Értéktár képes adatbázis

Értéktár kategória választása:        



"Stájer-ház" - Pável Ágoston Múzeum

Ha a vasútállomásról a templom irányába megyünk, a Rába-híd előtt egy különleges épülettel találkozunk, az ún. Stájer-házzal. Ezt hajdan osztrák kaszagyári munkások számára építették, majd tanácsi lakásokat alakítottak ki benne. Most a Pável Ágoston Múzeumnak ad helyet.


A Hunyadi út 6. szám alatti ún. Stájer-házat az 1910-es években, az egykori Szent János téren építették. A kétszintes, jellegzetes oszlopos árkádú feljáróval rendelkező épületben a Kaszagyár osztrák dolgozóinak elszállásolásáról gondoskodott a gyár vezetése. Az épület mögött állt Sperner Anzelm kovácsműhelye, amelyet az 1960-as években lebontottak. A Stájer-ház előtt, a Hunyadi úton áll Hunyadi János mellszobra, amelyet 1956-ban, a nándorfehérvári diadal ötszázadik évfordulója alkalmából készített Mákos Ferenc.

A Stájer-ház épületében 1945 után tanácsi lakások kaptak helyet, majd 1983. április 29-én itt nyílt meg a Helytörténeti és Nemzetiségi Múzeum. A múzeum létesítéséről 1982 szeptemberében született döntés a település alapításának 800. évfordulója és a városi rang elnyerése kapcsán. A szlovén nemzetiségű Gáspár Károly nyugalmazott általános iskolai igazgató még életében felajánlotta gyűjteményét egy Szentgotthárdon létesítendő múzeum számára.

A múzeum megnyitásakor a törzsgyűjtemény 753 darab tárgyból állt, a következő megoszlásban:

* 461 db a Gáspár-gyűjteményből
* 134 db a Nyugdíjas Klub felajánlásából
* 124 db Fénusz Sándor kádárműhelyéből
* 34 db az apátistvánfalvi gyűjtemény romjai közül

Mindemellett kb. 150 tárgyat vasi és zalai múzeumok adtak kölcsön a kiállítás idejére. A fényképek a szombathelyi Savaria Múzeum és a budapesti Néprajzi Múzeum gyűjteményéből származtak. Külön kiemelendők a Csaba József által 1926 és 1944 között készített fotók.

Az 1983. április 29-i megnyitón az alábbi kiállításokat láthatták az első látogatók:

* A Szentgotthárd környéki szlovének (rendezte M. Kozár Mária)
* A Délnyugat-Dunántúl fazekassága (rendezte Nagy Zoltán)
* Szentgotthárd története (rendezte Valter Ilona)

A múzeum Pável Ágoston nevét a tudós születésének centenáriumi évében, 1986. június 8-án tartott ünnepség keretében vette fel.

Pável Ágoston volt a magyarországi szlovének első hivatásos tudósa. Gimnáziumi tanulmányait Szentgotthárdon és Szombathelyen végezte. Számtalan tanulmányt írt, ezek közül a legjelentősebbek a Szentgotthárd környéki szlovén falvak nyílt tűzhelyeiről és a rigászásról írottak.

A múzeumban 2009-től komoly fejlesztések kezdődtek. Először a pincehelyiségben egy látványraktár került kialakításra. Itt láthatók Fénusz Sándor kádár és kovácsszerszámai, Gáspár Károly kerámiagyűjteménye. Külön fiókokban vannak tárolva a textilek. A nagyobb tárgycsoportok magyar és szlovén felirattal vannak ellátva.

2012-ben került sor az épület bővítésére a „Megélt táj” szlovén-magyar projektnek köszönhetően: új porta, lépcsőház, mellékhelyiségek kerültek kialakításra, valamint megvalósult a múzeum akadálymentesítése. Vele egy időben a földszinti kiállítóteremben múzeumpedagógiai foglalkoztatót alakítottak ki.

2013. január 1-jétől az intézmény fenntartását a Vas Megyei Múzeumok Igazgatóságától a szentgotthárdi önkormányzat vette át.

2014-ben, a szentgotthárdi csata 350. évfordulóján digitális terepasztal készült az ütközet eseményeinek bemutatására, ami 2015-ben került a múzeumba. A terepasztal a csata korabeli helyszínét modellezi egy domborzati maketten. 2015-ben egy „Hadiösvény” nevű játékkal bővült a digitális terepasztal. A muzeális intézmények szakmai támogatására kiírt Kubinyi Ágoston programok finanszírozásából több jelentős fejlesztés is megvalósult: a XIX-XX. század ipartörténetét bemutató kiállítás mellett a már meglévő állandó kiállítások interaktív elemekkel bővültek (kirakó kockák, puzzle-k és társasjáték).

A 2010-es években új múzeumpedagógiai eszközök kerültek beszerzésre. A "Megélt táj" projekt keretében múzeumpedagógiai foglalkoztató füzet, memóriajáték, illetve interaktív CD készült. Ennek köszönhetően a gyerekek játszva ismerhetik meg a Rábavidék, a Muravidék és a Hetés néprajzát. Az eszközök két irodalmi nyelven (magyar és szlovén), valamint hetési magyar és Rába-vidéki szlovén nyelvjárásban készültek. 

Indoklás

6.    Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett

A szentgotthárdi Pável Ágoston Múzeum az ország egyetlen szlovén nemzetiségi múzeuma. A több mint 100 éves Stájer-ház Szentgotthárd egyik impozáns épülete, építészetileg is egyedülálló alkotás nemcsak a városban, hanem a megyében is.
A múzeum egy kincs a település részére, ahol büszkén mutathatók a város felbecsülhetetlen értékű tárgyi és szellemi örökségei az ide látogatók számára. A legjobb közvetítő múlt, jelen és jövő között. Megőrzi a múlt értékeit a jelennek, és egyben kötelezi a jelent, hogy őrizze meg mindezeket a jövő nemzedékének.

 

 

 

 

 

 

Arany Korona Vendégfogadó

A "Koronánál" kifejezés Szentgotthárd egyik leggyakoribb találkozási pontját jelöli évszázada. A ma üzleteknek helyet adó hajdani Arany Korona, majd Korona szálló és étterem a város  legrégibb vendégfogadója volt. Termei sokáig a társasági élet helyszíneként szolgálták a település lakóit és szobái  szállást biztosítottak az utazóknak.


A város legforgalmasabb pontján, a Széll Kálmán tér és Kossuth Lajos utca sarkán már 1786-ban is állt az Arany Korona vendégfogadó. Tulajdonosa az apátság volt, de bérlőknek adta ki működtetésre. 1858-ban emeletráépítéssel bővült Andreas Linhard tervei alapján. Udvarába, mint ma is, a térről és az utcából is be lehetett térni szekerekkel a kapuszíneken át. Megállóhelyül szolgált a kereskedők és iparosok számára: Az udvarában lehetett ellátni és pihentetni a lovakat, amíg a gazda pihent vagy étkezett az étteremben.

1904-ben a Rába-Lapincsvölgyi Takarékpénztár Részvénytársaság tulajdona volt. Ekkor a bérletre meghirdetett szálló a következő helyiségekből állt: két étterem, egy polgári szoba, egy vendégszoba, egy nagyterem, tíz szállószoba, négy szoba a bérlő részére, három szoba a személyzet részére, egy főző- és egy mosókonyha, mészárszék, két kocsiszín, amerikai jégverem. Továbbá két pince, éléskamra, hatvan pár lóra méretezett három istálló, egy tágas kert és két udvar szolgálta a vendégeket. 1914-ben Berecz Teréz vezette az akkor 24 szobás, étteremmel és kávéházzal rendelkező hotelt. 1933-ban Rogán Károly volt a bérlő. Vakarcs Kálmán leírása szerint az 1930-as években 10 kiadó szobával várta a vendégeket, az üzemeltetője Keppel Rezső volt.

A Korona szállónak a XX. század második feléig jelentős szerepe volt a város politikai és kulturális életében. Színházi előadásokat, hangversenyeket, bálokat, kiállításokat, fogadásokat rendeztek a falai között. A Szentgotthárdi Magyar Közművelődési Egyesület a Korona vendéglő nagytermében vetítéssel egybekötött ismeretterjesztő előadás-sorozatokat, irodalmi esteket is szervezett. 1945 után is szállodaként és étteremként működött, különböző rendezvényeknek biztosított helyet. 1956 novemberében az épület mellett őrködött egy szovjet tank. A szovjet katonák véletlenül – fegyvertisztítás közben – belőttek az épület konyhájába, de szerencsére senki sem sérült meg. Az 1960-as évek végén a ház mindkét szintjét az ÁFÉSZ ruházati és élelmiszer áruházzá alakította át, kulturális szerepét a Művelődési Ház vette át. Ma üzletek foglalják el a volt Korona szálló teljes épületet, udvara parkolóként szolgál.

Indoklás

6. Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett

Az épület a település fő tengelyében helyezkedik el, városképi szempontból meghatározó szerepe van. A XVIII. században épített földszintes vendégfogadó az átalakítása után a népszerű Korona szállók sorába illeszkedve nemcsak szállást biztosított a vendégeknek, hanem közösségi térként is funkcionált.

 

Cserkészek Szentgotthárdon

A cserkészet önkéntes, politikamentes és felekezetektől független ifjúságnevelő mozgalom. Az első szentgotthárdi cserkészcsapat 1922-ben, a másik csapat 1928-ban alakult. Rövid történetük után egy függelékben foglaltuk össze, milyen programokban vett rész a két csapat 1922 és 1943 között.


A cserkészet önkéntes, politikamentes ifjúságnevelő mozgalom, amely származástól, nemtől, társadalmi és vagyoni helyzettől, valamint felekezettől függetlenül nyitott mindenki számára. A cserkészmozgalom alapítója Lord Robert Stephenson Smyth Baden-Powell of Gilwell (röviden BiPi).  A cserkészet alapelveit 1908-ban megjelent „Cserkészet fiúknak” című könyvében fektette le, amely saját korábbi, katonai kiképzési szakkönyvei mellett más hasonló kezdeményezésekből is merített. A XX. század első felében a mozgalom világszerte elterjedt.

