Értéktár

Lipováczi Desits Gyula (1840-1904) és családja

5-6-desits-19
2020.09.22
2020.10.05
2024.01.22
Horváth Zsuzsanna és Talabér Lászlóné
  • Települési Értéktár
Szentgotthárd, Széll K. tér 2.
Desits-házaspár

Desits Gyula a XIX. század végi Szentgotthárd egyik legjelesebb polgára, Széll Kálmán barátja és dr. Vargha Gábor országgyűlési képviselő apósa volt. A szentgotthárdi és németújvári járások királyi közjegyzőjeként intézte a helyi lakosok hivatalos ügyeit, tagja volt több vállalkozás igazgatótanácsának.

A közjegyző

1840. január 23-án született a Vas megyei Csákány községben. Apja Desits József uradalmi tiszttartó volt. Középiskoláit Szombathelyen, Győrben és Keszthelyen végezte. Jogot Grazban, Budapesten, Bécsben és Prágában hallgatott. Ügyvédi vizsgáját 1864. május 2-án tette le. 1860-ban Vas vármegye szolgálatába lépett, mint aljegyző működött rövid ideig.
1863-tól Szentgotthárdon élt, ügyvédként dolgozott, majd 1875. augusztus 2-án nyitotta meg közjegyzői irodáját. A közjegyzői intézmény Magyarországon ebben az évben jött létre, a posztra az igazságügy-miniszter nevezte ki. A törvény előírása szerint csak feddhetetlen jellemű személy tölthette be a hivatalt. Feladatuk volt meggyorsítani az igazságszolgáltatás menetét hiteles, azonnal végrehajtható okmányok készítésével és dokumentumok hitelesítésével. A király 1895. szeptember 24-én kelt rendeletével a közügyek terén elért eredményei elismeréséül lipováczi előnévvel nemességet és címert adományozott Desits Gyulának és leszármazottainak.
Desits Gyula aktív szerepet vállalt Szentgotthárd közéletében. Községi önkormányzati és megyei bizottsági tag volt, a megyei közgyűléseken is képviselte a település érdekeit. Szinte minden új intézménynek a létesítése körül voltak érdemei. Bekapcsolódott az üzemek irányításába: 1894-ben a Szent-gotthárdi Első Téglagyár Rt. elnöke lett, 1896-ban az Óragyár és a Villamossági Rt. igazgatósági tagjának választották. Közreműködött a Selyemgyár és a Gimnázium létrehozásában is. Tagja volt az 1891-ben alakult Gimnáziumi Bizottságnak, amelynek célja volt az intézmény alapításának előkészítése. 1900-ban a Szent-gotthárdi Közművelődési Egyesület elnökévé választották. Az ő javaslatára támogatta a helyi közgyűlés anyagilag is a Kaszagyár alapítását 1902-ben. Képviselő-testületi tagként a szegénység felszámolásáért fáradozott, végrendeletében húszezer pengő értékű ház- és földingatlant hagyott Szentgotthárdra, hogy azt jóléti célokra használják. A mai József Attila utcában emeletes bérházat építtetett, amit ma is Desits-háznak neveznek a város lakói. A Kossuth utca 6-os számú házat Valéria nevű lánya örökölte, és abban élt férjével, Vargha Gáborral a háború utáni kilakoltatásig. Desits Gyula irodája a következő, a 8-as számú házban volt. Az irodájában halt meg agyvérzésben 1904. augusztus 16-án.

A család

Felesége - engweileni Egloff Matild – szintén jelentős szerepet töltött be a település életében. A svájci származású evangélikus vallású asszonyt a szentgotthárdi gyülekezet az alapítójának ismerte el.
Házasságkötésük helye és időpontja nem ismert. Három gyermekük volt, róluk sajnos kevés információ maradt fenn. Adataink szerint mindhármukat Őriszentpéteren, a református egyház szertartása szerint keresztelték.
Első lányuk, Zsófia, Szentgotthárdon született 1870. július 16-án. 1901-ben kötött házasságot ugyanitt dennewitzi Bülow Vilmos (Königsberg, 1857 - Szentgotthárd, 1929. február 11.) porosz származású gróffal, akinek őse a napóleoni háborúk idején kapta a nemesi rangot. Bülow gróf foglalkozását a magyar anyakönyvek magánzónak írták, apja porosz nagybirtokos volt. Szívesen festegetett, tagja volt a müncheni festőakadémiának. 1906-tól egészen a haláláig nevét megtaláljuk több szentgotthárdi vállalkozás felügyelő bizottsági tagjai között. Zsófia mint a szentgotthárdi protestáns nőegylet védnöke szerepelt a hírekben.
Valéria nevű lányuk 1871. augusztus 3-án született, 1899. október 26-án dr. Vargha Gábor (1859-1948) ügyvéd vette feleségül. Az ünnepi eseményről az országos lapok is tudósítottak, hiszen az egyik tanú Széll Kálmán miniszterelnök, a másik Laky Kristóf kúriai bíró, a szombathelyi törvényszék elnöke volt. A polgári esküvőt Szentgotthárdon, az egyházit Ókörtvélyesen (ma Eltendorf Ausztriában), az ottani evangélikus templomban tartották.

