iTCSG.HU
  • A ciszterek kolostora és a Nagyboldogasszony Plébániatemplom egyaránt a késő barokk letisztult formájában épült. Építészetileg, berendezéseiben, díszítéseiben egységet alkot.
  • Ugyanazon épületben egy ipari és egy egészségügyi intézmény létesült egymás után, mindkettő elsőként az országban: az Első Magyar Óragyár 1896-ban, a Magyar Iskolaszanatórium 1930-ban.
  • A Rába gátja évszázadok óta lehetővé teszi a víz energiájának felhasználását: malmokat hajtott, majd segítségével villamos áramot termeltek. A vízi sportok kedvelői számára az újonnan épített kenucsúszda segíti a szintkülönbség áthidalását.
  • 1902 és 2001 között Szentgotthárd egyik legfontosabb üzemeként kovácsolt árukat, kerti szerszámokat, majd később mezőgazdasági gépeket gyártott. A gyár eredeti szerszámaiból megmaradt öt farkaskalapács 2005 óta védettséget élvez. A szentgotthárdi kasza és kard 2013 óta hungarikum.
  • Két nagyméretű mennyezeti freskót (Szentgotthárdi csata és A Bárány győzelme) az akkor híres bécsi akadémia festője, Dorfmeister és fia készítette.

Kedves Látogató!

Megjelent: 2016. March 24. csütörtök

Üdvözöljük a Honismereti Klub honlapján!

Klubunk azokat a szentgotthárdi és Szentgotthárd környéki lokálpatriótákat fogja össze, akik évek óta foglalkoznak Szentgotthárd és környékének helytörténetével, szívesen vállalkoznak a téma kutatására, adatok, információk, fotók, kéziratok, egyéb dokumentumok gyűjtésére, interjúk készítésére. Az összegyűjtött és rendszerezett anyagokból évente kiállítás is készül.

A Honismereti Klub a Móra Ferenc Városi Könyvtár és Múzeum keretében működik. Összejöveteleinket a múzeumban tartjuk, a kiállításokat a múzeumban és az Önkormányzat előterében rendezzük.

Adatbázisunkban hozzáférhetővé tesszük Szentgotthárd értékeit. Alapító tagunk Csuk Ferenc, akinek honlapján további helytörténeti tanulmányok olvashatók, és az érdeklődők megismerhetik városunk híres személyiségeit is: http://www.csuk.hu/helytortenet

Klubunk nyitott. Minden, a helytörténet iránt érdeklődőt szívesen látunk tagjaink sorában. Kérem, tájékozódjon honlapunkon tevékenységünkről, eddigi eredményeinkről.

Molnár Piroska
klubvezető

 

Szentgotthárd története évfordulókon keresztül - 2020

Megjelent: 2019. December 28. szombat

Üdvözöljük a 2020. év várható évfordulóinak gyűjteményében!

* Összeállításunkban nemcsak történeti emlékeket idézünk fel, hanem a sajtóban vagy egyebütt megjelent hétköznapi eseményeket is.

* A szöveg közbeni linkekre kattintva Értéktárunk, a Wikipédia vagy egyéb forrás segítségével segítjük a további tájékozódást.

* A szobrok, emléktáblák linkjére kattintva többnyire a város valamennyi szobrát, emléktábláját láthatja, ezek között lapozva tudja megtalálni a hivatkozott alkotást.

* A gyűjtemény fő forrásait az évfordulók listájának végén találhatja.

* Aki arra kíváncsi, hogy az év egyes hónapjaiban milyen évforduló esedékes, az nézze meg a havonként megjelenő Szentgotthárd újság összeállítását, amely az évforduló-gyűjtemény alapján készül. Az újság linkje: http://szentgotthard.hu/hu/szentgotthard-ujsag.html

A 2020. év évfordulóival kapcsolatos információkat Talabér Lászlóné, a Honismereti Klub tagja gyűjtötte.

Jó böngészést kívánunk!

670 éve
* Az 1350. szeptember 5-i okiratban szerepel először a Kedhely település, mert jobbágyai fellázadtak Péter szentgotthárdi ciszterci apát ellen. Ennél korábban is élhettek itt emberek, elnevezése egyértelműen a keddi napokon tartott heti vásáraira utal: Kedhel, Kethel. Plébániáját 1493-ban alapították. 1605 után, míg nem volt újra temploma Szentgotthárdnak, a hívek onnan is Kethelyre jártak. A török pusztítások idején a temploma és korábbi iratai megsemmisültek, ezért csak 1671-től vannak meg az anyakönyvek. 1734-1878 között, 144 évig, amíg a heiligenkreuzi ciszterek irányították az apátságot, németesítették nevét Markt-ra, de „nach St.Gotthard”-ként is jelölték. A XVIII. század utolsó éveiben Kéthelynek hívták, mert a település ügyeit 2 helyen intézték. 1907-ben lett Rábakethely a neve a postai forgalom megkönnyítése végett, mert hazánkban több ilyen nevű település létezett. 1931-ben temploma belsejét Kovács József esperes restauráltatta. További információk.

470 éve
* 1550-1556 között Johannes Betha nevű Szent-Gotthárdon működő ciszter papot mint „Maximilián király physikusa” említik. Ekkor még megyénkben nem volt orvos, a gyógyítást azok a papok végezték, akik ismerték a botanikát és a növények gyógyító hatásait.

415 éve
*1605. október 15-én Tieffenbach ezredes és városparancsnok Rudolf nevű vezére a Bocskai-felkelő Némethy György kuruc vezér lovasainak közeledtére a monostort és templom együttesét felrobbantotta. A clastrum kazamatáiba előzőleg puskaport hordtak, és azt gyújtották fel. Leégett a francia ciszterek által 1184-től épített első templomunk és a település nagy része. Ezután 70 évig a hívek Kethelyre jártak istentiszteletre, míg Széchenyi György kalocsai érsek 1676-1677-ben felépíttette a jelenleg is álló ún. magtártemplomot (ma színház). 1734-ben járt itt először Franz Anton Pilgram, aki a heiligenkreuzi ciszterek megbízásából barokk templomunk tervezője lett. Látta és felmérte a régi romokat, és méretei alapján valódi királyi épületnek nevezte azt: hossza 90 m, szélessége 42 m volt. (Barokk templomunk méretei: hossza 50,3m, szélessége 17,5 m.)

355 éve
* Az 1665. évtől kezdődött meg fokozatosan a török dúlás után lakatlanná vált környékbeli területekre, főleg a Rábától délre a vendek, horvátok, legnagyobb számban pedig a stájer németek betelepülése. A mai napig maradtak fenn erre utaló családnevek, szlávok pl. a Doncsec, Holec, Mikos, német pedig Lang, Bauer.

350 éve
1670 körül épült Nagyfalván (ma: Mogersdorf) az Anna kápolna, a katonák temetőjétől keletre. E helyen temették el az 1664-es szentgotthárdi csatában elhunyt magas rangú császári és török tiszteket. A mai napig minden évfordulókor török delegáció is érkezik tisztelegni hőseik előtt.

315 éve
* 1705. december 13-án volt Szentgotthárd mellett Vak Bottyán és Hannibal Heister közt a kuruc vezér rajtaütésszerű, gyors támadásával és győzelmével végződött híres csata, melyre II. Rákóczi Ferenc fejedelem is büszke volt. A hős generális harcát a Vak-Bottyánrul való ének így örökítette meg:
„Fölgyűve aztán Rába mellékire,
Szálla Szentgotthárdnak híres mezeire,
Országunk prédáló rácokat ott veré,
El bé Stiriába üldözé fegyvere.”
Ez az ütközet rövid idő alatt már a második volt, és a megművelt földeken jelentős károk keletkeztek a lovasok átvonulásai és a csaták miatt .

300 éve
* Az 1720-as évben nagy országos összeírások voltak, biztosok járták a településeket és az ő feljegyzéseikből tudjuk, hogy az akkori mezőváros rangú Szent-Gotthárdon évente 4 nagy országos és minden héten heti vásárok voltak. Főleg a szarvasmarha volt keresett, jöttek érte Ausztriából is.

280 éve
* 1740. június 13-án a Robert Leeb apát által kezdeményezett nagyszabású építkezés indításaként Hauer Gellért ciszterci adminisztrátor először a tervezett kolostor alapkövét tette le. Tíz évig tartott a klastrom építése, de a rend tagjai és a laikus fráterként dolgozó mesterek már hat év után be tudtak költözni a kolostor földszintjére, így helyben végezték munkájukat. A kolostor alsó szintjén később 12 apáti szobát alakítottak ki. Fölöttük, az emeleten kapott helyet a levéltáruk és a könyvtáruk, ami Vakarcs Kálmán szerint 1935-ben 10.000 kötetből állt. Az apátság könyvtárában, mely ma sajnos nem látogatható, faragott és intarziás, aranyozott tetejű barokk stílusú könyvespolcok állnak, mennyezetén pedig szép freskó található. Jelenleg is látható a szomszédos Robert Leeb teremben egy korabeli Koszkol Jenő festmény, mely fénykorában mutatja a könyvtár egy részletét.
1748-ban elkezdődött a templom építése is. Egyidejűleg a gazdasági épületek, a hidak is megújultak, így a település is szépült. Ebben az időben kapott tornyot a temetői kápolna, és ekkor készült el alatta a kripta.

275 éve
* 1745-ben készítette Matthias Kitzberger gráci fazekas mester a gyönyörű, fehér mázas cserépkályhát a ciszterek ebédlőjébe, a refektóriumba, ahol ma is megcsodálható.

265 éve
* 1755. augusztus 15-én meghalt Robert Leeb apát. Heiligenkreuzban van eltemetve. 1688. augusztus 23-án született Bécsben. 1712-ben szentelték pappá. 1719 májusa és 1720 szeptembere közt 16 hónapos szentföldi zarándoklaton vett részt. 1728-ban választották meg az 55. heiligenkreuzi főapáttá, mely tisztséget egészen haláláig ellátta. Nagyon értett az építészethez, építkező apátnak is hívták. Ennek is köszönhető a fennmaradt gazdag tárgyi emlékek sora, köztük a szentgotthárdi barokk templom és a klastrom is. Nem érte meg az építkezés befejezését. Halálakor 400 ezer gulden adósság maradt utána.

245 éve
* 1775. augusztus 12-én halt meg Eberl Gusztáv ciszterci plébános. 1726-ban Szentgotthárdon született. 1756 körül bővíttette a temetői kápolna tornyát és kriptákat alakíttatott ki alatta a rend tagjai részére. A kriptában összesen 30 helyet alakíttatott ki, mindkét oldalon egymás mellett ötöt, egymás felett hármasával. Itt pihen maga Eberl Gusztáv is.

235 éve
* 1785-ben II. József által elrendelt összeírás szerint Vas vármegyében az alábbi 6 kerület volt: 1. szombathelyi, 2. kemenesaljai, 3. körmendi, 4. tótság az őrséggel és a vend vidékkel, 5. németújvári, 6. kőszegi. Minden kerület 3-3 járásra oszlott, így ekkor 18 járás volt Vas vármegyében, de a közigazgatási felosztás gyakran változott. Szentgotthárd járási székhely lett. Ebben az évben volt az első jelentős népszámlálás.

230 éve
* 1790-ben távolították el az 1677-ben épült templom tornyát, mert akkor már állt és fel is volt szentelve az új barokk templom. A Széchényi György által építtetett templom ettől kezdve magtárként funkcionált tovább egészen 1950-ig, ezért maradt fenn a magtártemplom elnevezés. 1983-ban kibővítették és felújították az épületet, azóta városi színházként működik.

195 éve
* 1825. május 13-án érkezett meg az apáti engedély a patika megnyitásához Szent-Gotthárdon. Ez volt az első lépés azon az úton, hogy a következő évtől önálló gyógyszertár működhessen a településen. Két pályázó is volt, közülük a szombathelyi érdekeltségű jelentkezőt elutasították. Eddig egy orvosnak volt ún. kézi gyógyszerkészlete, amit meg kellett szüntetni, hogy minden akadály elháruljon a gyógyszertár működése előtt. Dr. Varga Ferenc volt a tulajdonos, Wechsler Antal pedig az első gyógyszerész. Az alapításkor Szent István nevét viselő patika 1997-től újra felvette a régi nevét.