Hazánkban 10 cserkészkerület van. A szentgotthárdi cserkészcsapatok a III. kerülethez tartoznak, amely a 3 nyugati megyét (Győr‑Sopron‑Moson, Vas, Zala) jelenti.

1922 és 1948 között Szentgotthárdon két cserkészcsapat működött: az 59. sz. Árpád és a 359. sz. Vajda Ödön cserkészcsapat.

59. sz. Árpád cserkészcsapat

1922. november 18-án alakult meg a szentgotthárdi reálgimnázium keretein belül Feldmár Mózes izraelita tanító vezetésével, 30 fős létszámmal. Az első újoncavatást 1924. június 29‑én a tanévzáró ünnepséggel egyidejűleg tartották.

A zászlóavatást 1925. május 3‑án gróf Mikes János püspök vezette. A gimnázium magántanulója, az ivánci Sigray Margit grófnő lett a zászlóanya.

1926-tól hetenként egy őrsi gyűlést és egy csapat összejövetelt tartottak. Részt vettek a település ünnepségein. Minden nyáron az ország különböző részein nyaraltak és az együtt töltött időkre fényképalbumokkal emlékeztek.

Részt vettek az 1933‑ban, Gödöllőn tartott IV. Világdzsembori találkozón. Itt 54 országból összesen 25792 cserkész jött el hozzánk. Jelen volt a cserkészet atyja, létrehozója, BiPi is. A világdzsemborik történetében először Gödöllőn szervezték meg azt, hogy naponta 4 nyelven (angol, francia, német és magyar) tábori újság jelent meg.

A 29 fős szentgotthárdi csapatot Ravasz Endre parancsnok és Horváth Kázmér hittan tanár, segédtiszt készítette föl olyan sikerrel, hogy elnyerték a dzsembori nagy zászlószalagját a saját tábor kapuért, amit a kaszagyár termékeiből készítettek el, rajta a felirattal - Szentgotthárd.

1945-ben az Árpád cserkészcsapat létszáma 75 fő volt, melyet 9 őrsre tagoltak.

359.sz. Vajda Ödön cserkészcsapat

1925-ben alakult meg az iparos tanoncok és munkás ifjak között dr. Bartók Egyed ciszterci rendi gimnáziumi tanár parancsnoksága alatt. (A csapat névadója, Vajda Ödön főapátként sokat tett Szentgotthárdért, és 1908-ban díszpolgárságot kapott.)

A zászlószentelés 1928-ban volt: a zászlót az ivánci Sigray Margit grófnő adományozta a csapat számára, a szentgotthárdi hölgyek hímezték ki, a zászlóanya feladatát pedig gróf Hadik Etelka vállalta.

A szervező testületi feladatokat a Kerületi Munkásifjak Egyesülete és annak igazgatója, Cser Cézár szentgotthárdi plébános látta el 1934-ig. A csapat vezetését később Szabó Tihamér ciszterci hittantanár vette át, ő szervezte a fogadalomtételüket is.

A Vajda Ödön Cserkészcsapat Sport Osztályán belül 1935-ben a megalakult futballcsapat. Olyan népszerű lett a labdarúgás, hogy hamarosan külön területet kértek és kaptak a Zsida  patak mellett. Ma is ezen a helyen van városunk labdarúgó pályája.

A nehéz megélhetési viszonyok miatt sokan elköltöztek a környékről, így a csapat létszáma folyamatosan változott. Sikeresek voltak a karácsonyi vásáraik, jól fogytak művészies tárgyaik. Volt kicsi, de barátságos könyvtáruk. A Vajda Ödön cserkészcsapat is rendszeresen kirándult, és segítették szegényebb társaikat, hogy ők is részt tudjanak venni a csoportos nyaralásaikban.

1945-1989

1945. november 15-én éledt újra a cserkészet, bár tevékenységüket különböző állami intézkedésekkel nehezítették. Előbb elrendelték igazoltatásukat, majd összevonások következtek.

A két helyi cserkész közösség egymást segítve dolgozott tovább, a Vajda Ödön csapat megosztotta dísztermét az Árpád csapattal. Az utóbbi csapatot 1946-ban összevonták a Vajda Ödön csapattal. Nevük maradt 59. sz. Árpád cserkészcsapat, vezetőjük pedig továbbra is Horváth Kázmér volt. A nehézségeket parancsnokuk a régi hangnemmel próbálta áthidalni.

68 fővel indultak a Balaton felvidéki Pálkövére a nagytábort megtartani, ahol régi/új parancsnokuk vezetésével végképp megtört a jég a gimnazista és iparos cserkészfiúk között. Hamarosan minden korábbinál több, 58 újonc kérte felvételét, így a csapatlétszám 142 főre emelkedett.

1948‑ban a cserkészetet hivatalosan megszüntették, és beolvasztották az úttörő mozgalomba.

A szentgotthárdi cserkészcsapat utolsó parancsnoka, Horváth Kázmér hittantanár megőrizte az 59. sz. Árpád cserkészcsapat zászlaját. Először a katolikus templom sekrestyéjében helyezte el, majd amikor 1950. június 10-én a szerzeteseket is kitelepítették, a zászlót személyes poggyászába rejtve vitte magával. A Fertőd melletti Süttörre került plébánosnak, ott óvta tovább. Halála előtt testvérére, Horváth Dori Lajosra bízta, aki a gimnáziumunkban érettségizett 1941-ben. Tőle került vissza a címerétől megfosztott textília viseltes állapotban 1990‑ben. Egy ideig a gimnázium igazgatói szobájában volt. 1992‑ben restaurálták. 1993‑ban a gimnázium alapításának 100. évfordulóján sok korábbi árpádos cserkész tette tiszteletét előtte, köztük Kuntár Lajos, aki a zászló vivője is volt az 1930-as években. A zászlókat jelenleg a plébánia őrzi.

1989. szeptembertől

A cserkészet 1945 után sem szűnt meg a világban. Négy évenként változatlanul megtartották a dzsembori világtalálkozókat.

Hazánkban csak 1989-től folytatódhatott a csapatok újraszervezése. Városunkban 1989. szeptember 1-jén, 40 fővel alakult újjá a cserkészet 359. sz. Vajda Ödön cserkészcsapat néven, Polesznyák László parancsnok fáradhatatlan szervezésével.

Laci bácsi 11 évesen, nehéz időszakban, 1940-ben lett a szervezet tagja. Jól emlékezett az összetartozás semmihez sem mérhető erejére, amire háborús időkben még nagyobb szüksége volt az ifjúságnak. 2013-ban, 84 éves korában meghalt Polesznyák László csapatparancsnok.

2007 óta nem volt új jelentkező a cserkészek közé, a régiek pedig felnőttek és tovább tanultak. Az elmúlt években a hittan-tábor keretében szerveznek a cserkészetből tanult programokat. Ezekben az utóbbi években már benne van Császár Kristóf munkája is, aki nagyon jól tud bánni a fiatalokkal. Egy társával együtt rendszeresen részt vesz az aktívan működő Szombathelyi 51. sz. Sík Sándor cserkészcsapat megmozdulásain. Jelenleg városunkat a Magyar Cserkész Szövetség III. kerületének tisztikarában Pácz Gábor képviseli.

 

Indoklás

Indoklás

Kezdetektől egymást segítve haladt a két csapat, mely a cserkészet igazi szellemiségét megmutatja. Számos közös rendezvény, pl. a szentgotthárdi cserkésznapok megszervezése, a helyi, kerületi és országos versenyek, a számháborúk, túrák, kirándulások mellett a segítségnyújtás és az egyházi ünnepek egyre jobban összekovácsolták a két közösséget. A tanulásban is élen jártak. Megismerték hazánk tájegységeit, városait, településeit és az adott hely híres szülötteit.

2020. május 18-án lesz 100 éve annak, hogy a vasi Megyeháza öreg falai közt megalakult a Nyugat-magyarországi Cserkész Szövetség. Két évvel később, 1922. novemberétől pedig városunk életének is része lett a cserkészet, így mindenképpen szerepelnie kell értéktárunkban.

Gotthárdi kétkilós kenyér

A "gotthárdi kenyér" nemzedékek óta a fogalom a városban és környékén. Sokszor előfordul, hogy a városból elszármazottak azt kérik a Szentgotthárdról érkezőktől, hogy hozzanak egy veknivel. Hagyományos ízeit a városba látogató turisták is megkedvelték.


 A Gotthárdi kétkilós kenyeret az 1960-as évek elején fejlesztették ki és az óta folyamatosan gyártják. Az eltelt időszakban a kenyér összetevőin és az előállítás módján gyakorlatilag semmit nem változtattak, a hagyományos ízeket nem csupán a szentgotthárdiak ismerik és szeretik, hanem a városba látogató turisták is megkedvelték.

A Gotthárdi kétkilós kenyér egy hagyományos kovászos kenyér, amelyet kézzel készítenek, emellett semmiféle adalékanyagot, térfogatnövelőt, illetve tartósítószert nem tartalmaz. Az előkészített tésztát 6-8 órán át pihentetik, majd erre dagasztanak rá, ezt követően sózzák. A kenyérgyártás napjainkban is manufaktúraszerűen zajlik, gépesítve csak a dagasztás történik, minden egyéb műveletet kézzel, hagyományos módon végeznek.