A Desits házaspár 3. gyermeke fiú lett, 1874. június 11-én született. Ifj. Desits Gyula jogot végzett, táblabíróként dolgozott Sopronban. Nem nősült meg. Zsófia és Gyula is viszonylag fiatalon, utód nélkül haltak meg, pár évvel édesanyjuk 1925-ös halála után: Zsófia 1927. március 16-án, Gyula 1930. február 10-én.
A Desits házaspárt, Zsófia lányukat a férjével és ifjabb Desits Gyulát a szentgotthárdi (az 1950-es években felszámolt) családi sírboltba temették el. A család története a lányunokával, Vargha Alice-szal folytatódott.

Desits Gyuláné engweileni Egloff Matild

Egész életében fáradhatatlanul segítette a nélkülözőket. Szervezte a gimnázium szegény sorsú tanulóinak ellátását, közülük több kosztos diákot fogadott. A gimnáziumi tanulók mellett gondja volt a nagyközség szegényeire is, gondoskodott róla, hogy fedél lehessen a fejük fölött és meleg ételhez jussanak.
Desits Gyuláné férje halála (1904) után sem vonult vissza a közélettől, a jótékony akciók lelke volt. 1908-ban jelentős összeget – 10 000 koronát – ajánlott fel a leendő evangélikus templom felépítéséhez. Ezzel elősegítette a szentgotthárdi gyülekezet és templom létrejöttét. Czipott Géza lelkész így jellemezte őt az 1913-ban megjelentetett könyvében: „Gyülekezetünk nagynevű alapítója dicső ősök méltó utódjául bizonyult. A nemes engweileni Eglow (helyesen Egloff) család, melynek fája Svájc szabad földjén nőtt naggyá, fényes szolgálatot tett minden időben hazájának és egyházának.”

Czipott Géza a helyi evangélikus hívekkel és Széll Kálmán támogatásával elérte, hogy Szentgotthárdon önálló gyülekezet alakuljon, 1910-ben függetlenedtek Ókörtvélyestől, így megkapták a gyülekezetnek hivatalosan járó állami támogatást. 1911-12-ben felépült az evangélikus templom.
Özvegy Desitsné nem elégedett meg az első adománnyal. Az építkezés során bevonta az adakozásba Grácban élő özvegy lánytestvérét, Ottiliát is, aki a nagyobbik templomi harang elkészítését finanszírozta. A harangokat 1912 májusában avatták fel. Desitsné az orgonához adott újabb összeget, 4 500 koronát. A templom ünnepélyes felavatására 1912. október 20-án került sor. Ezen a napon felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül az egész város ünnepelt. A magas rangú vendégek egy részét Gyurácz Ferenc evangélikus püspököt és dr. Berzsenyi Jenő kerületi felügyelőt – özvegy Desitsné és veje, dr. Vargha Gábor vendégszerető házában szállásolták el.

Az I. világháború idején a gyülekezet hölgy tagjaival együtt a helyi ideiglenes kórházban láttak el naponta önkéntes ápolói feladatot. Emellett a fronton harcoló katonák családjai és a Vöröskereszt részére gyűjtöttek és juttattak el folyamatosan adományokat. Desitsné karácsony előtt mindig élen járt a gyermekek és rászorulók részére az adományozásban, annak megszervezésében, összekészítésében. 1918-ban készült végrendeletével „egyházfenntartási célra” 3000 koronát hagyományozott.
1925-ben halt meg. Helyi és országos lapok is közölték a halálhírt. Március 29-én a Harangszó c. evangélikus lap a család nagylelkűségéről adott hírt. Elhunyt édesanyjuk iránti kegyelet jeleként gyermekei a helyi szegényeknek, a gotthárdi és füzesi tűzoltó egyleteknek és dalárdáknak összesen 4 millió koronát adományoztak.
1930. december 8-án ünnepélyes keretek közt került a gyülekezet házának falára a leánya által adományozott olajfestmény, amely Desits Gyulánét ábrázolta. Sajnos a műalkotás helye ismeretlen.