180 éve
* 1840. március 24-én született Desits Gyula Csákányban. Később ügyvéd, királyi tanácsos, körjegyző, a takarékszövetkezet igazgatósági és a Vasvármegyei törvényhatósági bizottság tagja lett. Képviselőként kezdetektől különösen sokat fáradt a gimnázium és a selyemgyár megvalósulásáért. 1898-ban I. Ferenc József király Lipováczi nemesi címet adományozott számára. 1904. augusztus 16-án halt meg Szentgotthárdon. Halála után utcát neveztek el róla, az akkori Szentgotthárd egyik legjelentősebb utcáját, a Hosszú utcát (ma József Attila utca). A második világháború után az utókor nemcsak az utca nevét változtatta meg, a régi temetőben levő Desits családi kripta is megsemmisült, pedig a család mindig élenjárt a jótékonykodásban, különösen szívén viselte a szegények, a rászorulók sorsát.

170 éve
* 1850. december 27-én született Szentgotthárdon Brenner Tóbiás. Szülei id. Brenner János és Stirling Katalin voltak. 1869-ben érettségizett a szombathelyi premontrei gimnáziumban, majd a jogi egyetemre járt. 1885. április 2-án lett főjegyző, majd tanácsnok a megyeszékhelyen. 1902. július 12-től 1914-es nyugdíjazásáig Szombathely város híres polgármestere volt. Napjainkban az a körút viseli nevét Szombathelyen, ahol a Brenner Jánosról elnevezett óvoda, általános iskola, gimnázium és kollégium áll.

* 1850-ben létesült az első posta Szentgotthárdon az akkori Hosszú (ma József Attila) utcában. A szabadságharc bukása után a korszerű osztrák posták mintájára hazánkban is elkezdődött az ilyen irányú fejlesztés, ekkor alakultak a kisebb települések első postái. Később a Népköztársaság utcai (ma Deák Ferenc utca) Vargha Bank épületébe, majd a Béke tér 12. szám alá, a volt Németh Vilmos nyomda épületébe költözött a posta. Ezt lebontották és helyére egy modern, emeletes épületet húztak, amelyben 1968. december 15. óta működik.

165 éve
* 1855. április 13-án Szekszárdon született Piszter Imre, a híres teológus és tanár. A teológiát Innsbruckban végezte, 1872. szeptember 17-én lépett a ciszterci rendbe. 1880-1903 közt a Zirci Hittudományi Főiskolán tanított, majd a Bernardiumot (a Budapestre helyezett zirci főiskolát) vezette 1915-ig. Ekkor kerül priorként Szentgotthárdra. Nagy tekintélye és önállósága volt itt is. A haláláig, 21 éven át vezette atyai gondoskodással, ritka összetartó erővel az akkor főleg beteg és öreg rendtagokból álló konventet. A millenniumra írta a Cisztercita rend emlékkönyve című munkáját, 1899-ben jelent meg a Szent Bernát élete és művei. Tagja volt a Szent István Akadémiának, a Vas megyei törvényhatóságnak, tanácsosa a szombathelyi püspöki szentszéknek. Megrendelte Bory Jenőtől Szent Bernát szobrát. Megírta a Pallas Nagy Lexikon egyházi cikkeit. Budapesten halt meg 1936. június 17-én.

145 éve
* 1875 májusától kezdték hivatalosan lejegyezni a szentgotthárdi ciszterek az időjárás megfigyelését. Naponta háromszor, állandó időpontokban: reggel 7, déli 14 és este 9 órakor olvasták le az adatokat. Addigra már szétvált az osztrák és a magyar megfigyelés. A mérésekre a jövő szempontjából volt szükség, hogy tudják mikor milyen mezőgazdasági munkát célszerű elvégezni. Lewanderszky Frigyes ciszterci aldozár (áldozópap) volt az első, aki 3 évig ezt a tevékenységet folytatta. 1878-tól 1883-ig Roszner József, majd a következő három évben Mezei Miksa Konrád ciszterci szerzetes figyelte és jegyezte le az adatokat. A megfigyeléseiket pontosan papírra vetették és aláírták.

140 éve
* 1880. május 18-án, jakabházi birtokán halt meg gróf Zichy Hermann. 1814. június 15-én született Molnáriban (ma Püspökmolnári). Édesanyját, gróf Festetics Júliát kétéves korában veszítette el. Édesapja, gróf Zichy Károly három évvel később vette feleségül Seilern Crescence-t. 20 éves volt (még nem nagykorú), amikor apja is meghalt. Nevelőanyja később férjhez ment gróf Széchenyi Istvánhoz. Zichy Hermann gróf katonatiszt lett, a szabadságharc idején Szentgotthárdon is toborzott a nemzetőrségbe. 1843-ban egyik megalapítója volt a helyi Olvasó egyletnek. 1859-ben Szombathely város első díszpolgára lett. 1852-ben Jakabházán építtette föl kastélyát családjának. 4 gyermeke született, fia, ifjabb Hermann a körmendi járás országgyűlési képviselőjeként 1892-1896 között, Karolina lánya a szentgotthárdi Nőegylet egyik vezetőjeként a kisdedóvó megnyitásáért fáradozott.

135 éve
* 1885. október 1-jén nyílt meg az óvoda Szent-Gotthárdon, a Széchenyi utca 27. szám alatt. 1880-ban báró Roszner Józsefné és gróf Zichy Karolina kezdeményezésére alakult meg a Nőegylet. Alapszabályában a legfontosabb feladatként jelölte meg az alaptőke előteremtését a kisdedóvó létesítéséhez. Az első óvónő a 26 éves, kolozsvári születésű Ambrózy Czeczilia, a későbbi Heilmann Károlyné lett, munkáját a kezdetekkor csak egyetlen dajka segítette. 1925-ben, 40 év szolgálat után ment nyugdíjba.

130 éve
* 1890. június 26-án egyhangúlag döntötte el a képviselő testület „alapfokú iparos tanonciskola” létrehozását. Egy 1884-es törvény előírta minden mesterember számára, hogy köteles tanoncait iskolába beíratni, utánuk meghatározott díjat fizetni. Az új iparos tanoncoktatás a Fő téren található római katolikus iskolában kapott helyet. Pályázatot írtak ki, melyre 3 tanító jelentkezett: Platz Ede Nagyfalváról, Moór Károly Hárspatakról és Pum Károly helyből. Pum Károlyra esett a választás. 1921. évi nyugdíjazásáig látta el a feladatot, Kern József lett az utóda.

* 1890. június 26-i testületi gyűlésen határozat született arról, hogy a jövőben Szentgotthárd nagyközség lesz. Több rendeletet, köztük a piac működését szabályzó rendeletet hozták meg ekkor.

* 1890. augusztus 25-én született Schwartz Elemér a burgenlandi Vörösváron (ma: Rothenturm). A család hamarosan Nagyfalvára költözött, ezért Szentgotthárdra járt gimnáziumba. Ekkor került kapcsolatba a ciszterci renddel, ahova 1907-ben lépett be, és 7 évvel később szentelték pappá. Tanári, majd nyelvész doktori címet szerezett. 1948-ig hazánkban tanított, ekkor elbocsátották. Belgiumba, a Leuveni Egyetemre hívták, ahol még tíz évig volt professzor. Élete során mintegy 400 cikket és könyvet írt, köztük többet a környékünkről: A rábalapincs-közi nyelvjárás hangtana (Bp., 1914.); A nyugatmagyarországi német helységnevek (Bp., 1932.) Neve szerepel a Magyar Életrajzi és a Magyar Katolikus Lexikonban. Rendes tagja volt a Szent István Akadémiának, meghívott tagja a Magyar Tudományos Akadémiának. Würzburgban halt meg 1962. január 21-én. Kívánsága szerint a Nürnberg közelében levő Seligenportenben található ciszterci monostorban temették el.

* 1890. augusztus 31-én Pum Károly lett az új iparos tanonciskola tanára és igazgatója. Az újonnan szervezett iskola helye a Fő téren a katolikus elemi iskolában lett. Három pályázó közül esett Pum Károly tanítóra a választás. 1858-ban született a közeli Németújváron. 1878-ban a helyi római katolikus iskolában kezdett dolgozni, ahol egyike lett a magyarosítást lelkiismeretesen végző 3 tanárnak, ezért a német származású, de magyar érzelmű pedagógus több kitüntetést kapott. Karmestere volt az egyházi és dalos egyletnek, parancsnoka a tűzoltóknak, alelnöke, elnöke, majd díszelnöke az Asztaltársaságnak. 43 éven keresztül itt tanított, 1938. október 12-én hunyt el, a szentgotthárdi temetőben nyugszik.

* 1890. november 28-án határozták el a Szentgotthárdon jó érzésű hazafiak a Magyar Asztaltársaság megalakítását. December elejére Tomcsányi Lipót gyógyszerész elkészítette az alapszabályzatot. Részt vettek a magyarosítás nemes tevékenységében. Összejöveteleiket a Vám vendéglőben (ma: Hunyadi u. 22. a Kaszagyár mellett, a volt Hunyadi vendéglő) tartották. 1900-ban 186, tíz évvel később pedig 378 tagjuk volt. Minden évben karácsony előtt az összegyűlt pénzen ruhákat vásároltak a szegény gyermekek részére. Három évtizedes hazafias tevékenység után 1920-ban az asztaltársaságból alakult a Szentgotthárdi Magyar Közművelődési Egyesület, az SzMKE.

125 éve
* 1895. február 25-én a Fejér megyei Rácalmáson született Borián József, a későbbi Borián József Elréd, a képzett egyházi szónok. 1924 júniusában doktorált az innsbrucki egyetemen. Szentgotthárdon 1937-1941 között tartózkodott, ahol különböző értékekkel gyarapította a ciszterci rendet, valamint megszervezte az egyházi adózást. Számos egyesületnek igazgatósági tagja volt, cikkeket írt, 1938-ban az Emlékfüzet Szent Gotthárd halálának kilencszáz éves évfordulójára (1038–1938) című műve jelent meg. A következő 21 évben a Veszprém megyei Magyarpolány település ciszterci esperes-plébánosa volt. Veszprémben a kórházban halt meg 1962. január 22-én, sírja Magyarpolányban található.

* 1895. március 19-én elkezdték építeni a gimnáziumot a Rába-parton, a volt faiskola helyén. A fagyok elmúltával ekkor indulhattak el a földmunkák. A terveket Herczeg Zsigmond minisztériumi építész készítette. Loetz Henrich osztrák építész vezetésével két és fél hónappal később, június elején már tető alatt volt a kétemeletes, háromszintes épület, és november 17-én fel is avatták.

* 1895. március 27-én alakult meg a Szentgotthárdi Közművelődési Egyesület. Fő célkitűzése a közművelődés és a hazafias szellem ápolása volt a nagyközségben és a járásban, különösen a szegény sorsú lakosság körében.

* 1895. március 31-én hagyták jóvá a temetőkápolna felújítását. Lang József helyi mester terveit fogadták el. A kápolna torony nélkül már a legrégebbi, 1734-ben készült metszeten is szerepelt, így városunk egyik legkorábbi műemléke. 1740 után a visszatért ciszterek saját temetkezési helyül választották. Eberl Gusztáv 1756 táján tornyot építtetett hozzá és alatta 30 kriptát alakíttatott ki. Itt pihen 1775 óta Eberl Gusztáv is. Csak 1780-ig használhatták temetkezési helyül, mert II. József tilalmi rendelete megtiltotta azt. 1861. október 26-án a kápolna nyugati oldalán található lejáratot kívülről véglegesen befalazták és földdel feltöltötték. Külső falában 20 ciszterci rendtárs és egy 1806-ban elhunyt bíró sírtábláit helyezték el. Az 1895-ben neogótikus stílusban újjáépített kápolnát színes ablaküvegekkel, a szentély falát színes, historizáló festéssel díszítették.