Kern László üzemvezető szerint a kenyér egy élő anyag, ami folyamatos mozgásban van. Azt vallja, hogy egy előtésztával, kovászos eljárással és kézi munkafolyamattal gyártott kenyér, mint a Gotthárdi kétkilós, jobb minőségű, emberileg, szakmailag nagyobb megbecsülésnek örvend. A kenyérnek lelke van, amely a hagyományos, kézi eljárás során érződik igazán. A kemencében samott-téglákon sül, ez is hozzájárul a különleges ízéhez.  Hétköznap 300-400 db, hétvégén 500-600 db kenyér készül el így a pékségben, amelyeket szentgotthárdi üzletekben és Szentgotthárd környéki települések boltjaiban vásárolhatnak meg. A szállítás során is különös figyelemmel bánnak a kenyérrel, a sütést követően rövid időn belül, frissen kerül az üzletek polcaira.

A szentgotthárdi pékség 1961-ben kezdte meg működését, akkor egy mezőgazdasági épületet építettek át e célra, majd az 1970-es évek második felében bővítették az üzemet, öltözőket, raktárakat alakítottak ki. A kapacitás és a termelés folyamatosan alkalmazkodott a piaci igényekhez, jelenleg 3 kemencével (2 forgóállványos és 1 kenyérsütő) napi 10 mázsa kenyeret (vegyesen) és 15 ezer péksüteményt készítenek. A legnépszerűbb termékük mind a mai napig a kétkilós kenyér, amely 2019. augusztus 20. óta viseli a „Zöld Szentgotthárd” címet is.

Indoklás

Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett

Szentgotthárd egyik méltán híres helyi terméke a „Gotthárdi kétkilós kenyér”, amely már hosszú évtizedek óta nagy népszerűségnek örvend a térségben. 2019. augusztus 20. napjától e helyi termék határozatlan ideig viselheti a „Zöld Szentgotthárd” címet és a hozzátartozó logót.

Napjainkban igazi kihívás a számtalan multi és pékség mellett egy hagyományos eljárásmóddal tevékenykedő pékség fenntartása, termelésének biztosítása. Példaértékű, hogy ebben a kis szentgotthárdi üzemben átlagos fizetésért éjjel és nappal, szabad- és ünnepnapokon dolgoznak azért, hogy Szentgotthárdon és a térségben friss, hagyományos pékárukat vásárolhassunk.

Szent Péter-Szent Pál kápolna, Máriaújfalu

1899-ban halt meg özvegy Kalamár Mária kisfaludi lakos, aki 400 forintot adományozott Kisfalud községnek, hogy templomot építsenek. 1934-ben egyesült Kisfalud és Talapatka; az új település neve Máriaújfalu lett.


Máriaújfalu néven 1934 óta létezik a település, ekkor egyesült Talapatka és Rábakisfalud. (Érdekesség: a öregektől hallottuk, hogy ebben az időszakban nagy viták voltak a két falu között az eljövendő település elnevezése miatt. Értelemszerűen mindkettő a saját nevét akarta tovább vinni. Végül salamoni döntés született, és Máriaújfalu lett a új falu neve.)

A kápolna építése 1899-ben kezdődött a Kisfalud központjában. A kis település 1907-től lett Rábakisfalud a postai forgalom megkönnyítése végett. Kisfalud első említése 1277-ből származik villa Kysfalud néven,egy birtok eladási iratban szerepelt így. Máriaújfalut 1983-ban Szentgotthárdhoz csatolták. A nagyközség ekkor lett város.

1899-ban halt meg özvegy Kalamár Mária kisfaludi lakos, aki 400 forintot adományozott a település kicsi templomának építéséhez. Ez a nemes tett indította el a munkát, mely hét éven át folyt saját erőből. Amikor a közösség egy kis összeget össze tudott adni és a mezőgazdasági munkák is engedték, akkor folyt a kápolna építése.
Az 1899-1907 közt felépült kápolnát Szent Péter és Szent Pál apostolokról nevezték el. Téglából épül, tégla alapra épült. Védőszentjei fa szobrai mellett Szent József, Szent Imre, Jézus Szentségi Szíve és Szűz Mária Szeplőtelen Szíve szobrok találhatók a kápolnában, melyet 40 fő befogadására terveztek. Egyhajós, pici szentéllyel, benne tabernákulum. Nincs gyóntatószéke. Fa oltárát 2004-ben restauráltatta az egyházközösség.

Első harangját a világháborúkor elvitték. Jelenlegi felirata:
"A világháboruban elrelikvált harang helyett öntette Rábakisfalud község Jézus szívének dícséretére 1922. Öntötték Seltenhofer Frigyes Fiai Harangöntő gyárban Sopronban”.

Rábakisfalud, majd 1934-től Máriaújfalu búcsúját június végén, Péter és Pál napkor tartják.

Különleges esemény teszi egyedivé ezt a kis templomot. 1957. december 14-én, pénteken este itt tartotta utolsó szentmiséjét Brenner János rábakethelyi káplán, akit másnap a közelben meggyilkoltak. (Brenner János boldoggá avatása 2018. május 1-jén Szombathelyen megtörtént. A kápolna belsejében és külső falában is márványtábla mutatja ezen eseményeket.)

A kápolna fenntartója és használója az Egyházközösség, tulajdonosa 1983-ig a falu volt, jelenleg pedig a Szentgotthárd város Önkormányzata.

Indoklás az Értéktárba való felvétel mellett

A Máriaújfalu városrészben található, 1907-ben felszentelt Szent Péter és Pál kápolna méltán hirdeti egy kicsi, de annál összetartóbb közösség munkáját, tenni akarását. Értékét is ez a szellemiség adja, ezért ott a helye településeink értékei között.

Szentháromság templom, Rábafüzes

A Szentháromság templomot 1888 és 1921 között az evangélikus és a római katolikus közösség együttesen építette és használta. 1921-ben a falu evangélikus közössége az újonnan épített iskolában tartotta az istentiszteletet. Ettől kezdve a templomban csak a római katolikus hívők imádkoztak. 


A Szentháromság templomot Rábafüzes település katolikus és evangélikus közössége közösen építette 1888-ban. Ekkor még Szentkereszt (ma Heiligenkreuz) plébániájához tartoztak, önálló plébánosuk 1937-ig nem volt. 1920-ban a trianoni döntés értelmében országhatár került Rábafüzes község és a vele nyugatról szomszédos plébániája közé. Ez azt jelentette, hogy szentmisére, keresztelőre, bérmálásra, esküvőre át kellett járniuk a híveknek a határ túloldalára, míg ha temetésre volt szükségük, akkor onnét jött a plébános. Több, mint 16 évig tartott ez a helyzet, míg Grősz József püspök kijárta, hogy egyházilag elszakadjon a két település egymástól, hiszen nem egy országban voltak már.

1914 májusában, a világháború előtt szervezett az evangélikus közösség gyűjtést a két évvel korábban felépített szentgotthárdi templomuk toronyórája javára. Helyszín a Kiskolomposhoz címzett fogadó volt, ahol a rábafüzesi Evangélikus Dalos Egylet is fellépett. 1921-ben egy nagyobb, 1922-ben két kisebb külföldi adományból a templomból az I. világháború alatt elvitt harangot pótolták.

1921-ben a falu evangélikus közössége saját iskolát épített magának, amelynek tornya is lett, így elkészülte után ott tarthatták az istentiszteleteiket. Anyaegyházuk a Czipott Géza vezette Szentgotthárdi evangélikus közösség lett. 

A Szentháromság templomot ettől fogva csak a katolikus közösség használta. 1936. július 1. és 1937. október 31. közt a rábafüzesi katolikus közösség a felső-rönöki plébániához tartozott. 1937. november 1-től lett saját plébánosuk Weber Antal személyében, aki korábban Sárváron volt káplán. Az atya feladatul kapta a felső-rönöki plébánia ellátását is. Weber Antal atya megszakítás nélkül 43 éven át látta el a rábízott feladatot, egészen 1980. december 19-én, 78 éves korában bekövetkezett haláláig. Sírja a rákoskeresztúri temetőben található, ahova rokonai temettették.

A templom eredeti oltára az 1980-as évek végére tönkrement, csak fotó őrzi. Azóta egy olajfestmény van a helyén. A templomot 1990-ben kívül és belül is felújították. Rábafüzes búcsúját a templomnak nevét adó Szentháromság vasárnapján, a pünkösd utáni első vasárnapon tartják.

Indoklás az értéktárba való felvétel mellett

Rábafüzes település történelme nagyon változatos, ahogy a lakosai vallása és nemzetisége is az volt hosszú évtizedeken keresztül. A nehéz időkben az egyházközségük volt a vegyes vallású és vegyes anyanyelvű település lakosainak támasza. Különösen Weber Antal plébános segített az embereknek a II. világháborút és a kitelepítéseket is megért, embert próbáló éveiben. Tevékenységére a mai napig szeretettel emlékeznek, a halála évfordulójakor évente megtartott szentmisével. Ez az alkalom az összetartó közösség és összetartozásuk szimbóluma. Templomuk méltán érdemes arra, hogy az értéktárba bekerüljön.

 

Szentgotthárd sportjának múltja, jelene és jövője

Mottó:
„A sport megtanít becsületesen győzni, vagy emelt fővel veszíteni. A sport tehát mindenre megtanít.” (Hemingway)


 

• Történet
• Szakosztályok
• Labdarúgás
• Kézilabda
• Röplabda
• Kosárlabda
• Teke
• Sakk
• Asztalitenisz
• Tenisz
• Kick-box
• Íjászat
• Darts
• Futó
• Kiemelkedő csapatok, ill. sportolók

Történet

Kezdetek

Szentgotthárd szervezett sportélete a 19. század utolsó harmadában kezdődött. Akárcsak az ország más területein, itt is egy-egy sportág egyletei jöttek létre: 1886-ban alakult meg a Korcsolya Egylet, egy évvel később már kerékpárversenyt rendeztek. Szentgotthárdon a vízi lehetőségek biztosították az úszósport megteremtését. 1893-ban a Rábán a gátnál strandot, öltözőt építettek, amit 1927-ben tovább bővítettek. Néhány évig a Gimnázium sportköre vízipólós csapattal rendelkezett, és sportcsónakokon, kajakokon többször a Dunáig eveztek.

