Elemi iskola
Kategória:Épített környezet
Kulturális örökség
Beküldés dátuma:
  • 2016. 01. 10.
Értéktárba rögzítve:
  • 2016. 02. 06.
Benyújtó kapcsolattartó személy:
  • Csuk Ferenc
Fellelhetőség helye:
  • Szentgotthárd, Széll Kálmán tér 2.
Értéktár megnevezése:
  • települési

A XVIII. század óta áll a volt elemi iskola épülete, amely a XX. század közepéig az oktatást szolgálta, majd 1960 óta a Városi Könyvtár otthona.


A források 1554-ben említenek először iskolát a településen. Később, 1698-ban a szomszédos településre Kethelyre jártak a gyerekek tanulni. (Kethely ma Szentgotthárd egyik városrésze.)

Szentgotthárdon 1755-ben lett önálló plébánia, amelyhez az akkori rendelkezések szerint iskolának is tartoznia kellett. 1734-től a heiligenkreuzi szerzetesek irányítása alá került a szentgotthárdi uradalom, akik német anyanyelvűek voltak. A kolostor és a templom mellett  elkezdték a település erőteljes fejlesztését. Ekkor épült a templommal szemben a mai könyvtár helyén az első földszintes elemi iskola, amelyet 1789-ben három tanítóssá bővítettek. Két tanítói lakás is tartozott hozzá. 1829-ben sem a tanító, sem a segédtanító nem tudott magyarul. A kiegyezés idején az iskola két tantermében egy tanító és három segédtanító oktatott.

1878-ban Trefort Ágoston vallás és közoktatásügyi miniszter javaslatára a magyar kormány Heiligenkreuz-tól elvette az apátságot, és a magyar, zirci főapát alá rendelte. Ekkor Schill Atanáz szerzetes már magyarul tanította a gyerekeket.
A gimnázium beindításakor vált nyilvánvalóvá, hogy a négy elemi elvégzése után ide beiratkozott tanulók 10%-a tud magyarul, és többségük nem felel meg a gimnáziumi képzés követelményeinek.
Az iskolaszék kezdeményezésére a zirci apátsággal közösen határoztak az iskola bővítéséről. 1894-ben emeletet építettek az iskolára és oldalt is bővítették. A megindult új iskolában Pum Károly kántortanító lett az igazgató, aki magyarul tanított 43 évig. Az iskola fűtéséhez szükséges tíz öl fát az uradalom biztosította. A tanítás hétfőn, kedden, szerdán, pénteken és szombaton folyt. Délután az ipari tanonciskola működött a tantermekben.

A XIX. és XX. század fordulóján a népesség növekedésével és az általános tankötelezettség bevezetésével (1868) párhuzamosan nőtt a beiratkozottak száma. Ezért rendkívül nehézzé vált  az iskola helyzete. 70 fiú, ill. 81 lány járt egy-egy osztályba. 1923-ban felszámolták a tanítói lakásokat, ezáltal két új tanteremmel bővült az iskola.
1942-ben az oktatási minisztérium rendeletére a korábbi 6 évfolyamos elemi iskolát 8 évfolyamosra bővítették, ami a zsúfoltságot tovább növelte. Az 1942/43 tanévben az iskolának hat tanterme volt és hat pedagógus tanította a 346 diákot. 

1948-ban, az államosításokkal megszűnt az evangélikus iskola. 1950-től Zsida és Kethely Szentgotthárdhoz csatolásával azok iskolái is tagintézmények lettek. Az iskola nem tudta már fogadni a gyerekeket, ezért a gimnáziumban, a volt Honvéd utcai laktanyában, az evangélikus iskolában és a tűzoltószertárban is tartottak órákat az ingázó pedagógusok.  A bajokat orvosolta, hogy 1960-ben a Ligetnél elkészült az Arany János úti iskola, majd 1985-ben a 2. számú iskola, amely 1995-ben felvette Széchenyi István nevét. 1991 szeptemberében új épületbe költözött a "ipariskola", a 411. sz. Ipari Szakmunkásképző iskola amely addig a hajdani elemi iskola épületében működött.

A épület földszintjére 1960-ban a községi könyvtár költözött. A 90-es évek elejtől az emelet egy részén a gyerekkönyvtár helyezkedik el. 1998 óta a Városi TV (majd Gotthárd TV) is az emeletről sugározza műsorait.

  1. Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett

A város lakóinak nagyobb része németül beszélt, mivel az apátság akkor az osztrák ciszterekhez tartozott. A gimnázium sikeres működéséhez szükség volt új és nagyobb elemi iskolára, ahol már magyarul tanítottak, ezért jelentősen hozzájárult a gimnáziumba kerülő diákok tudásának gyarapításához.

  1. A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):
  • Hodászi Ede: Adalékok az iskolaügy alakulásához. In: Szentgotthárd Helytörténeti, művelődéstörténeti, helyismereti tanulmányok / Szerk.: Kuntár Lajos és Szabó László. Szombathely,  1981. 609. oldal és 617-619. old.
  • Vakarcs Kálmán A Szentgotthárd-muraszombati járás ismertetése. Szombathely Vasvármegye Nyomdavállalat 1941. 132. old.
  • Kuntár Lajos: A közművelődés lehetősége és alakulása. In: Szentgotthárd Helytörténeti, művelődéstörténeti, helyismereti tanulmányok / Szerk.: Kuntár Lajos és Szabó László. Szombathely,  1981. 678. old.
  • Sill Ferenc: Batthyány József kánoni vizitációja Szentgotthárdon 1757-ben. In: Vasi Honismereti és Helytörténet Közlemények, 1995. 2. sz.



A Szentgotthárdi Honismereti Klub weboldalán a nagyobb felhasználói élmény érdekében sütiket (cookie-kat) használunk. A böngészés folytatásával Ön jóváhagyja a sütik használatát.