* 1895. május 24-én elkezdődött a Dohánygyár építése. Az építőmunkások elhelyezése nem kis gondot jelentett, különösen az őszi–téli hónapokban. Széll Kálmán országgyűlési képviselő közbenjárására sikerült elérni, hogy a gyár itt épüljön, ahol a dohánytermesztésnek évszázados hagyományai voltak. A környék legelső ipari üzeme volt. Főleg női munkaerőt alkalmaztak. Az első 40 évben szivarokat, 1935-től cigarettát gyártottak nagyobb részt külföldi piacra. A gyárat 1948-ban zárták be.

* 1895 októberében Vadásztársaság alakult. Vakarcs Kálmán 1939-ben kiadott könyvéből tudunk erről. Az első időszakban sikeres vadászatokat tartottak Alsószölnökön, Tótfaluban, Rábakeresztúron (ma: Heiligenkreuz), Radafalván (ma: Rudersdorf). Az apátság tulajdonában levő területek közül Magyarlak, Orfalu és Szakonyfalu határában vadászlakokat építettek, hogy az éjszakai szarvaslesek alkalmával kényelmes melegedőt, szállást nyújtsanak a résztvevőknek. Tagok hiányában 1901 januárjában feloszlottak, majd új néven újraalakították. A tehetősebbek béreltek egy-egy területet pl. Rábatótfaluban dr. Kiss Elemér, Rábakethelyen dr. Vargha Gábor, Farkasfán Karácsony Zoltán, Jakabházán Ónody Zoltán, Rábafüzesen Molnár Endre, Zsidán Lang Károly.

* 1895. november 17-én avatták fel a 8 hónappal korábban, március 19-én elkezdett gimnázium épületét. A nagyközség életében ez igazi ünnepnap volt. Országos szinten is nagy visszhangot kapott, megyénk millenniumi ünnepség- sorozatának kezdete lett. Csak úgy özönlöttek az emberek minden felől. Jelen volt Széll Kálmán, dr. Wlassics Gyula kultusz-, Perczel Dezső belügyminiszter, Reiszeg Ede főispán. Szentgotthárd két bejövő útjánál ideiglenesen diadalkaput emeltek. A rendet és a hangulatot kb. 500 fő biztosította, zenekarjaik már kora reggel bevonultak. A bejáratnál emléktáblát avattak, rajta ez áll: „A magyar nemzeti közművelődésnek, Ő Császári és Apostoli Királyi Felsége, I. Ferenc József uralkodása alatt, a magyar királyi kormány és Vas vármegye támogatásával emelte Szentgotthárd nagyközség közönsége, MDCCCXCV.”
Mindenki büszke volt arra a történelmi lépésre, amit ezzel a település megtett.

* 1895. december 1-jén adták ki a Szent-Gotthárd újság első számát a Wellisch Béla tulajdonában levő nyomdában. Wellisch könyvkötőként érkezett 1892-ben a településre, egy év múlva iparengedélyt kapott. Megyénkben harmadikként, a megyeszékhely és Körmend után nyomdát alapított. Mivel a szombathelyi nyomda nem foglalkozott könyvkiadással, így könyvkötészetük sem volt, a létszáma és tevékenységei miatt rövid idő alatt megyénk legjelentősebb nyomdaüzeme lett a Wellisch-nyomda. Az első két évben még magyarul és németül, utána csak magyarul jelentek meg az újságok. A tulajdonos gazdasági és társadalmi sikereket ért el, közéleti emberré vált. Aztán jött a háború, és a sikeres vállalkozás pár hónappal a 20. évforduló előtt bezárt. A világégés okozta papírhiány és a sorkötelezettség miatti munkaerőhiány voltak a fő kiváltó okok. 1914. szeptember 27-én jelent meg az utolsó szám.

* 1895 decemberében megalakult Tornaegylet a testnevelést, ezen belül a vívás, az úszás és az evezés felkarolását tekintette céljának. A gimnázium tornatermében végezték a vívás és torna oktatását nemcsak diákok, de felnőttek részére is, a vízi sportokat pedig a Rábán űzték. 1909-ben elkészült a teniszpálya, de – főleg költségei miatt – nem terjedt el nagyon a teniszezés, mint ahogy a vívás sem. 1912-től kezdve viszont a futball népszerűsége gyorsan nőtt, mert ehhez csak üres területre és labdára volt szükség. Telente a korcsolyázás is sok embert mozgatott meg. (Szentgotthárd sportjának történetéről többet olvashat itt.)

120 éve
* 1900. szeptember 1-jén került Marót (Mathiasz) Artúr a gimnáziumba pályakezdőként. 12 évig tanárként, majd 1912-től 23 évig, egészen a nyugdíjazásáig igazgatóként dolgozott. Az első világháború alatti és utáni zavaros, nehéz időszakra estek ezen évei. Lelkes szószólója volt a dalnak és zenének. 1903-1904-es tanévben megalakította a gimnázium énekkarát és az ifjúsági zenekart. Újraélesztette a Dalos Egyletet, 18 éven át karnagyként, 3 évtizedig elnökként vezetve azt. Vezette a tűzoltók zenekarát, elnöke volt a Kaszinónak, titkára a Nőegyletnek. 14 éven át írta és szerkesztette a Szentgotthárd c. hetilapot. A nagy tiszteletben álló, fáradhatatlan tanárt, igazgatót, karnagyot és újságírót dísztagjává választotta az iparos kör. A gimnázium igazgatói irodájában nemcsak példamutató szellemisége, de arcképe is jelen van a mai napig. Portréját kollégája, Ivánka László készítette. Torontál megyében. Máriaföldén született 1877-ben, 79 évesen, 1956-ban Szentgotthárdon halt meg. A régi temetőnkben nyugszik. Nevét évtizedek óta a Zsida és Rábakethely városrészek közötti utca viseli.

* 1900. december 3-i keltezéssel indult a selyemgyár segédkönyvében a bevételek és kiadások vezetése. A könyvet aknarepesz találatok érték, mégis jól látszik benne, milyen pontosan feljegyezték napról napra, hónapról hónapra, évről évre azt, hogy mikor kik dolgoztak, kik voltak a beszállítók, de még a légiriadók időpontját is. Az utolsó adat 1945. június 4-én az volt, hogy az oroszok elvitték a pénztárban levő összesen 218 010,18 pengőt.

* 1900 decemberében alakult meg Szentgotthárdon a Vöröskereszt Fiók Egylete.

* 1900 decemberének elején ünnepelték a Szentgotthárdi Magyar Asztaltársaság megalakulásának 10. évfordulóját. Ebből az alkalomból Fodor Árpád gimnáziumi tanár szerkesztésében humoros formában meg is jelentették az elmúlt egy évtized történetét. Fodor Árpád 1898 és 1910 között volt krónikása, éltetője az asztaltársaságnak.

115 éve
* 1905. február 1-jén Dr. Kiss Elemért főszolgabíróvá választották. 1874-ben született Bihar megyében. 1902. január 1-jétől lett először szolgabíró, majd három év múlva főszolgabíró. Elnöke volt a Katolikus körnek, a Rokkant és Önkéntes Tűzoltó, valamint a járási Lövész Egyletnek. 1914-től megszervezte a helyi és az őriszentpéteri Vöröskereszt Fiók Egyletét és tartalék kórházát. Több mint 3 évtizeden át aktív képviselőként tagja volt pl. a gimnáziumot 1924-ben megmentő küldöttségnek. 1930. január 30-án díszpolgári címet kapott. 70 évesen, 1944. január 13-án hunyt el városunkban. A gasztonyi temetőben, családi sírban nyugszik.

* 1905 februárjában még állt a Széll Kálmán tér keleti oldalán, a várkert mellett Havel József szabó háza, az utolsó főtéri zsúptetős ház. Helyére Braun Mihály órás építtetett egy szép, modern épületet. Homlokzatán megtalálható volt a négy évszak ábrázolása, melyekből mára sajnos csak kettő maradt. Az épületben ma fogászati rendelő és virágbolt, valamint két lakás található.

* 1905. június 12-én szentelték fel a Rönökön található Szent Imre templomot. Az ünnepségen részt vett Széll Kálmán, mint a járás országgyűlési képviselője, s akinek közbenjárására 66.000 aranykorona támogatás érkezett a vallásalapból. Az új templom méretei: hossza 35, szélessége 15, magassága 12 méter, építője Lang József mester volt Szentgotthárdról. Már 1336-ban ismert búcsújáró hely volt a domb, ahol Szent Imre herceg is szívesen megpihent vadászata alkalmából, ezért nevezték el róla a régi templomot is.

* 1905. szeptember 21-én halt meg Nagyfalván Lóskay Békény ciszterci szerzetes. A szentgotthárdi temetőkápolna mellé temették, sírköve ma is látható a kápolna falában. 1828. február 29-én Pápán született. A szabadságharc idején honvédként harcolt, a világosi fegyverletétel után zaklatták. 1854-ben lépett be a ciszterci rendbe. Tanított Egerben, Pécsett és Székesfehérvárott, 1881-ben került Nagyfalvára, ahol plébánosként szolgált. Jó szónok volt, számos emlékezetes szentbeszédet tartott, pl. 1882. szeptember 10-én, a szentgotthárdi tűzoltók zászlószentelésén.

* 1905. október 5-én született Tomaszentandráson Kalász Elek. A ciszterci rend tagjaként 1934-1937 közt volt Szentgotthárdon erdőfelügyelő és jószágkormányzó. Ismert munkája „A szentgotthárdi apátság birtokviszonyai és a ciszteri gazdálkodás a középkorban”.

110 éve
* 1910. június 12-én választották meg egyhangúlag a szentgotthárdi evangélikus gyülekezet lelkészének Czipott Gézát. Ünnepélyes beiktatása július 31-én volt a gimnázium tornacsarnokában, mert ekkor még nem volt templomuk. Czipott Géza óriási feladatot kapott, mindenekelőtt templomot kellett építtetnie közössége számára. Desits Gyuláné volt a legjelentősebb adományozó. 1912 októberére készült el a templom, 1925-ben a gyülekezet háza, majd iskolája, s végül Rábafüzesen iskola és tanári lakás. Mindezt alig 20 év alatt érte el úgy, hogy közben zajlott az I. világháború és Trianon. Czipott Géza Mártonhelyen (ma: Mastjanci) született 1882-ben, és Szombathelyen halt meg 1930. szeptember 19-én.

* 1910 júliusában kezdték el megyénk első vasbetonból készült hídjának, a szentgotthárdi új Rába-hídnak az építését a gimnázium mellett. Vasvármegye anyagi támogatásával Gut Árpád és Gergely Jenő tervezte, Láng Ignác vállalkozó építette. A Rába partjára korlát került, mindkét oldalon lépcső vezetett a víz mellé. December 16-án adták át a forgalomnak. A Nepomuki szobor csak két évvel később került melléje.

* 1910. december 14-én Budapesten meghalt Széll Kálmánné Vörösmarty Ilona. Dr. Vargha Gábor képviselő ekkor a fővárosban tartózkodott, ezért a képviselő-testület táviratilag bízta meg a teendőkkel, koszorú rendelésével. A temetésre két nappal később került sor a Kerepesi úti temetőben, a Vörösmarty család sírboltjánál, ahol szülei és testvérei is nyugszanak.

* 1910. december 16-án adták át a forgalomnak a vasbetonból készült új Rába- hidat korláttal, mindkét oldalon lépcsővel. A Nepomuki Szent János szobor 1912-ben került melléje. Jelenleg nem az eredeti, hanem az arról készült új szobrot láthatjuk a hídnál. Az értékes eredeti a templom oldalsó folyosóján várja a felújítást.

105 éve
* 1915. május 17-től a világháború miatt liszthiány alakult ki az országban, így a környéken is, ami miatt a pékek egy időre kénytelenek voltak bezárni üzleteiket.

* 1915. augusztus 1-jén Szentgotthárd nagyközség egyhangúlag Sokoray Eleket választotta meg vezető jegyzőjének, aki ezt a tevékenységet haláláig, 1931. január 25-ig, lelkiismeretesen végezte. Az itt töltött tizenhat év alatt felügyelője lett az evangélikus egyházközségnek, elnöke, majd díszelnöke a Vasmegyei Jegyzők Egyesületének. Mindössze 58 évet élt. A szecessziós külsejű ház, ahol családjával lakott, ma is áll a Ligetnél, a Vörösmarty és Eötvös utca sarkán. 1872-ben született a Veszprém megyei Takácsiban.