A 19-20. század fordulóján megindult a város iparosítása, sorra épültek a gyárak. 1893-ban megalakult a Gimnázium. Az első tanárok között volt Cseley József, aki a képzőművészetben jeleskedett. Felmérve a községnek a sporttal kapcsolatos adottságait és elmaradásait, sporttanári diplomát szerzett és fellendítette a sportéletet Szentgotthárdon. Tornaoktatással kinevelte, illetve tanártársaival kinevelték azt a közösséget, amely a különböző sportágakban elindulhatott. 1895-ben a Korcsolya Egylet a téli időszakban működött: s Rábán és a Holt-Rábán, a tavakon, vízkiöntéseken voltak korcsolyázásra kijelölt helyek, később a gimnázium udvarán kaptak helyet. Sok városi határozat született az elmúlt 130 év alatt egy végleges korcsolyapálya létrehozására, de megoldás még nem született.

A téli sportok között népszerű volt ródlizás és a síelés. Az 50-100 évvel előbbi pályák (Zrim-domb, Majer-domb) mára beépültek, a gépkocsiforgalom miatt használhatatlanok, vagy éppen benőtték a terjeszkedő erdők.

A Kerékpáros Egylet 1894-ben létesült, többször újra alapították. 1896-ban Kerékpár Egyesület indulásáról tudósított a helyi lap. Többször megtisztelte Szentgotthárd kerékpárosait az akkor világhírű kerékpáros Gerger Ferenc is. Az Egylet felkarolt más sportágakat, így a tornát, a tekét, a vívást, az evezést és az úszást is. A fő hangsúlyt a tornára fektették, ez a sportág azonban a felnőtt lakosság körében nem vált népszerűvé. Ezzel ellentétben 1897. július 25-én nagy érdeklődés mellett tekeversenyt is szervezett. Ez a sportág egyre népszerűbb lett az ifjúság körében, így pl. 1899 júniusában Szentgotthárdon és Kethelyen is rendeztek versenyeket, Szentgotthárdon az ellenfél a Körmend csapata volt.

1925. július 18-án Szentgotthárdi Kerékpáros Egylet néven 80 taggal lett átszervezve, a 80 fő hamarosan 100-ra növekedett. Az egylet részt vett az országos rendezvényeken is. Legjelentősebb eredmény Schrey Alajoshoz köthető, aki a kerületi bajnokságon 100 kilométeres országúti versenyen 4. helyezett lett.

A XIX. század utolsó évtizedeiben már az atlétika is feltűnik. A sportbeli, de közösségi, embernemesítő eredmények is számottevőbbek lehettek volna, ha az erőket jobban koncentrálják.

Felfigyelt erre egy Halifax nevezetű egyén is, aki Szentgotthárdban 1895.december 15-én tiszteletre méltó lelkesedéssel és meggyőző érveléssel azt ajánlotta, hogy az egyleteket egy szervezetbe tömörítsék, és erős egyesülésből a sport fejlődése következik. A kezdeményezés hatására 1902-ben alakult meg az első, több szakosztályt (pl. labdarúgás, tenisz, úszás) tömörítő szentgotthárdi sportegyesület, a Szentgotthárdi Tornaegylet.

Ebben az időszakban lett egyre népszerűbb a labdarúgás. 1912. augusztus 12-én játszották az első labdarúgó mérkőzést Szentgotthárdon.

1918 után

A háború után, a 20-as években nemzetmentő célból tartották fontosnak a sporttevékenységet: a fiatalok a levente és cserkész egyletek kereteiben belül sportoltak. Ezek az egyesületek leplezetlenül erősítették a katonai jelleget. Ekkor a Szentgotthárdi Testedzők Körének legvonzóbb szakosztálya a labdarúgó volt szakosztály volt.

A harmincas években merült fel a strandfürdő, valamint egy sporttelep létesítésének gondolata is.

1933. április 23-án alakult meg a település egyik legpatinásabb, legismertebb egylete a Szentgotthárdi Torna Egylet, létrejöttében nagy szerepe volt dr. Frühwald Istvánnak, aki nem csak a helység sportéletének fellendítésében, hanem széles körű társadalmi tevékenységének elismeréseként az egylet díszelnökévé választották. 

1938-ban a Zsida patak mellett a jelenlegi helyén kapott végleges pályát a foci csapat.

A II. világháború kitörésétől a sport további militarizálásának lehettek szemtanúi Szentgotthárdon.

1945 után

A háború után gyorsan újra szervezték a sportéletet. Ehhez a legnagyobb segítséget a kaszagyár adta.

1946-ban hozták létre a Szentgotthárdi Munkás Sport Egyesületet, amelyben a kaszagyári dolgozók voltak többségben. 1947-ben a Dohánygyár Sport Egyesület fuzionált a Selyemgyárival, így 1957-ig két nagy sportegyesület működött Szentgotthárdon. 1950-ben a Selyemgyár Sportegyesület a Szentgotthárdi Vörös Lobogó nevet vette fel, a másik a kaszagyárra épülő egyesület neve Vasas lett.

1946-57 közti időszakban a legnépszerűbb sportágnak a kézilabda, a labdarúgás, a sakk és átmenetileg az asztalitenisz bizonyult. A két egyesület közt természetes munkamegosztás jött létre a Selyemgyári Egyesület női kézilabda, míg a Vasas a futballra és a férfi kézilabdára helyezte a nagyobb súlyt.

Ebben az időszakban külön a labdarúgó egyesülete volt a selyemgyárnak és a kaszagyárnak. A Vasas és a Textiles 1957-ben egyesült, Vasas Textiles néven szerepeltek 1966-ig.
Ebben az időszakban áldozatvállalásra kész sportköri vezetők működtek, közülük is kiemelkedett id. László Ferenc, aki 25 évig (1966-ig) irányította Szentgotthárd sportéletét, valamint Bakó József, sportköri elnök. 

70-es évek után

Több átalakulás után 1978-ban jött létre a Szentgotthárdi Munkás Sportegyesület azzal a céllal, hogy a több lábon állással az anyagi nehézségek jobban kezelhetőek legyenek. Az egyesület az összes szentgotthárdi üzem, továbbá elsősorban a nagyközségi tanács támogatására számított. Ez a támogatás azt jelentette, hogy a szentgotthárdi sportlétesítmények állagának helyrehozásához anyagi bázist biztosított, és így az egyesület szakosztályai könnyebben oldhatták meg utánpótlási és anyagi gondjaikat is. A városi rang megszerzéséhez, a sportéletben is jelentős előrelépés lett a labdarúgópálya közel kétmillió forint értékű rekonstrukciója és egy korszerű kézilabdapálya építése.

Szentgotthárd sportéletének talán legsikeresebb, legmozgalmasabb időszaka 1978-1998 között zajlott, noha az 1946-1956, 1957-1966 körüli évek mintegy megalapozták ezt a sikerekben gazdag, húszesztendős korszakot. 

Pályázati lehetőséget kihasználva sikerült a sportpálya körül kialakítani dobó, távolugró, súlylökő, diszkoszvető helyeket az ifjúság számára. Ebben az időszakban alakult meg a Városi Diáksport Egyesület. Szervezésében és koordinálásával helyi, megyei versenyeket rendeztek az éves versenynaptár szerint Soós Margit testnevelő tanárnő közreműködésével. A tárgyi feltételek megteremtetése, a célok kitűzése, a szakmai munka színvonalának emelése, a csapatmunka eredményessége meghozta a versenysportban az előrelépést.

Az 1980-as évek elején Szentgotthárd település vezetői és a sportszerető lakosság egyre sürgetőbb feladatának tekintette a sport és testnevelés ügyét jobban szolgáló objektumok megépítését. A sportfejlesztés során, 1980 és 1985 között számos szentgotthárdi lakos társadalmi munkával járult hozzá a sportcentrum külső és belső építési, szerelési, villamossági asztalos szakipari munkáihoz. Ebben az időszakban a következő munkálatok fejeződtek be:

- a labdarúgó sportpálya teljes felújítása, futópálya kialakítása, hangosítsa, pálya körüli vaselemes kerítés kiépítése
- új, korszerű sportöltöző kialakítása,
- négy sávos tekecsarnok megépítése,
- a bitumenes kézilabda pálya megépítése,
- a sportcentrum környezetének kialakítása,
- a régen várt sportcsarnok átadása a Széchenyi István Általános Iskolában.

A nyolcvanas években elindult a sportcsarnokban az iskolai diákversenyek, szabadidősport és egyéb rendezvények sokasága, ezeknek az egyik fő szervezője Soós Margit testnevelő tanár volt. Ebben az időszakban Koller Jenő volt a Szentgotthárdi Munkás Sportegyesület vezetője.

1990 óta

1998-ban az egyesület neve Szentgotthárdi Városi Sportegyesület lett. Az egyesület három szakosztállyal működött: labdarúgás, teke és sakk.

Ebben az időszakban is az anyagiak hiánya jelentette a legnehezebben kezelhető problémát. A helyzet súlyosságára jellemző, hogy 2000 tavaszán finanszírozási problémák miatt feloszlott az akkori NB II-es labdarúgó csapat, így a következő szezonban csak a megyei bajnokságban indulhatott az újjászervezett csapat. A tekézők is nehéz helyzetbe kerültek anyagi és más jellegű nehézségek miatt. A város kedvezőtlen pénzügyi mutatói miatt nem volt képes a versenysport teljes körű finanszírozására, az egyesület vezetői ezért további támogatók felkutatásában látták a megoldást, de kevés sikerrel.

A sportfejlesztés során a következő munkálatok fejeződtek be:

- 2015 decemberében a városi sporttelepen átadták a megépült műfüves pályát.
- 2016-ban átadták a tekecsarnok új öltöző és kiszolgáló együttesét, amit a labdarúgók is használnak.

