébános toronnyal és kriptával bővítette 15 sírhellyel, ő is itt pihen 1775 óta.

A kápolnát eredetileg a Boldogságos Szűz, Szent Flórián és Szent Sebestyén tiszteletére emelték. 1780-ban a kápolnában helyezték el azt az oltárt - egy művészi Kálvária-jelenetet -, amelyet Schnitzer eredetileg a Nagyboldogasszony templom kriptájába készített, de azt II. József rendelete miatt nem használhatták. A kriptában nyugszik több neves művész, akik értékes alkotásaikkal gazdagították az apátságot: Kaspar Schrezenmayer asztalosmester és Mathias Gusner festő.

A kápolna torony nélkül már a legrégebbi, 1734 után készült akvarellen is szerepelt, így városunk egyik legkorábbi műemléke. 1740 után a Szentgotthárdra visszatért ciszterci szerzetesek temetkezési helye lett. Eberl Gotthard plébános 1756 táján tornyot építtetett hozzá, és alatta kriptát alakíttatott ki. A temetőkápolna kriptája 1861-ig szolgált temetkezési helyül, ekkor az északi oldalán található lejáratot kívülről véglegesen befalazták, és földdel feltöltötték. Lezárásakor a kriptában nyugvók sírtábláit beépítették az oltár alá és mögé a padozatba. Ezt követően a szerzetesek is a kápolna köré temették halottaikat. Külső falában a kápolna köré temetett 19 ciszterci szerzetes és egy 1806-ban elhunyt bíró sírtábláit helyezték el.

1895-96-ban neogótikus stílusban felújították a kápolnát Lang József helyi építőmester tervei alapján.

1930-ra a temető kinőtte a területét, a Hunyadi út beépülésével a település belsejébe került, ekkor a vasúton túl nyitották meg az új temetőt. A II. világháború után a régi köztemetőt felszámolták, helyén buszpályaudvar épült. A temetőkápolnát 2000-ben összegyűjtött adományokból restaurálták.

A temetőkápolna jelentős személyek hamvait őrzi. Bár a kápolna keletkezési ideje nem ismert, a temetkezési hely valószínűleg egyidős Szentgotthárddal, így a kápolna a Magtártemplom mellett a legrégibb műemlék Szentgotthárdon.

> Zlinszky-Sternegg Mária: A szentgotthárdi temetőkápolna. In: Műemlékvédelem, XI. k. 1967. 2. sz.

> Vakarcs Kálmán: A Szentgotthárd-muraszombati járás ismertetése. Szombathely, 1939. 123. p.

> Vakarcs Kálmán: Szentgotthárd és környékének ismertetése. Szombathely, 1935

> Szilágyi István: A városkép alakulása az 1800-as évektől. In: Szentgotthárd. Helytörténeti, művelődéstörténeti, helyismereti tanulmányok. Szombathely, 1981

> Zlinszkyné Sternegg Mária: A szentgotthárdi ciszterci apátság története és művészetének emlékei. In: Szentgotthárd. Helytörténeti, művelődéstörténeti, helyismereti tanulmányok. Szombathely, 1981