* 1915. augusztus 16-án reggel fél 3-kor rátóti kastélyában meghalt Széll Kálmán, a környék jótevője. Lánya mellette volt, amikor Széll Kálmán egy rövid időre magához tért, és megkérdezte, vajon vannak-e fájdalmai. - „Nincsenek”, ez volt az utolsó szava. Már aznap délután képviselő-testületi gyűlést hívott össze dr. Vargha Gábor a méltó temetés és az azzal kapcsolatos teendők megszervezése végett. A búcsúztató és a felszentelés Rátóton a kastély földszinti előcsarnokában volt három nap múlva reggel 9 órakor római katolikus szertartás szerint. 11 óra 30-kor indult a különvonat Táplánszentkeresztre a Széll család sírboltjához, ahol 15 órakor volt a gróf Mikes János megyés püspök által vezetett temetés.

* 1915. augusztus 28-án halt meg Drávecz Alajos magyarországi szlovén néprajzíró, a morvaországi Lipniknél folyó harcok során. 1866. szeptember 27-én született Tótfaluban (ma Rábatótfalu – Szentgotthárd része).

* 1915. december 2-án vette birtokba a nagyközség az új temetőt a vasút északi oldalán a Nagyfalvai út (ma Hunyadi út) mellett. Cseretelek volt. Sokáig keresték az új sírkert helyét településünk akkori vezetői. Alig kezdődött el a birtokba vétele, már határ került melléje a trianoni döntés értelmében. A II. világháború után hosszú évtizedekig halottak napjakor sem lehetett sötétedés után gyertyát gyújtani a sírokon. A katonák felügyelték, hogy sötétedéskor mindenki hazainduljon.

100 éve
* 1920 januárjában úszta át a Dunát Doborgaznál (Csallóköz) Frühwald István orvostanhallgató, és szökött így Magyarországra. Az I. világháborúban a keleti fronton esett orosz fogságba. Az omszki táborban maga ápolta a sebesülteket, mikor kiütéses tífuszjárvány tört ki. Szinte csoda, hogy nem fertőződött meg. Szabadulása után szülővárosában, Pozsonyban folytatta az orvosi tanulmányait. Magyar érzelműként hamarosan menekülnie kellett, ekkor választotta a veszélyes és jéghideg folyót. (Hat hónap múlva a trianoni döntés kettévágta a falut.) Budapesten folytatta, majd fejezte be az egyetemet. 1924-ben került Szentgotthárdra, 5 évvel később javaslatára nyílt meg hazánkban elsőként az iskolaszanatórium. Orvosi hivatása mellett közel 20 évig egészségtant tanított a gimnáziumban. 1952-től Eger városában élt és dolgozott, ott is hunyt el 1978. április 30-án.

* 1920. június 5-én tiltakozó népgyűlést tartottak a kegyetlen és méltatlan trianoni döntés ellen, mely rendkívül nehéz időszakot hozott a térség számára. A település nyugati szélét határ zárta le. A helyi ipar és kisipar elveszítette a megrendeléseinek jelentős részét, de gond volt az alapanyagokkal is. A mezőgazdaság helyzete sem volt jobb. Mindez egyik napról a másikra következett be. A gimnázium tanulói sem jöhettek az újonnan kijelölt határon túlról. Szentgotthárd település határállomás lett.

* 1920 júniusában a trianoni döntés értelmében Rábafüzes plébániáját egy új országhatár választotta el a falutól. Ezért a szentmisék, keresztelések, elsőáldozások és bérmálások alkalmából át kellett járniuk a híveknek Szentkeresztre (ma: Heiligenkreuz) a templomba, míg temetni onnét jött át a plébános. Ez a helyzet 16 esztendőn át állt fenn, míg Grősz József szombathelyi püspök a bécsi érsekségnél eljárt az ügyben.

* 1920. október 1-jétől nevezte ki Illyés Károlyt a csörötneki és pásztói ciszterci erdők erdőgondnokának Békefi Remig apát. A feladatot 1941-ig kiemelkedő szakmai munkával végezte, gazdálkodását a szentgotthárdi apáti erdőfelügyelő, Kalász Elek ellenőrizte. 1933-ban kezdeményezte Alsórönökön egy fűrészüzem létesítését, mely 1934 tavaszától már működött. 12 évig volt a Dalárda alelnöke. 1889. november 17-én született Erdélyben. 1956. augusztus 30-án halt meg. (Fia, az Európa-szerte elismert dr. Illyés Benjamin 1935. április 9-én született. Iskoláit Szentgotthárdon kezdte. Nyugdíjasként szakmatörténeti tanulmányokat írt a többek között a Szentgotthárdi Erdőgondnokságról.)

* 1920-tól az iskolaköteles koron túli írni és olvasni nem tudók részére ingyenes tanfolyamot szerveztek. A Szentgotthárdi Első Magyar Kasza- és Sarlógyár vezetése élen járt az analfabetizmus leküzdésében, támogatták munkásaik gyermekeinek iskolába küldését.

95 éve
* 1925. február 16-án halt meg özvegy Lipováczi Desits Gyuláné, aki Svájcban született engweileni Egloff Matildként. Az önzetlen, nemes szívű asszony évtizedeken keresztül támogatta a település szegényeit. Férjével együtt példát mutattak, mindig segítettek a nélkülözőkön. Még lakást is építtettek a rászorulóknak, mely házat ma is Desits-házként ismerjük. Férje halála után is folytatta ezt a missziót. Először evangélikus gyülekezetet alapított a 150 fő hívő részére, majd az ő 10.000 Ft-os adománya volt a legjelentősebb tétel a kis közösség templomának felépítésekor. Az első világháború nélkülözései idején, már koránt sem fiatalon, a vöröskeresztes kórházat rendezte be hölgytársaival, ahol naponta váltva egymást ápolást végeztek. 1930 végén készült el a két olajfestmény Desitsnéről és Czipott Géza atyáról, ma is példát mutatva az általuk alapított közösségnek.

* 1925. február 24-én született a véghatározat az óragyár bezárásáról. Trianon után végleg megpecsételődött a gyár sorsa. A dolgozók harmada Ausztriában találta magát, ahogy a gyanafalvai üzemük is. A gépeket, berendezéseket Bécsbe vitték, a még itt élő dolgozók pedig követték a munkáltatójukat.

* 1925. március 29-én Czipott Géza lelkész javaslatára az evangélikusok gyülekezeti ház, ún. Evangélikus Kultúrház építését határozták el. Helyét a Desits Gyula (ma József Attila) utcában az 1912-ben épült újgótikus stílusú templomuk szomszédságában jelölték ki. A nagy szorgalommal és igyekezettel végzett munkák eredményeképpen október 8-án már az ünnepélyes avatás is megtörténhetett.

* 1925. május 3-án szentelte föl gróf Mikes János megyéspüspök ünnepélyes keretek közt az 59. számú Árpád cserkészcsapat zászlaját. Ők voltak a település első cserkészei. A közösség 1922. november 18-án alakult a gimnázium fiú diákjaiból. Első parancsnokuk Ujvári Ferenc tornatanár volt, akit 1924-ben áthelyeztek. Az őt követő Baitz Károly tanár a zászló ügyében a szentgotthárdi hölgyekhez fordult segítségül. A zászló elkészült; zászlóanyának az ivánci Sigray Margit grófnőt kérték fel, aki ekkor már a gimnázium tanulója volt. (Sigray Margit 1929-ben érettségizett.)

* 1925. július 5-én volt a Hadastyán Egyesület zászlószentelése tábori misével a Széll Kálmán téri Mária-szobornál. (Hadastyán = öreg, rokkant, leszerelt katona.) Ezen teljes létszámmal részt vettek a tűzoltók. A szentbeszédet Láng Ince ciszterci és Czipott Géza evangélikus pap, az ünnepi beszédet az egyesület vezetője, dr. Vargha Gábor tartotta. A zászlót a nagyfalvai hadastyánoktól kapták, mert Trianon után – mint magyar jelképet – ők már nem használhatták. A zászlót felszentelése után az apátsági templomba vitték megőrzésre. A zászlóanya dr. Sztojka Viktorné volt.

* 1925. augusztus 4-9. között Mathiasz Artúr, a gimnázium igazgatója műkedvelő előadásokat szervezett.

* 1925. november 9-én halt meg Bécsben Bujatti Herman. Édesapja tőkéjéből, két testvére segítségével alapította a Selyemszövő-gyárat. Emberségből az első világháború kezdete után egy egész épületet rendezett be gyáruk mellett a Vöröskeresztes kórház számára. Főleg e kiemelkedő cselekedete volt az indoka, hogy 1916. október 29-én díszpolgárságot kapott a település akkori vezetésétől. Példamutató segítőkészségét több mint száz évvel később sem feledtük, 2019. október 11-én neve és nemes cselekedete bekerült a Szentgotthárdi halhatatlanok aranykönyvébe.

* 1925. december 25-én Szentgotthárd és a közeli Zsida egyesítését elutasították, mert a település jelentős tartozással rendelkezett, amit Szentgotthárd nem kívánt átvállalni.

* 1925 februárjától kezdte el dr. Frühwald (Ettre) István megszervezni a Stefánia rendelőintézetet. Az Országos Stefánia Szövetség 99. számú anya- és csecsemővédő intézete 4 évvel később már bölcsődét, tejkonyhát és napközi otthont is működtetett a Desits Gyula u. 11. szám alatt (ma József Attila utca), majd az Ipartestület székházának udvarán. Naponta 15–20 gyermeket és csecsemőt láttak el, de volt orvosi és védőnői felügyelet is. Az ellátást gyűjtések útján fedezték. Elnök dr. Vargha Gábor, orvos dr. Fehér Samu, ügyvezető igazgató Friedrich Ödön, védőnő Schaffer Emilné volt. 1941. január 1-jétől beolvadtak a zöldkeresztes szolgálatba.

90 éve
* 1930-ban jelent meg Szombathelyen a Vasmegyei fejek című 398 oldalas kiadvány. Szerkesztője Halász Imre volt. Szentgotthárdról 16 fő helyi közéleti személyiség fényképe és életrajza szerepelt, többek közt: Vargha Gáboré, Piszter Imréé, Kiss Eleméré, Mathiász Arturé, Székely Ernőé és Frühwald Istváné.

* 1930. április 30-án Szent Imre hercegről nevezték el az akkori elemi iskola (ma könyvtár) és a gimnázium közötti teret.

* 1930. május 30-án, Trianon 10. évfordulóján a kegyetlen és igazságtalan döntés ellen képviselő-testületi gyűlést tartottak, ahol a revízió napirendre tűzését kérelmező levelet fogalmaztak meg.

* 1930. június 9-én avatta az evangélikus gyülekezet az I. világháborúban elvesztett, beolvasztott harangjaik helyett beszerezett harangot, melyet a „Hősök” felirattal szenteltek fel. Hét évvel később a nagyobb harangot is - „Békéért” felirattal – újra tudták öntetni. Ennek felszentelése 1937. október 17-én egybe esett templomuk építésének 25. évfordulójával. Ezt az ünnepet Czipott Géza a helyi gyülekezet első lelkésze, a templom, az evangélikus iskola létrehozója sajnos már nem érhette meg, ő 1930-ban, Szombathelyen elhunyt.

* 1930 júniusában volt az ünnepélyes avatója az előző év nyara óta 8-18 év közötti betegeket fogadó első hazai iskolaszanatóriumnak. Budapesten, a Svábhegyen csak hat évvel később nyílt hasonló iskolaszanatórium: itt csak a könnyebb eseteket kezelték, míg Szentgotthárdon végig a komolyabb gyógykezelést igénylők gyógyultak. Az iskolaszanatórium kezdeményezője dr. Frühwald István doktor volt, aki felfigyelt rá, hogy a térség éghajlata alkalmas a tüdőbetegség leküzdésére. Nem volt elég pénz új intézményt építeni, ezért a megüresedett óragyár épületét vásárolta meg az egyesület a mögötte levő parkkal együtt. A kétszintes épület déli oldalán 13 kórtermet alakítottak ki. Az első tanévre 89, főleg budapesti tanulót írattak be. 