Meg kell említeni a futószakosztály létrejöttét, aminek nagyon sokan örültek. Működésük alatt rengeteg elismerést szereztek a klubnak, a városnak egyaránt. Köszönet munkájuknak és vezetőjüknek Woki Zoltánnak. 

Számos sportrendezvény valósul meg a városban:

- 1986 óta évente: Alpokalja Kupa Teremlabdarúgó Torna, Nyugat Dunántúl egyik legrégebbi eseménye.
- 1995 óta évente: Arany János ifjúsági nemzetközi kézilabda torna
- 2003 óta évente: Csatafutás a Szentgotthárdi csata emlékére tartott Történelmi napok keretében

Az alábbi sportolók pályafutása Szentgotthárdról indult el:

Doncsecz József kötöttfogású birkózó – 1972 - Müncheni olimpia - 4. helyezés
Gécsek Tibor kalapácsvető – 1998 - Európa bajnok , 1993 és 1995 - VB bronzérmes; Szentgotthárd Város Díszpolgára,
Pars Krisztián kalapácsvető – 2012 – London – olimpiai bajnok; Szentgotthárd Város Díszpolgára
Molnár II. Dezső labdarúgó csatár, 8-szoros magyar labdarúgó válogatott
Dancsecs Bojána kick-box világbajnok - 2008, 2009

A város főterén Gécsek Tibor és Pars Krisztián kalapácsvetők tiszteletére sport történelmi emlékhelyet alakítottak ki.

Szentgotthárd sportirányításában betöltött személyek 1950-től napjainkig: Mikos József, Magyarics Imre, Ágoston Gábor, Csuk Alajos, Kozma Gábor, Császár Tamás, Dömötör Tamás, Tóth Levente, Gaál Ákos.

A jól működő és sikereket elérő szakosztályok a város hírnevét is öregbítik.

--------------- vissza a lap tetejére --------------- 

Szakosztályok

Labdarúgás

1912-ben már két futball csapat működött a településen. 1912.augusztus 12-én játszották az első labdarúgó mérkőzést Szentgotthárdon. A vasúti pályaudvar közelében zajló mérkőzésen 600 néző drukkolt a csapatoknak. A pálya valójában disznólegelő volt. Az adatokból kitűnik, hogy már ekkor is anyagi problémák merültek fel, ezért a futball klubbot részvénytársasággá szervezték, azonban a hamarosan kirobbanó világháború miatt rövid életűnek bizonyult.

Az 1920-as években a Szentgotthárdi Testedzők Körének legvonzóbb szakosztálya a labdarúgó volt. 1938-ban a helyi futball csapat bekapcsolódott a megyei bajnokságba, sok nemzetközi mérkőzést is játszottak. Ekkor a Zsida patak mellett a jelenlegi helyén kapott végleges pályát a foci csapat. Vakarcs Kálmán írta könyvében 1939-ben, hogy Szentgotthárd a magyar labdarúgó sportnak több nagy játékost adott, köztük pl. Kovács II-t. 

1950-ben a Selyemgyár Sportegyesület a Szentgotthárdi Vörös Lobogó nevet vette fel, a másik a kaszagyárra épülő egyesület neve Vasas lett. A két egyesület közt természetes munkamegosztás jött létre. A Selyemgyári Sportegyesület női kézilabda, míg a Vasasnál a futballra és a férfi kézilabdára helyezte a nagyobb súlyt. 

Az 1957-1966 közötti időszakban több kiváló labdarúgó edző működött Szentgotthárdon: Szabó Imre, Szőlősi Emil, Tölgyesi József, Mikos László. 

Hazai felnőtt labdarúgó mérkőzésekre átlagosan 600-700 néző is kíváncsi volt. A csapat magasabb osztályba kerülésével nézőszám 1200 fölé emelkedett.

1998-ban a labdarúgók közel 100 igazolt játékossal rendelkeztek, a felnőtt csapat az NB III-ban szerepelt. 2000 tavaszán finanszírozási problémák miatt feloszlott az akkori NB II-es labdarúgó csapat, így a következő szezonban csak a megyei bajnokságban indulhatott az újjászervezett csapat.

--------------- vissza a lap tetejére ---------------

Kézilabda

Férfi és női kézilabda Szentgotthárd életében mindig fontos szerepet töltött be

Az 1946-57 közti időszakban a legnépszerűbb sportágak egyike a kézilabda volt. A Selyemgyári Sportegyesület a női kézilabdára, míg a Vasas a férfi kézilabdára helyezte a nagyobb súlyt. 1946 őszén két női kézilabda csapat vett részt a kerületi kézilabda bajnokságban. 1947. május 26-án Szentgotthárdon játszott a Budapest B válogatott a Nyugati válogatottal, az utóbbiban négy szentgotthárdi női játékos is szerepelt. 

1947-48-ban a legmagasabb osztályban kezdett a szentgotthárdi női nagypályás kézilabda csapat. Rengeteg nehézséggel kellett megküzdeniük, nem volt önálló pályájuk. 1954-ben Domján Mária személyében válogatott kerettag lett egy gotthárdi kézilabdázó, aki két előkészületi mérkőzésen szerepelt és sajnos megsérült. Így a nagy álom nem sikerült. 1956-ig szerepelt a legjobbak között a csapat, melyben szerepe volt. 1955-ben a Vörös Lobogó női csapata felkerült az NB I-be. 

1957 őszén szerveződött újjá a női kispályás kézilabda csapat Huszár Gábor gimnáziumi testnevelő közreműködésével, majd 1961-től Hodács Károly volt a szakmai vezető. 

A 70-es években olyan tehetséges játékosok tűntek fel, akik később az NB I-ben is játszottak, igaz nem szentgotthárdi színekben (Merkl Katalin, Baumgatner Gyöngyi, Horváth Zsuzsanna, Braunstein Rozália)

1976-ban bajnokságot szerez a Textiles női csapata.

1982-84-ig a Textiles csapatát Kovács László irányította, az 1985-ös bajnokságra már Ernst József készítette fel a csapatot, akkor erősen megfogyatkozva a 3. helyet sikerült elérni.

Az 1990-91-es bajnokságban a női csapatnál is változások történtek, az edzői feladatokat Kozma Gábor vette át, későbbiekben a vezetés anyagi okokra hivatkozva bejelentette a női szakosztály megszűnését.

1992. év tavaszán újra megalakult a női szakosztály, akik már a Szentgotthárdi Kézilabda Klubhoz tartoztak. 

A férfi csapat igazi fejlődését az 1970-től számítjuk, mikortól Oldal József testnevelő irányításával a Textiles színeiben játszottak.
1986-ban Oldal József lemondott a férfi csapat vezetéséről. A csapat szétvált, változás következtében új egyesület alakult.
1986.május 12-étől két férfi együttes lett Szentgotthárdon: Szentgotthárdi MSE és Szentgotthárdi ÁFÉSZ SE. Az ÁFÉSZ SE férfi kézilabda szakosztályának elnöke Németh Sándor lett. Következő évben a megyei bajnokság megnyerése, a kecskeméti osztályozó sikeres megnyerése után NB II-es lett a csapat. A sikeresen szereplő ÁFÉSZ SE-ből 1992-ben alakult meg a Szentgotthárdi Kézilabda Klub.

A 2014/2015-ös szezonban Vas megye legjobb kézilabdázója lett Hegyi Gergely a felnőttek, illetve Mákos Márk a juniorok között.

2015-ben a Szentgotthárdi KK NB II-es férfi kézilabdacsapata 29 ponttal a 4. helyen zárta a bajnoki évet.

2015-ben megalakult Szentgotthárd-Máriaújfalui SE férfi kézilabda szakosztálya, amely megyei bajnokságban játszik. 

--------------- vissza a lap tetejére ---------------

Röplabda

Az 1950-es években vált népszerűvé a röplabdázás, 1962-ben már a sportegyesület egyik legeredményesebb szakosztályaként emlegetik a férfi röplabda szakosztályt. 1968-ban 3. helyezett, 1969-ben pedig a megyei bajnokság 2. helyezettje a röplabdacsapat. Meg kell említeni Dr. Nedecky Imre edző, valamint Márton Antal szakosztályvezető, később játékos edző - áldozatos munkáját. Munkahelyváltozása miatt az edző elköltözött Szentgotthárdról. A későbbiek során létszám-problémák, a fiatal sportolók rutintalansága miatt a szakosztály munkájában hanyatlás következett be. A problémákat nem sikerült megoldani, és 1973-ban a szakosztály megszűnt. 

--------------- vissza a lap tetejére ---------------

Kosárlabda

Az 1950-es években a legnépszerűbb szakosztály a kosárlabda volt.
1951-ben a Gimnázium udvarán , az ifjúság lelkes összefogásával el is készült egy szép kosárlabdapálya.
A 60-as években jelentősen javultak a tárgyi feltételek. 1963-ban felújították a tornatermet, amelyhez öltöző, zuhanyzó helység, tanári szoba és szertár is kapcsolódott. A jégpálya kivilágítást, a kosárlabdapálya bitumenes borítást kapott.
1968-ban a kosárlabda szakosztály sportolóinak száma meghaladta az 50 főt (nők férfiak)
A jelzett időszakban megyei I-II-III. helyezést értek el a tanulók. Ebben a munkában nagy részt vállalt Hrabovszky Dezső és Soós Margit testnevelő tanár. Munkájában lelkesen támogatta Huszár Gábor testnevelő kollégája, aki a kosárlabda edzéseket vezette a gimnáziumban és a település női kézilabdacsapatának irányítását is végezte. 

1996 nyarán megalakult a szentgotthárdi felnőtt csapat Opel Szentgotthárd Kosárlabda Klub néven.1997-ben a Nyugat Dunántúlon rendezett NB II bajnokságban a 11. helyezést értek el. A több éven át működő kosárlabda Klub hamarosan megszűnt. 