Szentgotthárd dualizmuskori fejlődésében - gazdasági, kulturális és vallási tekintetben is - meghatározó szerepe volt a Desits házaspárnak. Támogatták az iparosodást, az oktatási és vallási intézményeket, vagyonukból jelentős összegeket fordítottak jótékony célra. A város lakói méltán tartják meg őket emlékezetükben.

> Szentgotthárd. Helytörténeti, művelődéstörténeti, helyismereti tanulmányok. Szerk. Kuntár Lajos – Szabó László. Szombathely, 1981. 771 p.

> Kuntár Lajos: Szentgotthárd 100 éves gimnáziumának létrehozói. = Vasi Szemle, 1993. 2. sz. 225-239. p.

> Czipott Géza: Emléksorok a szentgotthárdi ev. templom felavatásának alkalmából 1912. Szentgotthárd, 1913. 64 p.

> Rokolya Gábor: A közjegyzői intézmény fejlődése a polgári korban (PhD értekezés) Miskolc, 2012
http://midra.uni-miskolc.hu/document/12992/5084.pdf (Megtekintve: 2020. 04.04.)

> Nemesség és címer adományozása. Hungaricana - Királyi Könyvek 70.236
https://archives.hungaricana.hu/hu/libriregii/hu_mnl_ol_a057_70_0236/?list=eyJxdWVyeSI6ICJkZXNpdHMifQ (Megtekintve: 2022. 05. 21.)

> Desits Gyula közjegyző. = Magyarország és a Nagyvilág, 1898. 3. sz. 20. p.:

> A miniszterelnök, mint násznagy. = Pesti Napló, 1899. nov. 26. 5. p.

> Sztg.-i első téglagyár = Központi Értesítő, 1896. jún. 25. 933. p.

> Első magyar óragyár rt. = Központi Értesítő, 1896. szept. 17. 1269. p.

> Sztg.-i villamossági rt. = Központi Értesítő, 1896. dec. 10. 1644. p.

> Sztg.-i első téglagyár rt. = Magyar Compass, 1897. 241. p.

> Sztg. első magyar óragyár és sztg.-i villamossági rt. = Magyar Compass, 1897. 366. p.

> Sztg.-i takarékpénztár rt. = Magyar Pénzügyi Compass, 1905-06. 1093. p.

> Nagy öröm egy kis gyülekezetben. = Harangszó, 1912. febr. 04. 123. p.

> Templomavatás Szentgotthárdon. = Harangszó, 1912. okt. 27. 6. p.

> A fronton levő … = Harangszó, 1916. márc. 05. 271. p.

> Esküvő. = Harangszó, 1924. aug. 24. 263. p.

> Legszebb kegyelet. = Harangszó, 1925. márc. 01. 101. p.

> Szentgotthárd. Végrendelet. = Harangszó, 1925. júl. 19. 239. p.

> Gregersen Lujza Szentgotthárdon. = Harangszó, 1926. ápr.11. 122. p.

> Elhunyt gróf Bülow Vilmosné. = Harangszó,1927. febr. 27. 103. p.

> Szentgotthárd. Február 16-án … = Harangszó, 1927. márc. 27. 73. p.

> Sztg.-i Kasza- és Kovácsművek Rt. = Magyar Pénzügyi Compass, 1927-29. 583. p.

> Halálozás (Bülow Vilmos). = Nemzeti Újság, 1929. febr. 14. 9. p.

> Szentgotthárd. Megható … = Harangszó, 1930. dec. 07. 384-385. p.

> OSZK Gyászjelentések

> Anyakönyvek online adatbázisok – FamilySearch

> Dr. Csillag Attila kaposvári közjegyző kutatási eredményei

Elhelyezve itt: Kulturális örökség | Szentgotthárd nagyjai

Válassz Értéktár kategóriát

Népszerű írásaink