* 1930. augusztus 4-én Budapesten halt meg Cseley József tanár és festőművész. 1868. május 11-én született Cselejben (ma Szlovákia). Ő volt 1893-tól gimnáziumunk első rajztanára. 15 évig tanított itt, közben megszerezte a tornatanári képesítést, mert az intézménynek nem volt testnevelő tanára. Sokat tett településünk sportjáért. Szentgotthárdi lányt vett feleségül. 1908-ban áthelyezték Nagyszebenbe (ma Románia), majd Budapestre került. Városunkhoz köti a Szentgotthárdi csata című festménye, mely 1894-ben a Műcsarnokban szerepelt egy kiállításon. Keszthelyen, Hévízen, Nagyszebenben és Piliscsabán az oltárképek dicsérik tehetségét.

* 1930. augusztus 25-én nyílt meg a Magyar-Belga Ásványolaj Rt. új benzinkútja a Kossuth Lajos u. 2. szám előtt. Feltétel volt, hogy kizárólag hazai benzin-terméket forgalmazhattak, ennek betartását a képviselő-testület ellenőrizte.

* 1930. szeptember 19-én, Szombathelyen meghalt Czipott Géza evangélikus lelkész. 1882-ben született Mártonhelyen (ma Szlovénia). Pápáról került 1909-ben Szentgotthárdra, hogy a helyi evangélikus egyházközösség részére templom építését megszervezze. 1916-tól szerkesztette a Harangszó című országos evangélikus lapot. 20 évig, 1929-ig volt Szentgotthárd első evangélikus lelkipásztora és a gimnázium hitoktatója. Ekkor Szombathelyre helyezték, ahol egy év múlva meghalt. Sírja a megyeszékhelyen, a Szent Márton úti temető A/4-es parcellájában található.

* 1930 szeptemberében jelent meg Dezső Lipót királyi tanfelügyelő ismeretterjesztő útleírása Vas megyéről Az én szülőföldem címmel. A kerettörténet szerint egy tanár két szentgotthárdi jó baráttal, Varga Misivel és Balogh Pistivel járja be Vas megye nevezetességeit. A 150 oldalt számos fényképpel illusztrálták.

* 1930 decemberében a régi temetőben, a temetőkápolna előtt, hely hiányában végleg megszűnt a temetkezés. Már évekkel korábban elkezdődött az új, megfelelő hely kiválasztása. Hosszas vizsgálódás után a vasút melletti, jelenleg is használt helyet jelölték ki, amit 1915 decemberében nyitottak meg.

85 éve
* 1935. január 1-jén Kisfalud és Talapatka egyesüléséből Máriaújfalu néven új község keletkezett. (Az öregek elbeszéléséből tudjuk, hogy a két falu vitatkozott az új település nevéről: mindkettő a saját nevét akarta tovább vinni.) Négy évvel később önálló elemi iskola nyílt a településen.

* 1935 januárjában Rábafüzesen megalakult a Magyarországi Német Népművelési Egyesület helyi csoportja.

* 1935-ben vitéz Szabó József zsidai iskolaigazgató és méhész több mint 50 környékbeli társával megalapította Szentgotthárd és Vidéke Méhészkörét. Két évvel később a szombathelyi mézexport vásáron már 105 mázsa akácmézet adtak el, amiért aranyérmet és dicsérő okleveleket is kaptak. Mintegy ezer méhcsaládjuk volt. Teherautót vásároltak, hogy akácosokhoz vihessék a méheket, mert az akácméz keresettebb volt, mint a hajdina. Az akácméz elsősorban külföldre, Svájcba, Németországba és Angliába került, a hajdinamézet pedig a mézeskalácsosok és kekszgyárosok keresték.

* 1935. április 10-én a közbiztonsággal kapcsolatos határozatot hozott a helyi képviselő-testület. Ekkor a település lakosainak száma 3258 fő volt, és mintegy 350 lakóház volt, emiatt legalább 8 fő tűzoltót és éjjeliőrt volt köteles a község alkalmazni. Az éjjeliőrök a külterületen voltak szolgálatban úgy, hogy kétóránként be kellett járniuk a területüket. Emellett a vasút, a dohány-, a selyem- és a kaszagyár, valamint a fűrészüzem külön őrt volt köteles biztosítani.

* 1935. május 26-án szentelték föl a zsidai temetőben Zsida és Zsidahegy első világháborús halottainak emlékkeresztjét. A két szomszédos település lakói által állíttatott emlékkeresztre két oldalon 9-9 fő hősi halott nevét vésték. A sors úgy hozta, később még további neveket kellett felírni, akik a II. világháború áldozatai lettek.

* 1935. július 1-jén megjelent Az Utas könyve, benne a magyar városok, gyógy- és üdülőhelyek, valamint a nyaralásra alkalmas községek leírása. A 650 oldalas, fényképeket is tartalmazó kiadvány a vendéglátást, turisztikát igyekezett fellendíteni hazánkban. A benne szereplő településeknek fizetniük kellett a megjelenésért. Megyénkből 15 helység járult hozzá a kiadásához, járásunkból Szentgotthárd mellett Gasztony és Rábagyarmat is szerepelt, pontosan megadva a kínált szolgáltatásaikat.

* 1935. szeptember 14-én vásárolta meg a soroksári Textilipari Rt. 222.000 pengőért a selyemgyárat. Az 1899-es alapító Bujatti testvérek addigra meghaltak, 1925-ben Hermann, 1933. december 13-án Ferenc György.

* 1935-ben készült el Bory Jenő 2,29 m magas Szent Bernát-szobra műmárványból. A műalkotás évtizedekkel ezelőtt Székesfehérvárra került.

* 1935-től a helyi református közösség külön fiókgyülekezetbe tömörült.

80 éve
* 1940. január 25-én a tűzoltók kérték dr. Vargha Gábor képviselőt, hogy Szombathelyen a hadtest-parancsnokságon eljárni szíveskedjen a sziréna beszerzése miatt, egyúttal új tömlőkre is szükségük van.

* 1940. március 16-án volt először önálló református istentisztelet Szentgotthárdon, a Levente Otthonban. Kezdetben havonta egyszer, 1941 márciusa után minden vasárnap volt istentiszteletük. 1939. december 18-án vált külön a közösség a helyi evangélikusoktól és szerveződött önálló fiókegyházzá. A fő gondnok dr. Ónody Zoltán ny. járásbíró, egyik presbiter pedig Vakarcs Kálmán gimnáziumi tanár volt. 1948 márciusában a Hunyadi utcai Ganszter-féle telket (ma: Hunyadi u. 38.) kapták meg, de nem épült ott templomuk. Helyette megvásárolták a Kossuth Lajos u. 8-as számú emeletes épületét, ahova 1949 elején a lelkészük költözött és ahol a gyülekezeti termet kialakították.

* 1940-ben készült a díszes Mária-oltár, mely Mákos Ferenc helyi asztalosmester munkája volt. Mákos Ferenc mesternek köszönhetjük az 1956-ban, a nándorfehérvári csata 500. évfordulóra készített Hunyadi János szobrot is, mely jelenleg a róla elnevezett utcában, a múzeum közelében áll.

* 1940. november 5-én az Akasztódombi Polgári Lőtér kibővítését kérték, mert kevés volt a lőállás. Az 1930-ban átadott lőtéren rendszeresen gyakoroltak, ill. ott tartották versenyeiket a járás lövész egyletei is. Az apátság 50% kedvezménnyel ajánlotta fel a bővítéshez szükséges épületfát.

* 1940. november 17-én Katolikus Kultúrház céljára 27.000 pengőért megvásárolták dr. Vargha Gábor Arany J. u. 1. szám alatti házát a hozzá tartozó 621 négyszögöl parkosított telekkel. Az összeget a nemes cél érdekében az 1938-as jubileumi évben kivetett külön egyházi adóból gyűjtötték össze. Már régóta keresték a megoldást közösségi épületre, hiszen a sokkal kisebb lélekszámú evangélikus gyülekezet is épített már egyet magának templomuk szomszédságában. Úgy alakult, hogy a katolikusok mégsem jártak szerencsével. Nem sikerült birtokba venni az épületet, mert az addigi bérlő, a pénzügyőrség megakadályozta.

* 1940. november 26-án a Magyar Királyi Csendőrség felállításának 60. évfordulóján a Petőfi utcának a Tompa Mihály utca és a Zsida-patak közti részét Fery Oszkárról nevezték el.

75 éve
1945 januárjában 1362 menekült jelentkezett be a helyi hivatalba. Itt tartózkodtak ekkor még bejelentés nélkül a Nyilas Pártból háromszázan, a 7. újonckiképző ezred, a Görgey hadosztály, egy határvadász zászlóalj, a tábori és lovas csendőrség, a pályaudvari őrség és egy terménybeszerzési csoport. A német katonaság kb. 100 fő lehetett. A még decemberben a kultuszminisztériumból érkezett 200 főt a rendházban szállásolták el. A dohánygyárban folyamatosan folyt a termelés, mert a frontra a cigarettát tudták legkönnyebben eljuttatni. A selyemgyárban bérmunkát végeztek német megrendelésre, német alapanyagból.

* 1945. március 24-én halt meg Kerecsényi Dezső irodalomtörténész, kritikus, a MTA levelező tagja. A II. világháború utolsó napjaiban, mindössze 47 évesen, a szlovéniai Péterhegyen (ma: Gornji Petrovci), felesége családjánál kapott végzetes szívrohamot. 1898. június 19-én, Szentgotthárdon született, majd itt is érettségizett 1916-ban. Egyetemi évei után 1923-24-ben ösztöndíjjal a párizsi Sorbonne-on képezte magát. Ismert tanár és irodalomtörténész, 1935-től volt a Magyar Irodalomtudományi Társaság alelnöke volt.

* 1945. március 30-án, nagypénteken a Szépművészeti Múzeumból Pannonhalmán keresztül 1944. december 24. és 1945. február 11. közt Szentgotthárdra menekített kincseinek kétharmadát, 80 ládában a nyilas kultuszminiszter utasítására sietve két vasúti kocsiba rakták és a közeledő oroszok elől Ausztriába szállították. A főleg festményeket, szobrokat és ezüst tárgyakat tartalmazó szállítmányból 45 láda itt maradt, mert nem fért be a vagonba. A szállítmány nem érte el a tervezett úti célját, 1 hónapig a sínen vesztegelt, majd amerikai és angol katonák találták meg, akik Münchenbe, a hazánkból elvitt értékek gyűjtőhelyére juttatták. 1946 januárjában a műkincsek az Aranyvonattal, 1947 áprilisában pedig az ezüst tárgyak az Ezüstvonattal kerültek vissza Budapestre. (A műkincsek utazásáról rövid összefoglaló itt.)

* 1945. március végén a német csapatok fel akarták robbantani a selyemgyár áramtermelőjét. A gépház németellenes dolgozói és Szapor Kálmán főgépész leleményessége akadályozták ezt meg. Március 31-én kisebb harc volt Szentgotthárdon a visszavonuló német és a támadó szovjet csapatok közt. Az üzemek megmaradtak, berendezéseiket - bár úgy tervezték - nem volt idejük a német csapatoknak elszállítani. Elvitték viszont az összes (325 ezer méternyi) anyagot, majd június 4-én jöttek az oroszok, akik megtalálták és elvették a gyár pénzbeli tőkéjét, 218 010,18 pengőt. Április 6-tól visszatértek a dolgozók a gyárat helyreállítani, hogy a termelés mielőbb folytatódhasson.

* 1945. április elején a szovjet csapatok többször át akarták törni a német vonalat. Ez napokig nem sikerült, mert a Schlössl keleti oldalában levő bunkerból és főleg a hegytetőn levő kápolna tornyából a német mesterlövészek megakadályozták azt. Aztán egy tankból kilőtt lövedék eltalálta a kápolna tornyát, majd a következő már teljesen le is rombolta azt. A ciszterek kápolnájában is sok kár keletkezett. Szinte a csodával határos, hogy a ”Feltámadunk” felirat és a Nagyboldogasszony szobor épen maradt. Nagyfalvai (ma: Mogersdorf) források, a falu monográfiája szerint a dombot 13 német katona védte ekkor.