--------------- vissza a lap tetejére ---------------

Teke

Az 1894-ben Kerékpáros Egylet – ígéretéhez híven – igyekezett felkarolni az egyéb sportágakat. Ezt bizonyította az a tény, hogy 1897. július 25-én nagy érdeklődés mellett tekeversenyt is szervezett. A teke is egyre népszerűbb lett az ifjúság körében, így pl. 1899 júniusában Szentgotthárdon és Kethelyen is rendeztek versenyeket.
1945 után a teke sportágat a Textiles Sportegyesület karolta fel. A sikerek nagy része Czeglédi István, Dömötör István, Kocsis István, Császár Ernő és Háklár Jenő lelkes, a sportágért nem kis áldozatot hozó munkájának köszönhető.
1978-ban a Textiles hírnevét tovább öregbítették Schwarcz József, Horváth Imre, Dancsecs József, akik ifjúsági ezüst jelvényes minősítést szereztek. A szakosztályvezetői teendőket Császár Ernő és Németh Elemér sporttársak látták el.
1979-1982 között már a Szentgotthárdi Munkás Sportegyesület színeiben versenyez a tekecsapat.
1985 augusztusában felavatták az új tekepályát, és 1986 végén megalakult a Városi Teke Szövetség.
A férfi csapat hosszú időn keresztül a megyei bajnokságban szerepelt.
1989-90 NBIII-as Nyugati csoport bajnoka a Szentgotthárdi férfi tekecsapat. A piramis tetején a tekézők az NB III-ból két év alatt az NB I-be jutottak.

2002-ben érték el az NB I-et a tekézők, két férfi és egy női csapat játszott 24 játékossal. Jelenleg is NBI es a tekeszakosztály, második csapata a megyei I. osztályban szerepel. Nagyon jó a szakmai munka az ifjúságiaknál is.

--------------- vissza a lap tetejére ---------------

Sakk

1947 és 1975 között a sakk szakosztály a Textiles SE keretében működött. Figyelemre méltó eredményeket a 1960-as évek végén és a hetvenes évek elején érték el. Vezetőjük Kókai Endre, segítője ifj.Baracsi Jenő volt. 1969-ben megnyerték a megyei bajnokságot, 1970-ben pedig második helyezést értek el.

Sakk szakosztályt a színvonalas megyei bajnokság megnyerésétől id. Végh István irányította, szervezte, közreműködött Horváth Imre tanár úr és Rózsavölgyi László tanár úr, akik egyben az utánpótlással foglalkozó szakemberek is voltak.

1998-ban a sakkozóknál a felnőtt csapat az NB II-ben, az ifjúsági pedig a megyei bajnokságban szerepelt.

2002-től a sakkozóknál a felnőtt csapat az NB II-ben, az ifjúsági csapat pedig a megyei I. osztály bajnokságában szerepel. Jelenleg Szentgotthárd- Alsószölnök néven NB IB-ben szerepelnek jó eredményekkel. Ki kell emelni Király Ferenc és Horváth Imre edzőknek a sakk iránt kifejtett átlagon felüli munkájukat. A Széchenyi István Általános Iskolában utánpótlás sakk-oktatás folyik, a fiatalok is szép sikereket érnek el.

--------------- vissza a lap tetejére ---------------

Asztalitenisz

A pingpong 1930-as években volt népszerű. A szentgotthárdi pingpongosok hazai bajnokságban nem szerepeltek, elsősorban közeli osztrák települések csapataival játszottak. Vasvármegye 1933. jan. 14-én lelkes tudósításban számolt be arról, hogy a Szentgotthárdi Torna Egylet pingpong csapata nemzetközi túrameccset bonyolított le, amelynek állomásai: Gleisdorf és Fürstenfeld.
Az 1950-es évek egyik siker-sportágaként az asztaliteniszezők 1950 és 1953 között a megyei élvonalba tartoznak. Két férfi csapat is működött és a mindenkori pillanatnyi forma alapján a legjobbak kerültek az első csoportba. Leggyakrabban: Kozák Elek, Kogelman József, Somfalvy László, Wolf László, Wolf János és Wolf Vilmos. A női csapat még eredményesebben szerepelt, veretlenül nyerték a megyei bajnokságot. A csapat erősségei : Kozó Mária, Kalnoky Erzsébet és Orbokné Láng Anna voltak.

2008. táján az egész egy baráti társaság időnkénti találkozójával kezdődött, a „garázs pingpong” stádiumból 2010-ben lépettek ki, lehetőséget kaptak a III. Béla Szakképző Iskola tornatermében a heti egy edzés erejéig. Így lehetőséggé válhatott, hogy új tagokkal bővített csapat alakult ki . Már fordulópontnak számított, hogy Kemenestaródfa és Gasztony községek asztalitenisz csapataival mérkőzéseket játszottak. Meghívást kaptak a Vas Megyei Asztalitenisz Szövetségtől a megyei csapatversenyeken való részvételre. Ebben az időszakban találkoztak Szentgotthárdon Jónyer István és Klampár Tibor asztalitenisz világbajnokkal. 2014-ben hivatalosan megalakult a Szentgotthárdi VSE Asztalitenisz szakosztálya 18 taggal. 2015-től heti két alkalommal hivatásos edzők segítik a szakosztály munkáját, 2016-tól két csapat csatározik a megyei első illv. második osztályú bajnokságban.  A tagok száma lassan növekedett, egyre több fiatal próbálja ki a sportágat, és az alapító okirat szellemében bővült az utánpótlás nevelés szerepe. 2015-től heti egy, néha két alkalommal hivatásos edzők segítik a szakosztály munkáját. 2016-tól két csapat csatározik a megyei első és a második osztályú bajnokságban. Hagyományosan megrendezik a Szentgotthárd Város Nyílt és Amatőr Asztalitenisz bajnokságát.

--------------- vissza a lap tetejére ---------------

Tenisz

1909. áprilisában a tornaegyesület egy újabb sportága, a tenisz megkedvelését, feltételek megteremtetését is programjává vette.
A teniszezők örömére 1909. május 27-én, a mai Szabadság téri liget helyén teniszpályát avattak. A pálya gondozás, felszereltsége anyagi megterhelést jelentett, ezért a Tornaegyesület szervezésében teniszezni óhajtóknak tagdíjat kellett fizetniük.
A tenisz Szentgotthárdon sem vált a tömegek számára hozzáférhetővé, a későbbiek során is inkább az értelmiség körében volt elterjedt. Az I. világháború után megalakult a Szentgotthárdi Testedzők Köre, amely a teniszezőket is szervezte.
A teniszezők a Testedzők Körének a húszas évek közepe táján történő megszűnése után, megalakították a Szentgotthárdi Tenisztársaságot, amely 1932-ben 10 évre használatba kapta a már említett teniszpályát. Az 1930-as évek siker sportága a tenisz, az adatok alapján megyében a szentgotthárdi teniszezők jó erőt képviseltek. 
Az 1980-as években elsősorban dr. Máté János gyermekorvos dicséretes lelkesültsége eredményeként, újra reneszánszát éli a sportág. dr.Máté János gyermekorvosként került Szentgotthárdra 1978. tavaszán, és már ez év nyarán – mint megszállott teniszező - kezdte a szentgotthárdi tenisz élet szervezését. A várkert színpad előtti salakos pályát jelölték ki felújításra. Szükséges volt a salak pótlásra, a teniszhez szükséges kellékek beszerzésére. Közreműködők maguk a sportolók voltak : dr. Máté János, Dömötör István (Ducsek), Tóth Károly, Tóth Ferenc (Kalóz), Tóth László, Győrfi László (Mazsi), Molnár Gábor (Mató), Lőrincz Miklós (Zsaver), Kukor Ferenc és Varga András. A teniszezők tömegsport keretében játszották a mérkőzéseket. Hazai és külföldi kapcsolatokat alakítottak ki. Amikor a salakos pályán játszottak meghívták a kőszegi teniszezőket, ebből a kapcsolatból rendszeres t pl. a kőszegi és a lendvai teniszklubokkal.
1980-ban már új helyen voltak a mérkőzések, Arany János utcai iskola sportudvarában kialakított aszfaltozott pályáján. A településen több pálya került kiépítésre, igy a sporttelepen lévő bitumenes pályát is használták. A teniszezők létszáma állandóan növekedett: Dr. Vitályos Iván, Dr. Illyés László, Huszár Gábor, Némethy Zsolt, Szalai Bertalan, Dancsecs Tamás, Asztalos Zsolt és Zámodics Gábor sportolókkal.
2007-ben megnyílt a St Gotthard spa és a fiatalok a tenisz helyett átpártoltak az új sportágra a fallabdára. 

 --------------- vissza a lap tetejére ---------------

Kick-box

A Skorpió Kick-box Sportegyesületet Takács Tibor 1 Danos vezetőedző alapította 2000 szeptemberében. Hamarosan Szentgotthárdon is megkezdődtek az edzések. A két szakosztályban 50-60 fiatal, és 10-15 felnőtt edz rendszeresen. Kulcsár Ferenc, Kick-box edző az egyesület elnöke, a Magyar Kick-Box Szövetség Felügyelőbizottságának tagja, a sportolók edzéseit képzett edzőgárda segíti. Egyesületük versenyzői több alkalommal voltak már a magyar utánpótlás válogatott tagjai és szereztek dobogós helyet világversenyeken. 

