Ugyanazon épületben egy ipari és egy egészségügyi intézmény létesült egymás után, mindkettő elsőként az országban: az Első Magyar Óragyár 1896-ban, a Magyar Iskolaszanatórium 1930-ban.

1896. január 3-án jegyezték be a szombathelyi cégbíróságon az Első Magyar Óragyár Részvénytársaság Szentgotthárd elnevezésű üzemet. Az első néhány évben csak zsebórát gyártott. Óráit Szt. Gotthárd jellel készítették és kakas típusjelet használtak. Az órákat a keleti országokban értékesítették. A svájci cégek konkurenciát láttak gyárban, ezért bojkottot hirdettek ellene.

1904-ben leégett, majd 1908-ban Nemzeti Óragyár néven újra indult. Összesen 280 ezer zsebórát gyártottak. A trianoni határcsonkításnál elveszítette gyanafalvai (Jennersdorf) fióküzemét és mesteremberei jelentős részét is. 1925-ben a gyár bezárt.

1929-ben dr. Frühwald István orvos kezdeményezte iskolaszanatórium létrehozását az elhagyott üzem épületében. 1930-ban kezdte meg itt munkáját a Magyar Iskolaszanatórium Egyesület szentgotthárdi iskolaszanatóriuma, amely a maga nemében első volt az országban. Az épületet három holdas park, kert és a Rába partjáig lehúzódó fenyves erdő övezi, az épület belső kiképzését Jánszky Béla építész (1888-1945) tervezte.

1944-ben katonai kórházzá alakították.

1949-ben állami kezelésbe került Állami Gyermek Tüdőbeteg Gyógyintézet néven.

1952-től kezdődően az iskolában végzettek érettségit tehettek a szentgotthárdi Vörösmarty Mihály Gimnáziumban.

Az intézet is hozzájárult ahhoz, hogy a tbc elleni küzdelem eredményeképpen 1969-re feleslegessé vált az iskolaszanatórium, és az év közepétől ilyen irányú működése megszűnt. Ettől kezdve a szombathelyi Markusovszky Kórház részeként tevékenykedik. 1979-ig szív- tüdőbetegségben szenvedő betegek kezelését végezték itt megyei kórházi jelleggel, majd 1979 óta a megyei igényeknek megfelelően főleg mozgásszervi megbetegedések miatt fogyatékossá vált betegek számára az orvosi rehabilitációt biztosítja