* 1945. április 16-án kezdődött el a tanítás a gimnáziumban. Az azt megelőző napok takarítással és a helyreállítással teltek. A front elhaladását követően önként jöttek segíteni a tanárok, a diákok, hozzátartozóik és a város lakói. Az 1993. évi, 100 éves jubileumi évkönyvben riportot olvashatunk régi diákokkal. Dr. Kulcsár Ferenc arra a kérdésre, hogy mit nem szeretett a gimnáziumban azt válaszolta: „A háború után romeltakarítási munkák folytak, de ezt azért szívesen csináltuk...” Az 1944-45-ös tanévben október és március közt, amikor a gimnáziumban is sebesülteket helyeztek el, a tanítás más helyszíneken folyt. Így Mathiasz Artúr korábbi igazgató segítségével az érettségi sem maradt el. Fenn maradt egy festmény az osztályról és a tablójuk, melyet nem fényképek, hanem Demjén Attila, a későbbi Munkácsy díjas festőművész által festett portrék tettek egyedivé.

* 1945 áprilisában újra kellett tervezni a kaszagyárban a termelést, ezen belül a kaszagyártást, mert az osztrák állampolgárságú mesterek - egy kivétellel - elhagyták az országot. Egyedül Stankó József, aki osztrák állampolgár volt, maradt és vállalta, hogy átadja tudását, betanít magyar dolgozókat. Először 10 főt választott ki a régi, jó kézügyességű kollégák közül a kaszaszélesítés több mint 40 műveletére. Így nagy nehezen újra indulhatott a kaszakészítés. A Kossuth Lajos utcai volt kaszagyári művelődési ház (jelenleg Kormányhivatal) földszintjén ma is látható márvány emléktáblája, melyet a gyár hálás kollektívájától kapott.

* 1945. május 1-én dr. Bartos Imre mb. igazgató a gimnázium épületében internátust, ill. diákotthont alakíttatott ki. Összesen 63 főt helyeztek el a második emeleti előadókban. A következő évtől a településen béreltek helyiségeket diákoknak, 1946. október 1-jén nyílt meg a Madách Imre népi kollégium, 1948-tól pedig menza is állt a rendelkezésükre, mindezek kedvezően befolyásolták a tanulók létszámát.

* 1945. június elején helyreállt a vasúti közlekedés, ekkor az első vonattal „utaztak” vissza a december közepe óta Szentgotthárdon, a templom alatt, az apátság pincéjében elrejtett festmények, szobrok és egyéb műtárgyak a Szépművészeti Múzeumba.

* 1945 nyarán mesedélutánokat szerveztek a gyermekeknek, hogy a háború után az élet mielőbb visszatérjen a korábbi békés medrébe.

* 1945 júliusában megalakult a Szentgotthárdi Munkások Sport Egylete. Elnökök Gerenday Lajos, a dohánygyár és Weith Nándor, a selyemgyár ügyvezető elnöke, és Englóner Vince, a kaszagyár igazgatója voltak.

* 1945. július 1-jén megtartották a ciszterciek vezetésével a máriabildi zarándoklatot, melyet még a heiligenkreuzi szerzetesek honosítottak meg 1734 után. A szép hagyományt 2007-tól újra évente megszervezik, és egyre több helyi, körmendi és nagykanizsai hívő vesz részt rajta. Az út oda - vissza 22 km.

* 1945 szeptemberétől a gimnáziumban lányok is tanulhattak állami támogatással. Ezt megelőzően csak magántanulók lehettek és a vizsgáikért is fizetniük kellett. (Malmos Mária volt az első, aki így vizsgázott 1898-ban.)

* 1945 novemberében a jelenleg plébániaként használt korábbi szolgabíróság épületében helyezték el a szalvátor nővéreket Szentgotthárdon. Vezetőjük Czinege Jadviga volt. Mindösszesen 4,5 évig tartózkodtak, dolgoztak itt az apácák, míg 1950. június 10-én éjjel mind a hatukat kitelepítették – együtt a 12 ciszterci szerzetessel. Az apácáknak Vác, a ciszter szerzeteseknek viszont a messzi Kunszentmárton lett az új, ideiglenes otthonuk.

* 1945. november 15-én éledt újra a háború után a Cserkészszövetség, így Szentgotthárd két cserkész közössége, a gimnáziumi tanulók alkotta 59. sz. Árpád és az iparos tanonciskolások 359.sz. Vajda Ödön csapata is. Úgy hozta a történelem folyása, hogy az 1920-as években alakult, majd 1945-ben rövid megszakítás miatt újra szerveződött cserkészeknek 1948 májusától be kellett olvadniuk az úttörő-mozgalomba, így csak a rendszerváltás után éledhetett újra a demokratikus cserkész szövetség.

* 1945. december 29-én az alábbi határozatot hozták Szentgotthárd akkori vezetői a temetői sírhelyek díjával és a ravatalozó használatával kapcsolatosan: „A bejárattól jobbra, az első sorban az I. osztályú hely 300 kg, balra II. osztályú hely 150 kg, második sorban 100 kg, harmadik sorban 25 kg.” (Az árat nem pénzben, hanem búzában adták meg)

70 éve
* 1950. január 30-án csatolták Zsidát és Rábakethelyt Szentgotthárdhoz.

* 1950-ben dr. Székely Ernő javaslatára hozták létre a Szülőotthont. Azt szerették volna elérni, hogy az anyák ne az otthonaikban, hanem a biztonságos szülőotthonban szüljenek. Ezért számukra 12 ágyat helyeztek el, ezen kívül biztosítva volt az orvosi és szülésznői jelenlét, az újszülöttek részére pedig külön csecsemőszobát rendeztek be. Az anyákat és a dolgozókat a szanatórium konyhájáról élelmezték. Az első években átlagosan 350 szülés történt az új intézményben és kb. ugyanennyi még mindig a magánházaknál. Szentgotthárd és a környék vend lakossága volt először bizalommal az új intézmény iránt.

* Az 1950-es évek német anyanyelvű lakosságának, főleg Rábafüzest érintő kitelepítései miatt, s mert ők evangélikus vallásúak voltak, a szentgotthárdi evangélikus közösség létszáma drasztikusan csökkent, mindössze háromszázan maradtak.

* 1950. június 10-én éjfélkor, az éj leple alatt az államvédelmi osztály behatolt a kolostorba. A felébresztett szerzeteseknek egy végzést olvastak fel, melyet a belügyminiszter rendelt el. Húsz perc időt kaptak, hogy összeszedjék legszemélyesebb holmijukat egy kézitáskába, ezt is egy-egy ávós jelenlétében. Majd a kapuban álló géppisztolyos rendőrök közt fel kellett szállniuk a várakozó ponyvás teherautóra. A 12 főt Kunszentmártonba, egy karmelita kolostorba, mint kényszer-tartózkodási helyre vitték. Ugyanekkor vitték el a 6 apácát is, akik az Isten Üdvözítő Nővérei - salvator nővérek - voltak, vezetőjük Czinege Jadviga. Ők Vácra kerültek. A rend 1899 óta működött hazánkban. Feladatuk a leányifjúság nevelése, az óvodák, árvaház, szociális otthonok vezetése, kórházakban és otthon a betegápolás. (1989 óta újra jelen vannak hazánkban: Congregatio Sororum Divini Salvatoris néven.)

65 éve
* 1955. június 19-én szentelte pappá Brenner Jánost Kovács Sándor püspök. Brenner János 1931. december 27-én született Szombathelyen. Szülei Brenner József és Wranovich Julianna voltak. A megyeszékhelyen éltek együtt a nagyszülőkkel az ősi Brenner-házban. Brenner János apai nagyapja Brenner Tóbiás, Szombathely híres polgármestere volt 1902-1914 között. Felmenőit követve ő is a premontrei gimnáziumba járt. László és József nevű testvére is a papi hivatást választotta. 1950-ben jelentkezett a ciszterci rendbe. Brenner János felszentelése után került Rábakethelyre káplánnak. Mindössze két és fél évvel később, 1957. december 14-én meggyilkolták. A helyszínen a rendszerváltás után emlékkápolnát építettek, amit 1996. augusztus 25-én szenteltek föl. Brenner Jánost 2018. május 1-jén avatták boldoggá.

* 1955 szeptemberében kezdődő tanévben vezették be a gimnáziumban a levelező oktatási formát, melyben heti egy alkalommal 5 órás konzultációkat tartottak.

* 1955. november 6 -13. között Művészeti hetet rendeztek Szentgotthárdon.

60 éve
* 1960 áprilisában kezdték el építeni a strandot a várkert délnyugati oldalán, hogy még a fürdési szezonra át tudják adni. Két medence készült: egy kisebb, a gyermekeknek és egy 25 m-es a felnőttek és úszni tudok számára.

* 1960-ban a könyvtár felnőtt részlege a Kossuth Lajos utcából a Béke térre (ma Széll Kálmán tér), a volt elemi iskola földszintjére költözött, mert kinőtte korábbi helyét. Ekkor 7546 kötet állt az olvasók rendelkezésére. 1967-ben felújították az épületet, és kibővítették a könyvtárhelyiség alapterületét. 1990-ben a gyermekrészleget is itt helyezték el.

* 1960 szeptemberében Járási Művelődési Otthon, röviden kultúrotthon nyílt a Kossuth Lajos utcában, a volt Lipp bank, a Szentgotthárdi Általános Takarékpénztár Rt. 1907-ben épült impozáns épületében. A kaszagyár kezdeményezésére létrehozott szakszervezeti kultúrotthonban a következő évtizedekben jelentős kulturális tevékenység folyt. A 11 helyiségből álló, 300 ülőhelyes előadó teremmel rendelkező épületben könyvtár és klubok működtek, rendszeresek voltak az ismeretterjesztő előadások, a hangversenyek, tanfolyamok és filmvetítések. A szabadtéri rendezvények céljára hangulatos kerthelyiség és szabadtéri színpad is épült. Nyaranként itt voltak a bálok is május elsején és augusztus 20-án.

55 éve
* 1965. március 20. Szentgotthárdon és környékén újjáéledt a Vöröskereszt, vezetője dr. Vörös Imréné lett.

* 1965. október 1-jén nagy előrelépés történt az itt élők egészségügyi ellátásában, megnyílt a mentőállomás a Kossuth Lajos u. 12. szám alatt, az ún. Weidlich-házban, ahol a szakorvosi rendelő is volt. Hazánk 146. mentőállomása lett, igaz, még csak egy Nysa típusú kocsival, de napi 24 órás szolgálattal. Eddig a körmendi mentőkre kellett várni. Amikor a szakorvosi rendelő 1981 áprilisában a Hunyadi utcába, a volt szülőotthon épületébe költözött, lehetővé vált az állomás bővítése.

50 éve
* 1970 júliusában korszerűsítették a helyi Kenyérüzem sütödéjét azóta Ferrosüt Kft. üzeme), így ettől kezdve jobb munkafeltételekkel ízletesebb kenyér készült. (2019-ben a "Gotthárdi Kétkilós Kenyeret" a Zöld Szentgotthárd díjjal tüntették ki.)

* 1970. november 11-én megnyílt Szentgotthárdon az Öregek Napközi Otthona, az ÖNO a régi városháza földszintjén. Befogadóképessége akkor 20 fő volt. 1981 augusztusában költözhettek szép környezetbe a Liget sarkára, az 1906-ban a Takarékszövetkezet Rt. vezetőjének épült szecessziós villába, mely később vámőrségi laktanya volt, majd 26 éven át bölcsőde is. Az intézmény jelenleg Városi Gondozási Központként 70 fős férőhellyel, a hét minden napján végzi tevékenységét.