--------------- vissza a lap tetejére ---------------

Íjászat

A körmendi íjászcsapat 2003-ban Rönökön tartott bemutatott, az addig egymás között gyakorló íjászok (Mesics Kálmán, Tóka Ferenc, Létay Zoltán, Mikos Péter, Szabó Norbert és Tóth István) ott eldöntötték, hogy a fejlődés irányába valamilyen más utat kell keresni. Felmerült a gondolat, hogy egyesületi keretek között kéne tovább folytatni.
Így alakult meg 2004. március 1-jén a Szentgotthárdi Sportegyesület Íjász Szakosztálya, a csatlakozási okmányt az egyesület akkori elnöke Kovács László írta alá. Szakosztályvezetőnek Tóka Ferencet választották meg. A csapat megkapta a labdarúgó pálya mögötti füves területet edzés céljára. A gyakorlópálya téglafallal volt határolva, ami a biztonságos íjászat alapfeltétele. Téli gyakorlópályának alkalmas termet a vagyonügynökség és a plébániahivatallal történő egyeztetést követően sikerült találni a templom mögötti és alatti pincében. Rimfel Ferenc plébános úr kérése annyi volt, hogy az íjászat védőszentjének, Szent Sebestyénnek a nevét vegye fel a csapat. 2009. november 9-én, szentmise keretében került sor az íjászcsapat zászlójának megszentelésére.
2009-ben a csapatból Dallos László a Magyar Íjászszövetség által szervezett tanfolyamon íjászoktatói, Létay Zoltán és Tóka Ferenc pedig íjászinstruktori képesítést szerzett.
Az első íjászversenyen 2004-ben, Almásházán vett részt a csapat, amely egyre bővült.
A körmendi Régió és az osztrák göttelsbergi íjászcsapattal való jó kapcsolat eredménye, hogy Barátság Kupa néven egy három állomásból álló versenysorozatot rendezzenek közösen. Először 2008-ban a gotthárdi csapat adott otthont a versenynek, 2009. április 4-én Göttelsbergben, majd 2011-ben a helyi csapat.

--------------- vissza a lap tetejére ---------------

Darts

A Szentgotthárdi Darts Club története egy ártatlan, közösségi oldalon tett bejegyzéssel kezdődött. 2014. decemberében Bucsek Tamás kiposztolta, hogy éppen a darts világbajnokságot nézi. Erre válaszolt Talabér Gábor, majd végig szurkolták, ezután döntöttek, hogy jó lenne egy amatőr versenyt rendezni a városban is. Az első amatőr steel darts bajnokságra 2015. áprilisában kerül sor, melyen 12 lelkes dartsos indult az értékes nyereményekért.

2016.februárjában alakult meg a Szentgotthárdi Darts Club (SZDC) 16 taggal, melyet a Szombathelyi Törvényszék május elején hivatalosan is bejegyzett.
A Club elnöke Talabér Gábor, alelnöke Bucsek Gábor, titkára Könye Tamás. Az egyesület első nagyszabású versenyére, az I. Szentgotthárd Openre 2016. szeptember 17-én került sor, melyen 118 induló volt, 52 egyéniben, 66 –an párosban ragadtak nyilakat.
Bucsek Tamás és Talabér Gábor kettős döntőbe jutásáért játszott, végül a 4. helyen végzett. Az első verseny sikerei után november 12-én szervezték meg az I. Hotel Lipa Kupát, mely az egyesület fő támogatójáról kapta nevét. 87 induló vágott neki a küzdelmeknek, egyéniben 39-en, míg párosban 48-an álltak a dobóvonal mögé. Egyéniben 8. SzDC  tag képviselte a gotthárdi színeket, közölük Lábodi Gábor és egyetlen hölgy indulóként Korpics Brigitta végeztek a legjobb helyeken. A kezdeti sikerek és fellángolás után a 2016-2017-es téli szezon nem volt túl aktív az egyesület számára.
2017. februárjában lemondott az egyesület vezetősége, az új elnök Könye Tamás, alelnök Korpics Brigitta, titkár pedig Bucsekné Bartha Zsófia lett. Az egyesület néhány tagja aktívan rész vesz a Magyar Darts Szövetség által szervezett Nyugat Dunántúli liga fordulók versenyein Szombathelyen, Körmenden, Zalaegerszegen. Szombathelyen Savaria Steel Darts Openen Korpics Brigitta a II. legjobb női versenyző díját hozta el. Alacsony létszám rányomja a bélyegét az Egyesület tevékenységére, így pedig az egyesület sorsa is elég bizonytalan. 

--------------- vissza a lap tetejére ---------------

 Futó

2005-ben 22 alapító taggal Woki Zoltán vezetésével megalakult a VOSSEN-Szentgotthárd Futószakosztály, mint a Szentgotthárdi Városi Sportegyesület önálló szakosztálya.

A futószakosztály hivatalosan megszűnt 2015 decemberében.
A futóversenyeken való részvétel azonban nem állt meg, a futószakosztály korábbi tagjai, illetve új futók változatlanul szerepelnek Vas megyei ill. határ közeli és szlovén utcai futóversenyen csoportos nevezéssel, amelyeket Woki Zoltán, Woki Edina és a szombathelyi László Ervin szervezi, intézi.
Kiemelendő a szakosztálytól függetlenül, hazai és külföldi versenyeken induló sportemberek teljesítménye: Koszár Zsolt, Karsai Márton, Somogyi Gábor, Borbély Sándor.

--------------- vissza a lap tetejére ---------------

Kiemelkedő csapatok, ill. sportolók

Labdarúgás

1980-85 között a Szentgotthárdi Munkás SE labdarúgó csapata megnyerte a megyei I. o. bajnokságot, feljutott az NB III-ba. Edző: Mikos László; Hazai játékosok: Háklár Ferenc, Csicsai Ferenc, László Ferenc, Rojkó Gábor, Merkli József, Dunai Ferenc, Császár Tamás, Kovács Tamás, Meskó Jenő, Némethy Zsolt, Heiter László, Balázs László, Szedri József, Korpics Attila, Németh Gábor, Herczeg László, Oreovetz József, Gombás Emil, Horváth István, Mákos Csaba, Latyák Tamás .Edző Mikos László. Érkeztek: Viszket Tibor, Neválovits József, Kovács József, Szalai Róbert, Devecseri Gábor, Kiss Gábor. 1985-ben erősítésként érkeztek: Házi Ferenc, Lechner Károly, Majos Ferenc

 --------------- vissza a lap tetejére ---------------

Források:

- Wolf János - Szabó László: Sport és testedzés 1981. In: Szentgotthárd monográfia 711-743. p.
- Halifax: Sportszellem Szentgotthárdon= Szentgotthárd, 1895. dec. 15.
- 100 éves a város sportegyesülete = Szentgotthárdi Hírek
- Woki Zoltán: 15 év csatafutás. 2018. 97-101.p.
- Vakarcs Kálmán: A Szentgotthárd-Muraszombati Járás ismertetése. Sportok 1939. 111-114 p
- Kézilabdázás 50 éve Vas Megyében 1946-1996 / Vas Megyei Kézilabda Szövetség 1996. 24-29 p
- Pável Tamás: Szentgotthárd sportélete a felszabadulástól napjainkig. Szakdolgozat. Pável Tamás Pécs 1996.
- Soós Margit: A 100 éves Szentgotthárdi Gimnázium Testnevelési és Sportprogramja. 1993.
- Szentgotthárd / szerk. Kuntár Lajos. Szentgotthárd Város Önkormányzata és a Savaria Tourist, 1996. 22-24 p
- Varga András és Győrfi László: Tenisz - szóbeli adatszolgáltatás
- Papp Károly: Asztalitenisz - szóbeli adatszolgáltatás
- Kulcsár Ferenc: Kick-box Sportegyesület
- Sportélet Szentgotthárdon (Horváth Tiborné). In: Szentgotthárd Város 15 éves. 1998. 70-72 p
- Dallos László A Szentgotthárdi Íjászat története a kezdetektől napjainkig 2018.
 https://sztsebestyenijaszkor.5mp.eu/web.php?a=sztsebestyenijaszkor
- Korpics Brigitta: Szentgotthárdi Darts Club. Szóbeli közlés. 2017.  

 

Selyemgyár

Magyarországon az első selyemszövőgyárat 1899-ben alapították. Különösen a háborús időszakokban a környék asszonyainak adott munkát  A képek között látható grafikonon követhető a gyár termelésének alakulása egészen az 1992-es privatizációig.


A szentgotthárdi selyemszövőgyárat 1899. október 28-án jegyeztették be a Bujatti fivérek mint közkereseti társaságot. 1900 az építkezés éve volt, a termelés 1901-ben indult 250 fővel, a Svájcban vásárolt 121 géppel és az Olaszországból importált hernyóselyem alapanyaggal. A termelés során a fonal gombolyítását, cérnázását, festését, szövését, később a konfekcionálását is végezték napi 10 órában. 1904-ben a szövőnők hetekig sztrájkoltak béremelésért és a jobb munkakörülményekért.

1912-ben a gyár részvénytársasággá alakult. Az 1. világháború alatt egy időre visszaesett a termelés. 1920-ban 350 szövőgép működött az üzemben. A gazdasági válság lassú leépülésre kényszerítette a gyárat, megszűnt az állami támogatás. A vezetés csökkentette a munkaidőt, 1931-ben ideiglenesen leállt, majd 1933-ban bezárt a gyár.

1935-ben Szentgotthárd Selyemgyár Részvénytársaság néven indult újra csehszlovák tőke bevonásával és a Bujatti testvérek irányításával. A fejlődés folyamatos volt 1941-ig. 1937 és 41 között a termelés közel háromszorosára nőtt. A gyárat bővítették, a gépparkot svájci tőke felhasználásával modernizálták. 350 szövőgép, közte 50 Jacquard és 140 nyüstös, 18 felvetőgép működött. A hernyóselyem mellett műselyem fonalat is feldolgoztak. A II. világháború alatt ejtőernyőt és lőporzsákot gyártottak hadi célra. A fonalhiány miatt a termelés visszaesett.

1948-ban államosították a gyárat, 1953-ban három műszakos munkarendet vezettek be. 1955-ben a Selyemgyár a budapesti székhelyű Magyar Selyemipar Vállalat egyik vidéki üzeme lett. Megkezdődött az elavult gépállomány lecserélése magyar gépek üzembe állításával, a meglévők korszerűsítésével. 1968-ban új szövőcsarnok épült 360 automata szövőgéppel, és bővült az előkészítő üzem is. Ekkor vált lehetővé a szabad szombat bevezetése a termelés növelésével párhuzamosan.