* 1970. december 14-én átadták az új községi óvodát a Kossuth Lajos utcában, a régi Weidlich-ház, majd mentőállomás mögött. Építését még előző év nyarán kezdték. Az akkori viszonyok szerint korszerű, tágas épület négy csoportszobájában 100 gyermeket tudott fogadni reggel 7 és délután 17 óra között. Hamarosan újabb 100 fős bővítéséről kellett dönteni, ami 1980 augusztusára készült el. Égető szükség volt a helyekre. (Szentgotthárdon az első óvoda 1885 októberétől 85 éven át még a Széchenyi utcában volt.)

45 éve
* 1975-ben a szakmaközi művelődési házban Népek Barátsága Klub nyílt, mely a térség nemzetiségi lakossága számára szervezett összejöveteleket, programokat, valamint magára vállalta a hét vend község (Rábatótfalu, Szakonyfalu, Alsószölnök, Felsőszölnök, Apátistvánfalva, Kétvölgy, Orfalu) jellegzetes táncainak, dalainak, népszokásainak gyűjtését.

* 1975. április 25-én elkezdődött a Selyemgyár óvodájának építése a Gárdonyi utcában, közel a vasútállomáshoz. A 100 fősre tervezett korszerű intézményt a gyár nő dolgozói a szabad szombatokon vállalt műszakokkal, a férfiak társadalmi munkájukkal segítették. Az intézményt 1977. augusztus 20-án adták át a gyermekeknek. 15 hónappal később 152 gyermek elhelyezését kellett megoldaniuk.

* 1975. május 15-én adták át a turista szállót a Deák Ferenc utcában. A város szívében álló jobb sorsra érdemes épületéről már 20 évvel az átadása után, 1995 májusában így írt a helyi sajtó: „szellem járta épület”.

* 1975. június 4-án halt meg a dallas-i kórházban Falubíró Győző ciszterci rendi tanár. 1908-ban Muraszombaton született. Szülei hamarosan Szentgotthárdra költöztek 4 gyermekükkel. Ekkor még Friskics volt a család vezetékneve, amit 1930-ban magyarosíttattak. 1918-26 között a helyi gimnázium tehetséges diákja volt, ahonnan Zircre, majd a PPKE történelem–latin szakára vitte az útja. Szakdolgozatában feldolgozta a Szentgotthárdi Ciszteri Apátság XVI-XVII. századi történetét. 1964-ben meglátogatta az USÁ-ban élő nővérét, és onnan már nem tért haza.

* 1975. december hónapban a Selyemgyár 100 fős óvodát adott át az üzem közelében a vasút mellett, a mai Lipa étterem helyén, megkönnyítve ezzel kisgyermekes dolgozóinak munkába állását.

40 éve
* 1980. március 3-án Budapesten meghalt Duxler Lajos. 1911. november 3-án született Szentgotthárdon. 1921-1928 között volt a gimnázium tanulója. Magyar szakos tanár lett és asztaliteniszező. 1945-48 közt a magyar női asztalitenisz válogatott szövetségi kapitánya volt.

* 1980. március 14-én a Nyugat-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság az osztrák vízügyi szervekkel közösen döntött a Lapincs folyó szabályozásáról térségünkben.

* 1980 augusztusában nevezték ki Schreiner Vilmosné Molnár Zsuzsannát a Vörösmarty Gimnázium igazgatójának. Zsuzsa néni nem csak a mi gimnáziumunkban, hanem Vas megyében is az első női gimnáziumigazgató lett.

* 1980 szeptemberében a Szentgotthárd és Csörötnek közti Rába szakaszon összehangolt munkával ún. nagyvízi szabályozást kezdett a Nyugat-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság.

* 1980. október 1-jétől 30 év után bezárt a szülőotthon. A hivatalos indoklás szerint már nem volt korszerű az intézmény. Az épület földszintjén ezután onkológiai szakrendelés, terhes- és csecsemő tanácsadás, valamint nőgyógyászati járóbeteg rendelő kapott helyet.

* 1980 novemberére készült el a Kossuth Lajos utcai óvoda közvetlen szomszédságában a 80 férőhelyes új építésű bölcsőde. Ezt megelőzően a legkisebbek 26 éven át a Liget sarkán, az 1906-ban a Szentgotthárdi Takarékpénztár Rt. igazgatójának épült szecessziós villában (majd vámőrlaktanya) voltak elhelyezve. 1980 őszét a „költözések évadjának” nevezte az akkori sajtó, mert az óvoda az újabb 100 férőhelyes szárnyát, a bölcsőde az új helyét, az ÖNO pedig a felújítása után a bölcsőde korábbi helyét foglalhatta el.

* 1980. december 19-én halt meg Weber Antal rábafüzesi plébános életének 78. évében. 1937. november 1-jén került Sárvárról Rábafüzesre, ahol 43 évvel később bekövetkező haláláig megszakítás nélkül teljesítette egyháza szolgálatát. Sem előtte, sem utána nem volt a közösségnek önálló plébánosa. Weber Antalhoz tartozott Felsőrönök is, ahova kerékpárral járt. Halála óta minden évfordulókor szentmisét tartanak a rábafüzesi templomban. Sírja a rákoskeresztúri temetőben található.

35 éve
* 1985. szeptember 3-án indult meg a tanítás a város és környékének új, 16 tantermes iskolájában. Mivel a közigazgatását tekintve a Szentgotthárdhoz tartozó, részben nemzetiségi Rábafüzes és Rábatótfalu, valamint Alsószölnök, Szakonyfalu általános iskolásai is ide kerültek, kiemelt feladat lett a német és szlovén nyelv oktatása. A korszerű intézmény sportcsarnokkal, 2 technika teremmel, kémia–fizika előadókkal, könyvtárral, 600 fős lelátóval, 600 főt ellátni tudó konyhával és ebédlővel rendelkezett. Az iskola ünnepélyes átadására november 10-én került sor 2. sz. Általános Iskola néven.

30 éve
* 1990. január 13-án a GM európai képviselete valamint a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár vezetői szerződést írtak alá vegyes vállalat létrehozásáról, amelyben 33% lett a magyar gyár és 67% az amerikai cég többségi tulajdona. 1990 júliusára eldőlt, hogy az új gyár neve GM Hungary lett. A hivatalos gyáravató ünnepség 1992. március 13-án volt, amikor az első hazánkban gyártott Opel Astra gördült le a szalagról. Ez az autó ma a Budapesti Közlekedési Múzeumban látható.

* 1990. július 18-án született városunk történetének legeredményesebb női sportolója, Dancsecs Bojána. Itt élt és járt általános, majd középiskolába. A kick–box sportágban 17-szer volt magyar bajnok, 20-szor nyert világkupán, 3-szor Eb-n és 4-szer Vb-n.

* 1990. október 14-án volt a rendszerváltás után újra szerveződött cserkészcsapat fogadalomtétele. Parancsnokuk, Polesznyák László vezetésével újra jelen voltak minden jelentősebb plébániai eseményen, évenként táborozáson vettek részt.

25 éve
* 1995. január 4-én volt a szlovén kisebbségi önkormányzat alakuló ülése Rábatótfaluban. Első elnöküknek Pusztai Zsoltné Antal Ildikót választották, helyettese Szukics Marianna lett. Az elmúlt negyed évszázad alatt számtalan rendezvényt szerveztek és támogattak: rönkhúzásokat, idősek napját.

* 1995 márciusára fejeződött be városunk területén a gázvezeték-rendszer kiépítése.

* 1995 májusában Farkasfa városrészben emlékművet avattak a két világháborúban elesett 16 hős tiszteletére.

* 1995 augusztusában került jelenlegi helyére, a Stájer-ház elé Mákos Ferenc helyi asztalosmester által 1956-ban, a híres nándorfehérvári győzelem 500. évfordulójára készített Hunyadi János szobra. A műkőből készült mellszobor először a Temetőkápolna előtti téren állt, ahova 1972-ben az új buszmegálló került. A 25 évvel ezelőtti áthelyezés előtt áprilistól alapos felújításon esett át az egyik legszebb köztéri szobrunk.

* 1995-ben kezdte kialakítani Szentgotthárd önkormányzata a város északi oldalán, a vasút mellett az ipari parkot. A saját vasúti megállóval (Haris) rendelkező 270 hektáros területen a GM Hungary után egyre több gyár és üzem létesült: Vossen, Dometal, Kiswire stb.

* 1995. november 10-én, a 10. évfordulóján vette fel a már 1985 óta működő 2. sz. Általános Iskola Széchenyi István nevét.

* 1995. december 15-én volt a Brenner János rábakethelyi katolikus vértanú káplánról elnevezett emlékhely alapkő-letétele Zsida és Rábakethely városrészek között, az 1957. december 14-i gyilkosság helyszínén. Felszentelését 8 hónappal később, 1996. augusztus 25-én dr. Konkoly István megyéspüspök, harangjának szentelését pedig az alapkő-letétel 2. évfordulóján, a vértanú halálának 40. évfordulóján, 1997. december 14-én dr. Kerekes Károly zirci apát végezte. A kápolna elkészülte óta búcsújáró hely, ahol december közepén, a gyilkosság évfordulójakor éjszakai körmenetre érkeznek a hívők. Minden nagycsütörtökön éjszakai virrasztást tartanak, Péter és Pál ünnepén pedig az egyházmegye újmisés papjai mutatnak be szentmisét a hivatalos nevén „Jó Pásztor Kápolná”-ban. 1993-ban jött létre a „Brenner János Emlékhely Alapítvány”. 1999. október 3-án indította el az egyházmegye a boldoggá avatás folyamatát. A vértanú boldoggá avatása 2018. május 1-jén Szombathelyen volt.

* 1995. december 29-én halt meg 85 évesen szeretett szülővárosában Hodászi Ede. 1911. november 21-én született. Szentgotthárdon érettségizett, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem szerzett tanári diplomát. 1940-ben került a szentgotthárdi gimnáziumba. Ő volt a világháború idején az egyetlen matematika-fizika szakos tanár, ezért kérvényezték katonai szolgálat alóli felmentését. Az engedély valószínűleg az életét mentette meg, mert volt százada a Don-kanyarban harcolt. 6 év után igazgatóhelyettes, újabb 6 év múlva igazgató lett. 21 éven át vezette az intézményt, annak élő lelkiismerete és lexikonja volt. Vezetése idején kezdődött meg a középiskolai szintű iskolaszanatóriumi oktatás, a dolgozók iskolája képzési forma, és nyílt meg a kollégium. Még megérhette az intézmény centenáriumát. A Szentgotthárd monográfia megírásának egyik kezdeményezője, emellett az Adalékok az iskolaügy alakulásához c. fejezet szerzője volt.

15 éve
* 2005. október 31-én Szombathelyen elhunyt dr. Kuntár Lajos. 1914. június 27-én született Csörötneken. Volt újságíró, hadi tudósító, könyvtáros, tanár, népművelő, népmesegyűjtő, bölcsészdoktor, szerkesztő. A 2. magyar hadsereg kötelékében megjárta a Don kanyart, erről írt könyvét, a Véres Dont a háború után betiltották, csak 2004-ben jelenhetett meg újra. Ő volt a Szentgotthárd monográfia egyik szerkesztője és a közművelődésről írt fejezetének szerzője. 1998-ban lett városunk díszpolgára. 90. születésnapjára tisztelői kiadták az általa gyűjtött népmesék válogatását.

* 2005. augusztus 6-án alakult a Rábafüzesért Egyesület 22 fővel, Cseri Lászlóné alapító elnökletével. Elsősorban a településrész közművelődési feladatait szervezik. 2010. március 19-től Molnár Piroska lett az egyesület vezetője. Évente van farsang, húsvéti játszóház, májusfa-állítás, idősek napja, Mikulásváró, tavasszal barka-, ősszel gesztenye-túra.

10 éve
* 2010. február 19-én Dunakeszin meghalt Gömbös László szobrászművész. 1926. május 14-én, Csörötneken született nemesi családba. A második világháború alatt és után sok kegyetlenséget, méltatlanságot kellett családjának és személy szerint neki is elviselni. Tehetségét, szülőföldje szeretetét, azzal való szoros kapcsolatát megőrizték műalkotásai, melyek jelentős része itt található környékünkön: Csörötneken, Körmenden, Őriszentpéteren, Kondorfán. Szentgotthárdon a III. Béla királyról készült egész alakos és az Arany Jánost ábrázoló mellszobor tekinthető meg. Emellett a 90-es években, amikor kiállítása volt itt, két kisplasztikát: az Őrségi kapu és az Őrségi szántóvető címűt ajándékozta városunknak. Jelenleg mindkettő a polgármesteri hivatalban található.