1971-ben alkatrészgyártó üzem létesült a saját és testvérgyárak igényeinek kielégítésére. 1978-ban új, nagyobb teljesítményű felvető- és írelőgépek álltak munkába, így évi 10 millió folyóméter lánchenger készült a társgyárak részére. 1980-ra a termelés elérte a 26 millió m2-t. 1983-84-ben a régi szövőcsarnok korszerűsítését végezték el teljes tetőcserével. A 80-as évek végén megújult a technológia japán gyártmányú Tsudakoma láncelőkészítő gépekkel, a régi szövödében pedig 75 új szövőgép állt munkába jacquard fejjel. A vetélős gépek helyén 114 légsugaras szövőgép kezdte meg termelést. A Hungária Szövőgyárból újabb jacquard gépeket telepítettek Szentgotthárdra. 1985-ben 951 szövőgép üzemelt.

A rendszerváltást követően a megrendelések elapadtak, egy ideig bérmunkával pótolták a kiesést. 1992-ben a gyárat privatizálták, a Radici Group vásárolta meg. Az új üzem – a Lurotex Kft. – 250 főt vett át a régi munkások közül az átépítéshez és a termelés megindításához.

A Selyemgyárban sokféle sport és kulturális tevékenységet folytathattak az üzem dolgozói. NBI-es nagypályás női kézilabda csapatának szurkoltak, a kultúrcsoport előadásain egy ideig saját kultúrházban szórakoztak a selyemgyáriak. Híresek voltak a műszakbálok. A szakmunkásképzés saját tanműhelyben és tantermekben folyt. Szociális létesítmények szolgálták a dolgozókat: öltözők, fürdők, üzemi konyha, saját óvoda. Volt üzemorvos, saját könyvtár, Balatonfenyvesen üzemi nyaraló.

Források

Kiss Mária: Gazdasági-társadalmi és politikai viszonyok 1918 és 1945 között. In: Szentgotthárd : helytörténeti, művelődéstörténeti, helyismereti tanulmányok. Szombathely, 1981. Szerk. Kuntár Lajos és Szabó László.  p. 221-286.

Kránicz József: Szentgotthárd 1945-1975. In: Szentgotthárd : helytörténeti, művelődéstörténeti, helyismereti tanulmányok. Szombathely, 1981. Szerk. Kuntár Lajos és Szabó László.  p. 287-340.

 

Keresztek, szoborfülkék, haranglábak Szentgotthárdon

A Szentgotthárdon felállított vallási emlékek leírása és fényképei. Amennyiben látogatóink ismerik az egyes emlékhelyek hiányzó adatait, kérjük, segítsenek a pótlásban.


 Az emlékhelyen, ahol tudtuk, az alábbi adatokat tüntettük fel. 

Hely:
Koordináták:
Anyaga:
Állíttatta:
Év:
Emléktábla:
Megjegyzés:

Az egyes emlékhelyekhez tartozó fényképeken feltüntettük sorszámukat, illetve lelőhelyüket. A felsorolásban vastagított betűvel jelezzük azokat az alkotásokat, amelyekhez fényképet is csatoltunk.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

101. Szoborfülke Mária szoborral
Hely: Sztg, Kossuth L. u. 43.
Koordináták: 46.952224, 16.280861
Anyaga: Festett műkő.
Állíttatta: Weidlich Lajos és felesége Hambek Irma
Év: 1905
Emléktábla: "1904. júl. 30. E súlyos nap Nálad, kérték szűz Mária Szent Fiad kegyelmét S irgalomra lelve mindörökké hálás szívvel emelték Dr Weilich Lajos és neje szül. Hambek Irma"
Megjegyzés: Helyi védelem

102. Szoborfülke Lourdes-i Szűz Mária
Hely: Sztg., Rózsa u. 31. (a Zsidára vezető út elején)
Koordináták: 46.948613, 16.278915
Anyaga: festett műkő
Állíttatta: Dr. Vargha Gábor ügyvéd és felesége
Év: 1909. szeptember 12.
Emléktábla: "A betegek gyógyítójának hálából 1909. szeptember 12 Szentlászlói és Balatonfüredi Vargha Gábor"
Megjegyzés: Helyi védelem

103. Kereszt Mária szoborral
Hely: Sztg, Széchenyi u. 22/B (hrsz 1296/6) - A Széchenyi utcában áll az Arany János utca előtti részen.
Koordináták: 46.950581, 16.269542
Anyaga:
Állíttatta: dr Pintér Lajosné
Év: 1934.
Emléktábla:
Megjegyzés:  

104. Kereszt - Mindenki keresztje
Hely: Sztg, Hunyadi u., temető (hrsz 0181) - Régi temetőben
Koordináták: 46.955172, 16.256631 
Anyaga:
Állíttatta:
Év:
A kereszt felirata:

Ti Engem mesternek neveztek és nem kérdeztek Engem;
Ti Engem világosságnak neveztek és nem láttok Engem;
Ti Engem útnak neveztek és nem jártok Engem;
Ti Engem életnek neveztek és nem kerestek Engem;
Ti Engem bölcsnek neveztek és nem követtek Engem;
Ti Engem hatalmasnak neveztek és nem kértek Engem;
Ti Engem irgalmasnak neveztek és nem biztok Bennem;
Ti Engem igazságosnak neveztek és nem féltek Tőlem;
Ha egyszer örökre elvesztek ne okozzatok Engem! 

105. Kereszt - Mindenki keresztje
Hely: Sztg, Hunyadi u., új temető (hrsz 0201/4) - Új temetőben
Koordináták: 46.955982, 16.258207 
Anyaga:
Állíttatta:
Év:
Emléktábla: 
Megjegyzés: 

106. Harangláb
Hely: Sztg, Hunyadi u., új temető (hrsz 0201/4) - Új temetőben
Koordináták: 46.955589, 16.257864
Anyaga:
Állíttatta:
Év:
Emléktábla:
Megjegyzés:  

107. Kereszt
Hely: Sztg, Apátistvánfalvai út
Koordináták: 46.926616, 16.268826
Anyaga:
Állíttatta:
Év:
Emléktábla:
Megjegyzés:

 

Keresztek, szoborfülkék, haranglábak Máriaújfaluban

Szentgotthárd Máriaújfalu városrészében felállított vallási emlékek leírása és fényképei. Amennyiben látogatóink ismerik az egyes emlékhelyek hiányzó adatait, kérjük, segítsenek a pótlásban.


Használati tanácsok:

Úgy gondoltuk, hogy valamennyi emlékhellyel kapcsolatban az alábbi adatok lehetnek fontosak: 
  * Hely: 
  * Koordináták: 
  * Anyaga: 
  * Állíttatta: 
  * Év: 
  * Emléktábla: 
  * Megjegyzés: 

A felsorolásban vastagított betűvel jelezzük azokat az alkotásokat, amelyekhez fényképet is csatoltunk. 
Az egyes emlékhelyekhez tartozó fényképeken feltüntettük  az emlékhely sorszámát, illetve lelőhelyét.
*******************************************

701. Harangláb

  * Hely: Máriaújfalu, Máriaújfalui út 123.(hrsz 2808)
  * Koordináták: 46.943991, 16.317971
  * Anyaga:
  * Állíttatta:
  * Év: 
  * Emléktábla:
  * Megjegyzés: Helyi védelem

702. Kereszt

  * Hely: Máriaújfalu, Máriaújfalui út (hrsz 2751)
  * Koordináták: 46.946622, 16.314517
  * Anyaga:
  * Állíttatta: özv. Gyurics Imréné
  * Év: 
  * Emléktábla: "Isten legnagyobb dicsőségére emeltette özv. Gyurics Imréné az Urnak 1941-ik évében"
  * Megjegyzés: 

 703. Kereszt

  * Hely: Máriaújfalu, Máriaújfalui út (hrsz 2963)
  * Koordináták: 46.947528, 16.312686
  * Anyaga:
  * Állíttatta: Csáfor Borbála
  * Év: 1902
  * Emléktábla: "Emeltetett az Isten dicsőségére és az emberek épülésére. Csáfor Borbála 1902"
  * Megjegyzés: 

 704. Kereszt

  * Hely: Máriaújfalu, Máriaújfalui út 123. (hrsz 2823) - a Haranglábnál
  * Koordináták: 46.943942, 16.317842
  * Anyaga:
  * Állíttatta:
  * Év: 
  * Emléktábla: „Ó szent kereszt Reménységünk, Üdvözlégy Mi békességünk!”
  * Megjegyzés: 

 705. Kereszt

  * Hely: Máriaújfalu, Máriaújfalui út 2/D (hrsz 0672/1) - a Magyarlak felé vezető úton
  * Koordináták: 46.953601, 16.318204
  * Anyaga:
  * Állíttatta:
  * Év: 
  * Emléktábla: „Én vagyok az út az igazság és az élet”
  * Megjegyzés: Helyi védelem

 706. Szoborfülke - Mária kisdeddel

  * Hely: Máriaújfalu, Máriaújfalui út (hrsz 2924)
  * Koordináták: 46.946714, 16.313114
  * Anyaga:
  * Állíttatta:
  * Év: 
  * Emléktábla:
  * Megjegyzés: Helyi védelem

 707. Szoborfülke Mária szoborral

  * Hely: Máriaújfalu, Máriaújfalui út 123. (hrsz 2808)  - a Haranglábnál
  * Koordináták: 46.943942, 16.317842
  * Anyaga:
  * Állíttatta:
  * Év: 
  * Emléktábla:
  * Megjegyzés: Helyi védelem

 

 

 

 1  2  3  4  5   Következő   ...   Utolsó

A Szentgotthárdi Honismereti Klub weboldalán a nagyobb felhasználói élmény érdekében sütiket (cookie-kat) használunk. A böngészés folytatásával Ön jóváhagyja a sütik használatát.