* 2010. március 11-én alakult meg a Honismereti klub a városi könyvtárban, vezetője Molnár Piroska. Az elmúlt évtizedben kiállításokat szerveztek előbb a városi színház aulájában, később a Pável Ágoston Múzeumban és a Polgármesteri Hivatalban. A klub a szentgotthárdi értékek feltárását, értéktár adatbázis építését, helytörténeti kutatómunkát végez, amelynek eredményeképpen kiadványok is születtek.

5 éve
*2015. május 16-án megemlékezés és emléktábla elhelyezés volt a Kossuth Lajos u. 12. szám alatt, a mentőállomás udvarán. Dr. Felkai Tamás mentőorvos szavai olvashatók az emléktáblán: „1965-2015 50 év Szentgotthárd és térsége mentéséért. Sokak életéhez van közünk. Némelyekhez kevesebb, némelyekhez nagyon is sok. De nem fogják tudni nevünket. Azt sem, mit tettünk értük. A mi munkánk rejtett és névtelen.”

* 2015. szeptember 4-én a Szlovénok Háza (Lipa) udvarán felavatták a Szlovén kitelepítettek emlékművét. Tervezője Holecz Károly, kivitelezője pedig az alsószölnöki székhelyű Rabacsa Kft. volt. Az 1950-1953. közötti politikai döntés számos környékbeli családot érintett.

FORRÁSOK

 - Vas Megyei Levéltár gyűjteménye
- HUNGARICANA :  közgyűjteményi portál. https://hungaricana.hu/ (2019. december 29.)
- Szentgotthárd: helytörténeti, művelődéstörténeti és helyismereti tanulmányok. Szerk.: Kuntár Lajos és Szabó László. Szombathely, 1981.
- Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Vas vármegye. Reprint. Bp.1988.
- Szentgotthárd történetének bibliográfiája. Szerk. Pethő Gyula, Szombathely, BDMK, 1983.
- Kalász Elek: A szentgotthárdi apátság birtokviszonyai és a ciszterci gazdálkodás a középkorban (Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez 5. Szerkesztette Domanovszky Sándor. Budapest, 1932).
- Csuk Ferenc honlapja - http://csuk.hu/ (2019. december 29.)
- Vakarcs Kálmán: Szentgotthárd és környékének ismertetése. Szombathely, 1935. Kereskedelmi és Hírlap ny.
- Vakarcs Kálmán: Szentgotthárd – muraszombati járás ismertetése. Szombathely, Vasvármegye Nyomdavállalat, 1939.
- Szentgotthárd város 15 éve. Szentgotthárd, 1998.
- Kovacsics József: Szülőfalum Vasszentmihály és környéke. 2000.
- Kovacsics József: Szentgotthárd város és környéke település és népességtörténeti lexikon. Vend községek. Kivonat.
- Fodor Árpád: A Szent-Gotthárdi Magyar Asztaltársaság története. Szent-Gotthárd, Wellisch Béle kvnyomda, 1901.
- dr. Piszter Imre: Szent Gotthárd püspök és a Szentgotthárdi ciszteri apátság rövid története. Készült 1934-ben a 750. éves jubileumra. A Vasi Szemle könyvei,  140.
- Vas népe cikkek: 1960, 1965, 1970, 1975, 1980, 1985, 1990, 1995, 2000, 2005, 2010 és 2015 évekből.

 

Díszpolgárok anno

Megjelent: 2019. December 23. hétfő

2019. október 11-én megnyílt a Díszpolgárok anno c. kiállításunk a Múzeumban. Négy olyan személyt mutatunk be, akik sokat tettek városunk fejlődéséért, és ezért városunk akkori képviselőtestülete a díszpolgári címet adományozta nekik. Az ő nevük belekerül városunk Aranykönyvébe:

  • Apponyi Albert
  • Kiss Elemér
  • Bujatti Herman Tivadart
  • Vajda Ödön

Bár az ötödik személy nem kapott díszpolgárságot, neki különösen hálás a város: Széll Kálmán volt miniszterelnöknek köszönhető (többek között) a gimnázium és a kaszagyár.

A kiállítást Huszár Gábor polgármester és Csuk Ferenc helytörténész nyitotta meg.

A megnyitó után átmentünk a Színház aulájába, ahol dr. Széll Kámán bemutatta a nagy-nagybátyjáról Széll kálmánról szóló könyvet: "Nevét egy nemzet hordozta ajakán" : Széll Kálmán munkássága Szentgotthárd fejlődéséért. A kötet összeállítója klubtagunk Talabér Lászlóné.

aranykonyv 0

 

HG      aranykonyv 3

Huszár Gábor polgármester                                               Az Aranykönyv bejegyzése

CSF

Csuk Ferenc ismeretetője

Szell Kalman

Dr Széll PhD ismerteti Talabér Lászlóné könyvét

Hatvan éve halt meg Brenner János

Megjelent: 2019. February 15. péntek

Brenner János rábakethelyi káplán 1957. december 14-én egy máig felderítetlen gyilkosság áldozata lett. Emlékére nyílt az időszaki kiállítás. (Brenner Jánost 2018. május 1-jén avatták boldoggá.)

Brenner meghívó

Brenner János Szombathelyen született 1931. december 27-én. Nagyapja Brenner Tóbiás, a megyeszékhely híres polgármestere volt. Brenner János és két fiútestvére is pap lett. Iskoláit a Püspöki Elemi Iskolában kezdte Szombathelyen 1938-ban. 1940 őszén a család Pécsre költözött. Itt a Gyakorló Iskolában, majd a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában folytatta tanulmányait. Itt is kitűnő tanuló volt. Az itt töltött évek nagyban meghatározták az ifjú János gondolkodását. 1946-ban édesapját visszahelyezték Szombathelyre, így vele együtt a család is visszatért. Brenner Jánost 1946-ban felvették a Premontrei Rend szombathelyi Szent Norbert Gimnáziumába, majd az államosított Nagy Lajos Gimnáziumban folytatta tanulmányait. Egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy az államosított iskola szellemisége nem neki való, veszélybe került a ciszterci hivatása, ami pécsi diákévei alatt érlelődött meg benne. Az iskolák államosítása után Zircre ment azzal a szándékkal, hogy belép a szerzetbe. A ciszterci gimnáziumot Zircen is államosították, ezért Endrédy Vendel ciszterci apát a gimnázium felső négy osztályát a helyi monostorban nyitotta meg. Az iskola azonban hivatalosan nem működhetett. Az apát létrehozta a világi oblátusok intézményét, ahol a szerzetesi-papi hivatásra készítette fel az ifjakat. Az új novíciusok 1950. augusztus 19-én öltöztek be. Brenner János ekkor kapta az Anasztáz rendi nevet. A szerzetesrendek feloszlatásával el kellett hagyniuk Zircet, s csak titokban folytathatták novíciusi évüket. Brenner János 1951. augusztus 19-én tett szerzetesi fogadalmat. Mivel azonban szerzetes nem lehetett, egyházmegyés papként folytatta hivatását. A szombathelyi szemináriumban, majd Győrben folytatta tanulmányait.  

Brenner Jánost 1955. június 19-én Kovács Sándor megyés püspök szentelte pappá a szombathelyi székesegyházban. Újmiséjét 1955. június 26-án mutatta be a szombathelyi Szent Norbert plébániatemplomban. Brenner Jánost augusztus 17-én helyezték Rábakethelyre dr. Kozma Ferenc esperes plébános mellé káplánnak. Rábakethely Szentgotthárd II. kerülete volt. A plébániához négy fília tartozott: Magyarlak, Máriaújfalu, Zsida és Farkasfa. Kozma Ferenc tudós lelkipásztor volt, francia műveltsége jó hatással volt a fiatal káplánra, hiszen Brenner János is kitűnően művelte a francia nyelvet. A fiatal káplán áldozatkész és buzgó munkája fellendítette a hitéletet a plébánián.

A fiatal káplánnak már a kezdetektől nem volt felhőtlen a viszonya az Államvédelmi Hatósággal. Csak nehezen tudott határsáv engedélyt szerezni, hogy eljusson a 10 km-re lévő Vasszentmihályra a papi gyűlésre.

A kommunista hatalom nem vette jó néven, hogy Brenner János káplán a fiatalokkal foglalkozott, élvezetes hittanórákat tartott, ministránsaival, hittanosaival együtt játszott, sportolt. Az is szálka volt a hatalom szemében, hogy motorkerékpárral járja a fíliákat egy fiatal pap. Abban az időben személyre szólóan utalták ki az ilyen járműveket. Az állami egyházügyi megbízott el akarta helyeztetni Brenner Jánost Rábakethelyről, ő azonban – Kovács Sándor megyés püspökkel együtt – ellenállt.

Máig sem tisztázott körülmények között 1957. december 15-én éjjel sürgős betegellátás ürügyén kicsalták plébániai lakásából. A templomban nyakába akasztotta betegellátó tarsolyát, amelyben az Oltáriszentséget vitte, és kísérőjével, aki kihívta a plébániáról, a dombtetőn keresztül vezető gyalogúton elindult Zsida község felé. A két falu között megtámadták és kegyetlen brutalitással, 32 késszúrással megölték.

A tisztalelkű, buzgó lelkipásztor vértanúhaláláról hosszú évtizedekig nem volt szabad beszélni, képeit levetették a Győri Szeminárium faláról. A szombathelyi szalézi templom kriptájában helyezték örök nyugalomra. Sírján újmisés jelmondata olvasható: Az Isten-szeretőknek minden a javukra válik!

A rendszerváltás után, 1992-ben tartották az első hivatalos megemlékezést, a vértanúság helyét egy emlékkereszttel jelölték. 1993-ban létrehozták a Brenner János Emlékhely Alapítványt, és Zsidán megépült az emlékkápolna, amit 1996. augusztus 25-én dr. Konkoly István megyés püspök szentelt fel. 2007-ben, Brenner János tragikus halála évfordulóján a szombathelyi egyházmegyében Brenner János-emlékévet hirdettek meg.

1999-ben vette kezdetét boldoggá avatási eljárása. Az eljárás 2008. július 31-én lezárult. A bíróság tanúkat hallgatott meg, a bizonyítékok vértanúságáról a Kongregáció elé kerültek, ennek alapján hozhat döntést a vértanúság elismeréséről és a boldoggá avatásról a pápa.

A megnyitón Brenner József nagyprépost elevenítette fel a hatvan évvel ezelőtti eseményeket. Elmondta, hogyan szerzett tudomást testvére haláláról. Beszélt az ötvenes évek világáról, hogy nem volt szabad bejárásuk Szentgotthárdra, a rendőri megaláztatásokról és a gyilkosság máig tisztázatlan körülményeiről. Őt és a családot rendkívüli módon felkavarta a gyilkosság helyszínén tett látogatás. Elmondta, hogy másodszor akkor sírt a meghatottságtól, amikor megtudta, hogy boldoggá avatják a testvérét.

20171216 Brenner Jozsef res

A kiállítás tablóin felelevenednek Brenner János életének helyszínei, szülőháza, iskolái, rábakethelyi kápláni tevékenységének emlékei. A fotókon bemutatják a rá emlékező zarándoklatot, a zsidai emlékkápolnát, valamint azokat az emlékhelyeket, amelyek vértanúságára emlékeztetnek. Az utolsó két tablón szombathelyi emlékezete látható, az üveges tárlókban pedig róla szóló könyveket, újságcikkeket talál a látogató. A kiállítás anyagát Gueth László múzeumpedagógus állította össze.

A Szentgotthárdi Honismereti Klub weboldalán a nagyobb felhasználói élmény érdekében sütiket (cookie-kat) használunk. A böngészés folytatásával Ön jóváhagyja a sütik használatát.